15315.htm CIMSZO: Világháboru SZOCIKK: "Világháború. Az Orsz. Statisztikai Hivatal 1922-ben 10,000-re becsülte a V.-ban elesett zsidó katonák számát, ami a zsidóság számarányához képest l*l%-nak felelne meg, szemben a keresztény lakosság veszteségével, amely 28°/0-ot tett ki a Hivatal számításai szerint. Ez a számarány a háború előtti Magyarországra vonatkozik és bizonyára épp oly kevéssé pontos, mint az a kimutatás, amelyet a Magyar Statisztikai Szemle készített a mai Magyarország zsidó hősi halottairól. Ez adatok szériát az összes elesett, vagy sebesülésük következtében meghalt katonák száma 155,799(41-13°/0), a zsidó vallásuaké 5116 (21-77°/0); az Összes sebesültek száma 352,292 (92-93°/0), a zsidó vallásuaké 15,339 (65-28°/0); az összes rokkantak száma 74,860 (19-75°/0), a zsidó vallásuaké 3770 (16'04%). Ez adatok szerint úgy halottakban mint sebesültekben és rokkantakban viszonylag a zsidóság vesztesége volt a legkisebb az összes felekezetek között és az antiszemitizmus ki is aknázta ezt a zsidóság ellen. Pedig sem ez, sem más eddig készített kimutatás nem tarthat igényt a teljességre, mert a legilletékesebb fórum, maga a hadsereg nem a felekezeti hovatartozás alapján lajstromozta el a veszteségeit. Hasznos korrektivumot remélhetett a magyarországi zsidóság a Magyar Zsidó Hadiarchivum bizottságától, amely a háborús adatok zsidó vonatkozásainak feldolgozására vállalkozott Polnay Jenő v. miniszter és Hevesi Simon főrabbi vezetése alatt, de ez a munka abbamaradt és így a zsidóság még mindig nélkülözi a hiteles kimutatást: védekezése ennélfogva csak hiányos, vagy részleges kimutatásokra támaszkodhatik, olykor pedig a publikált statisztikákban mutatkozó hézagok és tévedések nyújtanak közvetett bizonyítékot a vádaskodások elhárítására. így pl. senki sem fogadhatja el véglegesnek azt a kimutatást, amely 5116 zsidó hősi halottról számol el (a megkisebbedett Magyarország területéről) mikor csupán Budapest hősi halottai közül több mint 4000 zsidó volt és csak Rákoskeresztúron is 2000 hősi halott pihen. Ha az 5116-ban megállapított szám igaz lenne, akkor az egész ország területéről összesen csak 1116 zsidó katona esett volna el a háborúban, ami azzal a ténnyel szemben, hogy Szeged 116, Miskolc 176, Pécs 92, a kis Balassagyarmat 46 és a még kisebb Baja 35 zsidó hősi halottat lajstromozott el, annyira magán hordja a valószínütlenség bélyegét, hogy még a zsidóellenes propaganda sem állíthatja elfogadhatónak ezt a kimutatást. Nem több ezer község, de néhány tucat örökített meg 1116 zsidó hősi halottat. E lexikon nem vállalhatta az egyetemes magyar zsidóság feladatát, módjában sem állhatott, hogy teljes statisztikát adjon a V. zsidó résztvevőiről; ebben a cikkben tehát csak arra szorítkozik, hogy ismertesse a zsidóság általános szerepét, dokumentált adatokkal bizonyítsa a zsidó katonák magatartását és megvilágítsa a zsidókkal kapcsolatos gazdasági vonatkozásokat a V.-ban. A háború kitörése. A V. első napjaiban Schnitzler Ármin komáromi főrabbi, az Országos Rabbiegyesület elnöke körlevelet intézett a rabbi-kar tagjaihoz és felszólította őket, hogy rendezzenek ünnepélyes istentiszteleteket és imádkozzanak a győzelemért. Az Orthodox Központi Iroda elnöke, Frankl Adolf hasonló szellemű körlevelet küldött az orthodox hitközségeknek azzal a felszólítással, hogy a rabbik és az elöljárók a király és a haza védelmében hősiességre és kitartásra buzdítsák a bevonuló híveket, az otthonmaradottak pedig áldozatkészséggel és tettekkel szolgálják és segítsék elő a hadképességet. Magyarország minden zsidó templomában a győzelemért imádkoztak. A pesti templomokban Hevesi Simon, Fischer Gyula, Adler Illés, Eeich Koppéi, Budán Kiss Arnold és Edelstein Bertalan főrabbik buzdították híveiket kötelességeik teljesítésére. A rabbik Maimonides szellemében fogták fel a saját kötelességeiket és azt tanították, amit a zsidóságnak ez a legnagyobb kodifikátora tanított a háború ethikájáról: «Aki belép a harcosok sorába, bizzék abban, aki Izrael reménye és segítője a bajban és töltse el lelkét az a tudat, hogy az emberiség javáért harcol. Szánja rá egész életét, ne ismerjen sem félelmet, sem bátortalanságot, ne lágyuljon el gondolván övéire, hanem törölje őket inkább erre az időre szíve táblájáról. Egyáltalán ne gondoljon semmire sem, hanem egyedül és kizárólag a háborúra.)) Ezzel az útra valóval vonultak be a zsidó katonák és hogy nem szégyenítették meg az öröklött zsidó szellemet, azt számos esetben a hadsereg legfőbb vezetősége igazolta. A zsidó katonák. A zsidók ellen irányuló agitáció már a háború alatt megindult. Politikai okokból igyekeztek kicsinyelni a zsidó katonák bátorságát, sőt azzal a váddal illették a zsidóságot, hogy kibújik a kötelezettsége alól. A király, a főhercegek és a leghíresebb hadvezérek siettek ekkor a zsidóság becsületének megvédelmezésére. Károly király még trónörökös korában így nyilatkozott a csernovitzi hitközség küldöttsége előtt. «A zsidó lakosság igen hazafias. Mi ezt neki sohasem fogjuk elfelejteni.» 1916 dec. 11. pedig a következőket mondta : «A zsidóság a jelenlegi nagy időkben áldozatkészen járult vérével és vagyonával az Isten kegyes segítségével elért sikerek kivívásához.» 1917 ápr. 14. pedig újból leszögezte . «A zsidóság a fronton is mindig híven teljesítette kötelességét. Köszönöm a magam és a hadsereg nevében.» József főherceg a következőkben méltatta a zsidó katonák vitézségét: «A magyar fiúk között, mint igaz magyarok, vállvetve küzdöttek a szerbek és a hatalmas orosz ellen. A dicsőségben egyenlő részük van bajtársaikkal és a legkiválóbb hősök között nem egy a magyar zsidó Nem egyszer láttam saját szememmel a legrettenetesebb küzdelmek kétségbeesett tusáiban őket és emelt lélekkel bámultam a közös vitézséget, melyben minden hazafi, egybeolvadt és egyaránt kivette részét valláskülönbség nélkül. A zsidóság is megmutatta, hogy olyan jó hazafi és vitéz katona, mint bárki más.» Péter Ferenc főherceg a hercegovinai hadvezér a következőket mondta: «A zsidó katonák nagyszerűen harcolnak, igazi hősök, bátrak és önfeláldozóak, s ez nemcsak a városi zsidóságra vonatkozik, hanem az egészen egyszerű pájeszos zsidók is nagyszerűek, elsőrendű katonák. Nagyon meg vagyok velük elégedve.» Hasonló szellemben nyilatkoztak az ismert hadvezérek közül Szurmay, Molnár Dezső, Boroevich, Tarcali dell'Adami, ScJiay Gusztáv, báró Gaudernak József.Akik a legtöbbet áldoztak. Vannak számok, melyek beszédesebbek, mint a statisztikák arányszámai. Itt néhány olyan zsidó családot sorolunk föl, akik hét, vagy még több katonát adtak a hadseregnek: és ezért a király megajándékozta őket: Neutraub József (Jászapáti) 9, Unger Samu (Sopron) 9, Krammer Simon (Esztergom) 8, özv. Donáth Ernőné (Szabadka) 8, Klein Simon (Köbölkút) 7, Radncziner Izrael (Belényes) 7, Éein József (Budapest) 7, Klein Náthán (Nagykálna) 7, Kohn Miksáné (Muraszombat) 7, Hahn Hermann (Bodóhegy) 7, Neuner Adolfné (Budapest) 7, özv. Goldslein Jakabné (Budapest) 7 fiút adott a hadseregnek. Zsidóhitü főtisztek. Az osztrák-magyar hadseregben igen sok zsidó emelkedett a legmagasabb rangig. Pontos kimutatás nem áll rendelkezésre s így kénytelenek vagyunk az általunk felkutatott anyaggal beérni, hozzátéve, hogy ezenkívül még több zsidóhitü magasrangú tiszt is szolgált a hadseregben. Tábornokok: lovag Schlesinger tüzérségi mérnök, tábornok, a hadügyminisztérium 7/P. ügyosztály főnöke, aki a haditechnika terén véghezvitt egészen különleges teljesítményei elismerése fejében 1908 nov. 5 én vezérőrnaggyá neveztetett ki, pilisi Kornhaber Adolf táborszernagy, Schiceitzer Ede altábornagy, Vogl Simon vezérőrnagy,aki bócherből küzdötte föl magát a tábornoki karba. Ezredesek: Bauer Gyula a 44. gy. e. parancsnoka, Eisenstddter Alajos honvédezredes, a honvédelmi minisztérium III. ügyosztályának referense; Fischer Ármin ; Mestitz János a 9. h. gy. e. ezredese ; Zöld Márton a 308. honvédgyalogezredben (most tábornok). Alezredesek: Balla Jenő a 3. debreceni honvéd gyalogezred parancsnoka, Bleier Móric, Lázár Lipót műsz. tanácsos, Sebess Lipót a pécsi 19. h. gy. e. parancsnoka, Steinfeld Móric a 43 gyalogezred parancsnoka. Weichert a haditengerészet gépműfőparancsnoka. Őrnagyok: Deutsch Izidor (most ny. ezredes) a 6. gyalogezredben, Krausz Emánuel az 52. gyalogezredben, Singer Gusztáv ezredes a 29. gyalogezredben. Kitüntetések. A kitüntetésekről a következő statisztika nyújt felvilágosítást, amely azonban szintén nem mondható teljesnek. A Lipótrend lovagkeresztjét kapták: pilisi Kornháber Adolf táborszernagy, Mestitz János ezredes, a 16. honvéd gyalogezredben, Szilárd Béla a 31. veszprémi honvéd gyalogezred tartalékos főhadnagya. Fischer Ármin ezredes, Zöld Márton ezredes. Herczog Miksa I. o. főtörzsorvos, Steinfeld Móric alezredes. A vaskoronarend III. o.-lyát több mint 5 zsidóhitü nyerte; az arany vitézségi érmet nyerte Alexander Béla e. é. önk., Benkö Mózes zászlós Földes Ferenc zászlós a 46. gyalogezredben, Hasenfeld Ervin tartalékos főhadnagy; a tiszti I. o. vitézségi érmet hárman, a Ferenc József-rend tiszti keresztjét (az orvosokon 1. o. kívül) hárman, köztük Lemberger Samu rabbi az ellenség előtt tanúsított hősies viselkedéséért nyerte a lovagkeresztet a kardokkal; a német Vaskorona-rend lovagkeresztjét kettő, az arany vitézségi érme 104-en nyerték (Egyenlőség évkönyve 1922). Már a háború első kitüntetettjei között találunk zsidóhitűeket, így Kóbor Ignácot, a Dunagőzhajózás társaság kormányosát, aki az I. o. ezüst vitézség érmet, Rabbinovics Jakab tábori rabbit, aki az arany érdemkeresztet kapta. A háború első halottá között van a hősi halált halt Krausz Emanuel őrnagy, az 52. gyalogezred parancsnoka, Dömény Lajos budapesti ügyvéd, a cionista mozgalom egyik vezetője, Herényi Armand századparancsnok, akiről őrnagya megállapítja, hogy «halála ezredünk történetében minta hősi erények egyik kimagasló példája fogja a megboldogult dicső nevét megörökíteni)).Főiskolai hallgatók. A zsidó egyetemi ifjúság háborús szerepét az a statisztika világítja meg, amelyet maga a zsidó főiskolai hallgatók országos szövetsége állított össze s terjesztett az országgyűlés elé, hozzáfűzvén, hogy «büszke önérzettel, emelt homlokkal, a teljesített hősi munka nyugodt tudatával állunk hatalmas bíránk, a nemzet lelkiismeretének itélőszéke elé». A főiskolai hallgatók közül zsidóvallású 1465, ebből 239 a háború idején még nem volt hadköteles, 1002 tehát 82% katona volt és pedig a gyalogságnál 89%, a tüzérségnél 6°/o, a lovasságnál lo/o, a műszaki csapatoknál 2°/o, a vasútezrednél 0-7°/0 az egészségügyi csapatoknál (M%, a távirászoknál 01% teljesített szolgálatot. A háború egészségügye. A V. nagy feladatok, elé állította az orvosi kart. ebben a munkában túlnyomó részt a zsidóságot illeti minden dicséret, mert az orvosok legnagyobb része zsidóhitű. A háború kitörésének pillanatában Grósz Emil volt az orvosi fakultás dékánja, aki lelkes szavakkal hívta fel a hallgatókat kötelességük teljesítésére .«Egyik kézzel védjetek a haza becsületét, a másik kézzel ápoljátok a sebesülteket. Azok pedig, kiknek koruk vagy testalkatuk nem engedi meg, hogy a hadba vonuljanak, jelentkezzenek betegápolásra és orvosi segédszolgálatra. A ti kötelességtek, hogy a betegeket, sebesülteket ápoljátok így szolgáljátok a királyt, a hazát, az emberiséget.)) (Budapest 1915 aug. 1.) Tanácsadó orvosnak nevezték ki a budapesti orvosi fakultás 9 tanárát, 7 címzetes rendkívüli tanárát és 20 magántanárát, köztük a következő zsidószármazású tanárokat: I. o. fő törzsorvosok: Grosz Emil, Preisz Hugó. II. o. főtörzsorvosok: Bálint Rezső, Herczel Manó, Sarbó Artúr, Alapi Henrik. Törzsorvosok : Friedrich Vilmos, Mohr Mihály, Berend Miklós, Hasenfeld Artúr, Kertész József, Báskai Dezső Manninger Vilmos, Vermes Lajos, Bencze Gyula, Frigyesi József, Tornai József, Gergő Imre, Liebermann Ottó. Az orvosok háborús kiképzésére külön tanfolyamokat szervezett az orvosi fakultás, melynek előadói között zsidó orvostanárok is voltak. A klinika egyes osztályain is hadikórházakat rendeztek be részint tisztek, részint legénység számára. Itt látjuk a következő zsidó származású vezetőorvosokat : Liebermann Ottó, hyg. vizsgálatok vezetője, oltóanyag készítés parancsnoka; Orosz Emil egy. dékán, oltások; Preisz Hugó, bakteriológia ; Árkövy József, stomatológiai tart. kórház vezetője; Onody Adolf, orr- és gége idegbet.; Bálint Rezső, a losonci megfigyelő állomás főorvosa ; Herzfeld Karola orvosnőt a honvéd helyőrségi kórház szemészeti vezetőjének nevezték ki. A budapesti orvosegyetem tanárain kívül még igen sok zsidóhitű orvos töltött be magas funkciót. A főbb orvosokról alábbi, távolról sem teljes jegyzék ád áttekintést: I. o. főtörzsorvosok: Peivny József vezértörzsorvos, az orosz front egészségügyi főnöke; Herzog Miksa, Pollák Joachim, Rasofszky József, Schaffer Aladár, Gottlieb Ármin, Frattner Sándor, Heller Simon, Glück Lajos, Benedikt Vilmos, Rottenberg Móric, Weil Gusztáv. II. o. főtörzsorvosok: Knobel Adolf Riwrtes Fülöp. Törzsorvosok: Féder Marcel, Fenyő Ármin, Raschkes Arnold, Kanizsai Sándor, Berger Henrik, Oberlander Lajos, Popper Ármin, Roth Samu, Steiner Pál, Rubinstein Sándor, Szántó Miksa, Löw Márkus, Grünberg Arnold, Neumann Jakab, Weiszburg Lajos, Fuchs Bernát. Az ezred- és főorvosok listáját, amely oldalakat töltene meg, itt nem adhatjuk, csak annyit jegyzünk meg,hogy 187 zsidóhitü orvosa koronás arany vitózségi érmet vagy a Ferenc József-rend tiszti, illetve lovagkeresztjét vagy a signum laudiet kapta a katonai érdemkereszt szalagján. A Lipót-rendet kapta Herzog Miksa I. o. főtörzsorvos ; a vaskorona-rendet: Pollák Joachim, Rasofszky József és Schaffer Aladár; a német vaskorona-rendet Gábor Artúr; a török Medjidje-rendet Scheiner Miksa. A hősi halált halt orvosok között találjuk Langfelder Artúr törzsorvost és Weil Gusztáv I. o. főtörzsorvost is. A vöröskeresztes önkéntes ápolónők közt is igen sok zsidóhitű van. Gazdasági háború. Már a háború kitörésének illő pillanataiban nyilvánvaló volt minden gondolkodó ember előtt, hogy ebben a háborúban a győzelem csakis annak az országnak juthat osztályrészül, amelynek nemcsak kitűnő hadserege, hanem a legjobban organizált közgazdasága is van (Weraer Sombart). E háború pénzügyi müveletei felülmultak minden eddigit. A háborús fölkészültséget mutatta, hogy a kormány csak három hó múlva 1914 nov. 11. fordult polgárai áldozatkészségéhez. Ekkor jelent meg az első hadikölcsön aláírására szóló fölhívás. Erre megmozdult az egész ország, elsősorban a nagy fővárosi pénzintézetek a jegyzés kielégítő volta főleg az ő munkásságuk eredménye. Igen sokan jegyeztek a biztosítóintézetek. A kölcsön 75%-á kereskedelmi és ipari vállalatok, továbbá alapítványok, egyházi javak, egyesületek és magánosok jegyezték. A jegyzett összeg több mint 1270 millió, fölülmúlt minden várakozást. A hadikölcsön a hazafias áldozatkészség próbaköve és a zsidóság ezt a próbát sikeresen kiállta. A hitközségek vezetősége és sajtója fölhívást bocsájtott ki, hogy minden magyar zsidó tekintse szent kötelességének a hadikölcsönre való jegyzést. A hitközségek maguk jártak elő a jó példával, a Pesti Izr. Hitközség 250.000, a Pesti Chevra Kadisa 500.000, Winterberg Gyula 300.000, a Budai Chevra 50.000, az aradi hitközség 800.000, a budai 100.000 K-val járult az első kölcsön sikeréhez. Az országos rabbiegyesület elnöke Neumann Ede nagykanizsai főrabbi körlevélben szólítja föl a tagokat, hassanak oda, hogy a hitközségek, intézmények s híveik minden nélkülözhető fillért bocsássanak a nemzet rendelkezésére s erre a szószékről hívják föl híveiket. A budapesti templomokban Adler Illés és Reich Koppel beszéltek a hadikölcsön érdekében. A legtöbbet jegyzők sorában voltak Weiss Manfréd, Grünwald és Schiffer, Wolfner Gyula, Deutsch Jakab és fiai, Bachruch, Neumann testvérek, Strasser és König, okányi Schwarcz Jakab, Fellner Henrik, Kohner Adolf, Bródy Lajos, Neues Pester Journal, Grünfeld Jakab, Sehossberger Henrik, Wolfner Tivadarné, Strausz Emil, Guttmann Samu, Rosenberg Gyuláné és Winterberg Gyula, de ott találjuk a zsidó-intézményeket (Pesti Izraelita Hitközség Árvaháza, Nőegylet, Országos Izr. Tanítóegyesület, Rabbiegyesület stb.) is. A második hadikölcsön alkalmával a következő lelkes szavakkal fordul az Egyenlőség híveihez: «Ha még tíz új hadikölcsön következik, ha tízszer, százszor fordul hozzátok az állam, ragadjátok és csókoljátok meg segélytkérő kezét, mintha édes anyátok keze nyúlna felétek a szükségből és adjátok oda néki mindeneteket)). A második hadikölcsön összege csupán 50 millióval maradt az első mögött, ebből a zsidóság jegyzése 240 millióra tehető (Léderer Sándor dr. megállapítása 1915 júl. 11.). Ez az Összeg 10 százaléknak felel meg, míg a zsidóság aránya 4-94°/0. Ha az összes zsidót iparosnak és kereskedőnek vesszük s föltesszük, hogy hat százalékuk jegyzésképes, akkor az arány szerint csupán 0'82°/0-ot kellett volna a zsidóságnak jegyezni. E kis számítás bizonyítja, hogy a zsidóság hazafias kötelességét teljesítette. A harmadik és negyedik hadikölcsön alkalmával Neumann Ede elnök újból körlevéllel fordul az ország rabbijaihoz: „Gyújtsuk most is lángra lelkesedésünket, hassunk oda, hogy a negyedik hadikölcsön sikeréhez való hozzájárulásunk nagyszerű megnyilatkozása legyen a hazához való áldásos szeretetünknek, a nemzet nagy ügyéért való lángoló buzgalmunknak”. A hadikölcsön érdekében kifejtett munkásságukért kitüntetésben részesültek: Madarassy-Beck Gyula legfelsőbb elismerést, Székely Ferenc, a Belvárosi Takarékpénztár elnöke a Ferencz József rendhez a csillagokat, Stein Ármin a Budapesti Takarék és Országos Jelzálog vezérigazgatója a Ferencz József-rend középkeresztjét, Kónyi Hugó a Hermes ügyvezető igazgatója a Ferencz József-rend tisztikeresztjét, 18 vidéki zsidóvallású bankigazgató a Ferenez József-rend lovagkeresztjót, 8 vidéki pénzintézeti igazgató pedig királyi tanácsosi címet nyert (1916 szept. 16.). Az ötödik és hatodik hadikölcsönnél újból Neumann Ede, a nyolcadiknál pedig Lőw Immánuel buzdította lelkesítő cikkében a zsidóságot a jegyzésre (1918 júl. 6.), noha az antiszemitizmus hívei már nyíltan hangoztatták, hogy a zsidóság vagyonát el kell kobozni.A front mögött a hadsereg érdekében a legfontosabb munkát Weisz Manfréd végezte, az ország legnagyobb ipartelepén, amely 30.000 embert foglalkoztatott; a másik hatalmas ipartelep élén, Újpesten, Wolfner Tivadar állott, mindkettő érdemei elismeréséül báróságban részesült. A Haditermény megszervezésében s vezetésében is főleg zsidók vettek részt. Igen fontos szerep jutott Vázsonyi Jenőnek, Vázsonyi Vilmos fivérének, aki mint szénkormánybiztos az ország szénellátásáról gondoskodott. A front mögött teljesített munkájukért kitüntetésben részesültek jóformán az összes magasabb állásban lévő zsidóhitű főtisztviselők, akik közül kiemeljük Winternitz Jakabot a külügyminisztérium létszámában, aki az elsők között kapta a polgári érdemkeresztet; a kereskedelmi minisztériumból Neumann Károly min. tan. a Lipót-rend lovagkeresztjét, Frank Ármin főmérnök a Ferencz József-rend középkeresztjét, Ofner József Dunajobbparti üzletvezető a harmadik osztályú vaskoronarendet, Winkler Ignác felügyelő, Schulhof Leó főmérnök a Ferencz József-rend lovagkeresztjét kapta, Brahm Miksa lovag min. tan. a Déli vasút for-galmi vezérigazgatója legfelsőbb elismerésben részesült, Domony Móric a Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT. helyettes igazgatója a Ferenc József-rend tiszti kereszthez a csillagokat nyerte el, míg a belügyminisztériumból Frank Ödön dr. egészségügyi főfelügyelő, Schreiber Emil dr. rendőrtanácsos a Ferencz József-rend lovagkeresztjében részesült, ugyanezt a kitüntetést nyerte el Ullmann István miniszteri titkár a pénzügyminisztériumból. A zsidóhitű közéleti férfiak közül I. oszt. polgári érdemkeresztben részesült Vázsonyi Vilmos; a II. oszt. polgári érdemkeresztben Német Alfréd min. oszt. tan., Friedmann Ernő dr. min. tanácsos, Márkus Soma rendőrtanácsos, Ullmann István min. titkár, Mahler Ignác műszaki tanácsos, Sasvári Ármin a kereskedelmi múzeum aligazgatója, Ónodi Adolf egyet, orvostanár, Bánóczi József tanintézeti igazgató, Kunos Ignác keleti kereskedelmi iskolai igazgató, Stern Ábrahám az Országos Izraelita Tanítóképző igazgatója és még számosan. A jótékonyság terén is kivette részét a zsidóság. A zsidó intézmények: a Pesti Izr. Hitközség kórháza, a Bródy gyermekkórház, a Szeretetház, Izraelita Szünidei Gyermektelep, Cionista Otthon hadikórházakat rendeztek be, az OMIKE hadikonyhát létesített, külön intézmény alakult a menekültek támogatására s a szegények segélyére indított gyűjtések igen nagy összegeket eredményeztek amelyekhez a közismert jótékony zsidóhitű emberbarátok (Weiss Manfréd, Hirsch Albert, Wolfner Gyula, Lederer Ágoston és Emil, Kohner Adolf, Bachrueh Károly, Preund Henrik, Kaszab Aladár stb.) járultak első sorban. A zsidóság tehát a front mögött is teljesítette kötelességét.önvédelmi harc az antiszemitizmus ellen Míg a zsidóság a frontokon és a front mögött egyaránt megállta a helyét, addig mindinkább élesebb harcot kellett folytatni a szervezkedő antiszemitizmus ellen. Ágoston Péter hírhedt könyve, majd a «Huszadik Század» zsidó ankétja csak olaj volt a tűzre. Mindinkább terjesztették azt a rágalmat, hogy a zsidóság kibújik a harctéri szolgálat alól, melynek megcáfolására Polnay Jenő és Hevesi Simon főrabbi vezetésével megalakult a Magyar Zsidó Hadiarchivum bizottság a zsidóság hadiadatainak gyűjtésére és földolgozására. E nagy anyag tudományos földolgozása még nem fejeződött be. Ettől függetlenül az Egyenlőség közel 40,000 lajstromozott adatot gyűjtött össze a zsidó katonák kitüntetéseiről, sebesüléseiről s hősi haláláról. Azt a rágalmat, hogy a hadiszállítások körüli visszaélést főleg zsidók követték el, Vázsonyi Vilmos adatok kíséretében a parlamentben utasította vissza. A zsidó katonák hősiességét pedig a király és a legkitűnőbb hadvezérek állapították meg. A zsidókra szórt rágalmak folyománya volt a híres Avarffy—Szabolcsi Lajos pör(1. Magyarország [statisztikai rész]). Az antiszemitizmus egyik publicistája, Altenburger Gyula minden baj legfőbb kútforrásának a zsidók emancipációját jelölte meg. Az antiszemita mozgalom élére Bangha páter állt, aki 10.000,000 koronás keresztény sajtóalapot gyűjtött és a «zsidó uralom megtörésére» megalakította a ((Központi Sajtóvállalatot» Buttykay páter és Károlyi József gróf támogatásával. Az új alakulás élén álltak: Bleyer Jakab, Kmetty Károly, Nékám Lajos, Bochkor és Bernolak Nándor egyetemi tanárok. A harc mindinkább élesbedik (Dobai István dr. fürdőbiztos a zsidóknak a Tátrában már nem adott szobát) s még élesebben folytatódott, midőn 1918. a néppárt és a keresztény szocialista párt keresztény szociális néppárt címen egyesült. Még a bekövetkezett Károlyi-forradalom sem tudta az antiszemitizmus hullámait lecsendesíteni, de új fegyverekkel harcolt, mert a V. hamis adataiból kikovácsolt fegyverek elrozsdásodtak. L. Antiszemitizmus, Forradalom, Ellenforradalom.