15311.htm CIMSZO: Vidduj SZOCIKK: "Vidduj (h). Magyarul: bünbevallás. Formájában, lényegében és célzatában más, mint a gyónás. A zsidó felfogás őszinte megbánást követel és ezért rendszeresítette a nyilvános bünbevallást, amely a bűn megismétlésétől inkább tartóztatja a bűnözőt, mint a fülbesúgott gyónás, amely titokban marad. Azt az előnyt, hogy a titkos gyónás feloldja a bűnöző szégyenérzetét és megkönnyíti a bűnbevallást, felülmúlja az a valószínűség, hogy aki nyilvánosan vallja be bűneit, már csak szégyenérzetből is tartózkodni fog a visszaeséstől. A zsidó felfogás egyébként számolt az álszeméremmel is és azzal könnyítette meg a bűnbevallást, hogy kollektív formát állapított meg számára (Vétkeztünk stb.). A liturgiában nagyon jelentékeny a V. szerepe ; mindig a tefllo, illetőleg szlichóez imával van összefüggésben. Terjedelmét és használatát tekintve kettős bűnbevallást különböztetünk meg, kicsit és nagyot. A kicsiny a héber alf abetum sorrendjében tartalmazza a «vétkezni» jelentő igék szinonim csoportját múlt idejű, többesszám első személy alakban: így ósámnu, bogadnu . . . vétkeztünk, hűtlenkedtünk . . . stb. A nagy V.-t köznyelven a kezdőszóról alchét-nek nevezik. Megszerkesztett szövege körülbelül ez: « Bocsáss meg nekünk... a vétekért, melyet elkövettünk ellened.» kényszeritve vagy szándékosan» ... «szívünk makacssága által» ... «tudtunk nélkül) . . . «hiú beszéddel» és igy tovább. Minden elgondolható bűnről esik itt említés, még pedig alfabetikus sorrendben. Házasság, fertőztetés, illetlen beszéd, alattomosság, ámítás, színlelt bünbánat, feslett életmód, szülők és tanítók megvetése, erőszakoskodás, Isten nevének megszentségtelenítése, balga beszéd, megvesztegetés, tagadás és hazudozás, rágalmazás, gúnyolás, adás-vevés, evés-ivás, uzsora, kevélység, kacérkodás, elbizakodás, szemtelenkedés, törvényszegés, hamis ítélkezés, a felebarát üldözése, irígykedés, könyelmüsködés, rágalmazás, hamis esküvés, gyűlölködés, hűtlenség. Az alfa-betum mindegyik betűje kétszer fordul elő. A nagy V.-t mindig az áldozatokról való megemlékezés fejezi be ilyen megszövegezésben: Bocsáss meg nekünk ... a vétkekért, melyekért be kellene mutatni (égő, vágó . . .) áldozatot, vagy melyekért (halál, bot,...) büntetést érdemelnénk. Kis V.-t mondanak egyszer mindazon esetekben, mikor az év folyamán szelichószt mondanak, sok rítusban minden tachanun után. A jom kippur kótónban a kis V. háromszor fordul elő. Mind a kis, mind pedig a nagy V.-t mondják a jom kippur előnapja délutáni, valamennyi jom kippuri tefiló-ban az utolsó áldás után, a befejezés előtt. Jom kippurkor a teflló ismétlésekor is. A neilo teflló-ban csupán a kis V. fordul elő. A bűn (chét) vagy az igék említésénél az imádkozok jobb kezükkel mellüket verik. A V.-t állva, meghajtottan kell elmondani. A jegyespár a chupó (1. o.) előtt a jom kippur előnapjára megszabott délutáni imát mondja, tehát V.-t is mond. Elmondatják a V.-t a haldoklóval is, ha még eszméletnél van. P. D." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5311 .cimszó a lexikon 950 . oldalán van.