15108.htm CIMSZO: Tóra SZOCIKK: "Míg a bűn értelmi szerzője a kígyó, első elkövetője az asszony, követője a férfi, a kihallgatásnál a sorrend a rajtakapottal kezdődik, ez áthárítja a nőre, ez visszahárítja a kígyóra, «akit Isten adott melléje»; a büntetés aztán ismét a legfelelősebbnél kezdődik és így halad vissza a kígyóig. Az özönvizet erkölcsi romlottságra vezeti vissza a Szentírás és Noét jámborsága menti meg. Az ősatyák nem félistenek, hanem jámbor emberek emberi gyarlóságokkal, melyeket a T. néha derűsen a legtökéletesebb moralitás elnézésével, néha erkölcsi rosszallással ecsetel. A családi történetek a későbbi néptörténet lekicsinyített élőképei; mint ilyenek, rendkívüli tudományos jelentőségűek, úgy etnográfiai, mint kultúrtörténeti tekintetben. De ezen mélyebb vonatkozások nélkül is a világirodalom gyöngyei közé tartoznak az epikus körülményesség és nyugalom, máskor a drámai feszültség és jellemecsetelés tekintetében. Ami azonban szentségük jellegét megállapítja, az vallásos szemléletük magasztossága, mellyel a történeti események fölött ítéletet tartanak. Bölcseleti szemszögből rámutatnak az emberi sors tragédiájára, a munka eredetét vallási probléma tárgyává teszik, az anyasági szenvedést csak úgy tudja az elbeszélő igazolni, ha isteni büntetésnek minősíti; a népek örökös háborúskodását pedig és a nemzetek elbizakodottságát is csak isten büntetéseképp találja megmagyarázhatónak. A T-tekercs. A T.-t templomi felöl vasas céljára mai napig ősrégi alakban : pergamenre, külön e célra készített tintával írja az erre rabbisági képesítéssel bíró egyén (szótér) a Talmudban meghatározott rendszabály betartásával (l. Szóferim, Tóraírás).A T. tekintélye, (szentsége). A T. a zsidó vallás alapkönyve és a kánonban is az első helyet foglalja el. A talmud-midrási irodalom költői formákban ecseteli a T. világelőttiségét és felsőbbrendű tekintélyét. A T. első verséhez fűződő Midrás Rabba szerint Isten a T.-ba tekintett s úgy teremtette a világot. Más hely szerint (Sabbat 88b) Isten 974 emberöltőn át tartotta magánál a T.-t. mielőtt átadta. A T. nem nemzeti jellegű, hanem a világnak van szánva. «A pusztában adta Isten a T.-t, szabad nyilvános térségen. Ha Izráel földjén adta volna, a világ népei azt mondanák, hogy nincs részük benne» (Mechilta 70a). A T. megszentelő hatását magában hordja: «írva van: engem elhagytak és T.-mat elfelejtették». «Bár csak engem hagytak volna el, de T.-mat őrizték volna meg, akkor a benne rejlő erő visszavezetné őket hozzám.» (Chaggiga I. 7). «Tanuld a T.-t, ha nem is magáért a T.-ért, mert az rávezet, hogy majd magáért a T.-ért fogod tanulni» (Názir 23b). A T. oly természetes törvény, hogy az ősatyák is tartották ösztönszerűen. Az egyiptomi kivonuláskor Izrael fiai magukkal vitték József koporsóját és utóbb a frigyládát. Mikor kérdezték a népek, mit jelent a koporsó a diadalmenetben, azt felelték: «az egyik ládában az fekszik, aki teljesítette, ami a másikban írva van. A Szentírásnak azt a törvényét: «ne állj bosszút és ne tarts haragot», a testvéreivel szemben teljesítette, mert megbocsátott nekik." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 5108 .cimszó a lexikon 905 . oldalán van.