15527.htm CIMSZO: Zsidók története SZOCIKK: "hit vérváddal és ostyafertőzés vádjával is illette a
zsidóságot és újabb áldozatokat prédált belőle. Zsidókiűzések között a
legnagyobbak: Franciaországból Szép Fülöp alatt .1306, Angliából I. Eduárd
alatt 1290; a legvégzetesebb Spanyolországból 1492 és Portugáliából 1498. Az
egyedül üdvözítő egyházban való hit
mélypontjára jutott az inquizició intézményében. Ezt a spanyol
fajtisztaságra alapított nemzeti politika indította meg ugyan, de az egyház
szolgáltatta hozzá az eszközöket. Az egyház minden kéteshitű eretnek kikutatására kémszervezetet
létesített, a zsidó marannosok, vagyis
kereszténységre kényszerített, de titokban zsidó vallást gyakorlók ellen
vizsgálatot indít és a gyanúsakat a legfényesebb egyházi ünnepségek kíséretében
a világi hatóságok közreműködésével (autó da fé) máglyára veti, miután előbb
még a legképtelenebb módon meggyalázta és megkínozta őket. Az inquizició elől
menekülteket szerencsére a protestáns vallású Hollandia szívesen befogadja és
itt sikerül a zsidóságnak a kereskedelem felvirágoztatásával a vendégszeretetet
meghálálni. Angliában is a puritán bibliabarát szellem fölülkerekedésének
köszönhető, hogy Manasseben Izraelnek a zsidók bebocsátására irányuló feliratát
a parlament és Cromwell Olivér lord protector nagy figyelemre méltatták, őt
magát államköltségen vendégül fogadták és utóbb kérelmét teljesítették (1650).
Lengyelországban a zsidóság annyira
meghonosodott, hogy itt az a
monda is talajra talált, mely szerint egy interregnum idején zsidó talmudistát (Saul Wahl)
választottak királlyá. A talmudtanulmány nagy virágzásnak indult, de egyszerre
véget vet a zsidó jólétnek a Chmelnitzky-féle vérfürdő, mely az adóbehajtást
torolta meg. Máskéőp alakult több tekintetben a zsidóság helyzete a keleti
országokban. Keletről származik minden vallás és Keletről várja manapság is a
hitében enervált Nyugat a lelki felfrissülést. A Kelet talaján a népvándorlás
idejében lehetővé vált a magyarral rokon kazár néptörzsnek, hogy a három vallás
között válogatva, zsidó vallásra térjen. A Keletről Spanyolországba betódult
mórok között éri el a zsidó műveltség és a zsidóság megbecsülése a
csúcspontját. A kalifák zsidó miniszterekre bízzák a legfontosabb államügyek
vezetését, ezek pedig nem szakadnak el a népüktől, hanem irányában róják le
nagyságuk eléréséért a hálát, amennyiben mecénásokként ápolják a zsidó
tudományt és irodalmat és nevelik népüket világias viselkedésre. Törökországban
II. Mohamed politikai jogokkal ruházza fel
az odamenekült zsidókat, Bajazet szultán, mikor Buda elfoglalása után megismerkedett a törökföldre menekült
zsidókkal, kárörömét fejezte ki II. Ferdinánd császár fölött, hogy legjobb
alattvalóitól fosztja meg magát és gazdagítja
velük ellenségét. II.
Szelim alatt (1519—66) zenitjét
éri el a zsidóság pozíciója, amennyiben Don József nászi, portugál menekült,
jelentős állami, diplomáciai szolgálatai
fejében naxosi hercegi rangot ér el, amellett, hogy hathatós
pártfogásába veszi az odamenekült magyar és a pápai államból kiűzött zsidókat.
A közép- és újkorra terjedő ezen hosszú, egyhangú korszak alatt sem aludt el a
zsidó néplélek. A legfőbb vallásos kérdések, melyek a Talmud körül felmerültek,
a nép egészét is mozgalomba hozták. Keletről indult el a karaita lázadás a
Talmudnak állítólag önkényes és mesterkélt megállapításai ellen, mely egy külön
szekta alapítására vezetett. Ez számos ősi intézményt megváltoztatott és a tefillint, sófárfuvást, az ünnep másodnapját,
a hús és tej keverék tilalmát, valamint a befogadott imakönyvnek
használatát elvetette. A nyugatnak
szellemi terméke a tudomány és bölcselet, de a világ bölcseleti irodalmának
alapvető és máig sem elavult klasszikus műveit az arabok mentették át a keresztény
középkor tudományellenes sötétségén és zsidó fordítók révén jutott el a
reneszánsz idején az európai irodalomba. Ez a bölcseleti irány a zsidóknál nem
fordult ugyan. a Talmud ellen, sőt azzal igyekezett tanításait alátámasztani,
mindamellett egy ízben a Talmudot féltőknek Majmuni elleni állásfoglalásából
folyólag olyan mozgalom indult meg, mely az egész zsidóságot izgalomban
tartotta, kiátkozásokat és hatósági közbelépéseket, sőt zsidó irodalomüldözést
is vont maga után. Keletről indul el a kabbalista mozgalom is, mely a talmudi
törvénykultuszban megmerevedő vallásos lelkületnek a prófétai érzület
felelevenítése révén. való megújhodását eredményezte, mindaddig, míg maga is
szertelenségekbe nem esett. Merengése rajongásba, csodák várásába csapott át.
Álmessiásokért hevült és ezek miatt világra szóló mozgalmakat keltett, melyekbe
a szultán, a pápa és fejedelmek is
belesodródtak (l. Álmessiások). E
mozgalmak lelki alapja a zsidóságnak a Szentföld iránt soha ki nem aludt
kegyeletes vonzódása volt és ez úgy fejezte ki az ősi haza iránt való
igényeit a középkor
nyelvén, amint azt manapság a cionista sajtómozgalom a jelenkor nyelvén
fejezi ki.