15105.htm CIMSZO: Tóra SZOCIKK: "mutat. A legalsóbbrendű az élettelen világ, ég, víz, szárazföld (ásvány), ez arra van teremtve, hogy helyet és táplálékot nyújtson a növényzetnek, mely magvathordó és így örök életre van rendelve, amellett, hogy az egyének folyton váltakoznak és újult erővel bíró új nemzedéknek adják át helyüket. A növények vannak hivatva táplálékot nyújtani az állatvilágnak, mely nyomukba lép. Es végül az ily módon megterített asztalhoz lép az ember, ki úgy az állatokat, mint az alatta álló növény és ásványvilágot uralma alá hajtja és fenntartására fordítja. IV. Izráelre vonatkozólag tanítja a T., hogy Isten kedvelt, kiválasztott népe (l. Választott nép), amennyiben Isten tanításaira hallgat és népek papjává szegődik. «Nem azért, hogy talán nagyobbak volnátok mind a népeknél, tüntetett Isten ki benneteket, hogy kiválasszon benneteket, hisz ti a legkisebb vagytok mind a népek között, hanem mivel megszeretett Isten benneteket és mivel megtartja esküjét, melyet őseiteknek tett» (Móz. V. 7. 7, 8). A megszeretés csak előző érdemeken alapulhat s ezek visszanyúlnak az ősök erényeire. A kiválasztás tehát nem előlegezése kiváltságoknak, hanem utólagos jutalmazása öröklött, nemesebb gondolkodásnak. Ugyanez áll a T. hangjára is, viszonyítva az Új-testamentuméhoz. Emebben általában a könyörületesség hangja az uralkodó, bár a büntetés, az örök kárhozat, égő kemence (Máté 13. 42), «fogak vacogtatása» sem ismeretlen (Luk. 18. 28 ; Máté 8. 12 stb.). De ez nem tüntet fel különbséget az Istenfogalomban az ótestamentumi «boszúálló Istennel» szemben. A zsidó Biblia is a büntetésnek javító, sőt szeretetgyakorlási célzatát tanítja (Jób 5. 17; Példab. 3.12) és a büntetés intézményéről az Új- Testamentum tanítói célzata sem tud lemondani. A T. magánjoga nagyjából azonos az őssémivel, melyet a Hammurápi kódex is feltüntet. A büntetőjogban messze kimagaslik az ókor törvényei közül az emberséges bánásmóddal. Elrendeli ugyan a botbüntetést, sőt ismeri a halálbüntetést is, de szinte kizárttá teszi alkalmazását. A börtönbüntetést nem ismeri, történeti elbeszélésben említ ugyan ideiglenes vizsgálati elzárást is (Móz. IV. 15. 34), úgyszintén ismeretlen előtte a vallatási kínzás, a megszégyenítés ; még az akasztott embert sem engedi éjjelen át az akasztófán hagyni (Móz. V. 21. 23). A büntetőjog ezen józansága, mely középút a keleti kegyetlen s a mindent megbocsájtás elméleti tana között, tette életképessé a zsidóságot a folytonos környezetváltozásban. Házassági törvénye a nő teremtéséről szóló elbeszélésének szellemében van elgondolva. Eszerint a nő a férfiből vétetett és el kell hagynia az embernek atyját, anyját, hogy nejéhez ragaszkodjék, hogy így egy lénnyé váljanak (Máz. I. 2. 24). Ehhez hasonló rendeltetést semmi más törvénykönyv nem adott a házasságnak. A T. egyébként messzemenő tisztaságot ír elő úgy a rokonvér-keveredés elkerülése, mint egyéb tekintetben. A fajtalankodás, a házasságtörés tilalmait azzal okolja meg, hogy az erkölcstelenkedés megfertőzheti az országot, ez pedig kiveti aztán lakóit (Móz. III. 18. 24—28). A törvény egyéb tekintetben" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 5105 .cimszó a lexikon 903 . oldalán van.