14864.htm CIMSZO: Szirach SZOCIKK: "Sz. védelmébe veszi az áldozást és a papságot, - jóllehet ő maga nem volt kohanita - ellenben megveti a képmutatást s a vallás külső gyakorlatainak összekapcsolását sürgeti a tiszta lelkiismerettel és jótékonysággal , míg a messiási kor eljövetelét és az örök békességet vágyakozza s azért Izrael összegyűjtéséért imádkozik, addig a személyes Messiást, aki Dávid törzséből születik, egyáltalán nem említi, arra célzást sem tesz, sőt Dávid Házát arra méltatlannak tartja, miután Juda királyai közül csupán hárman maradtak hívek Istenükhöz. Sz. seholsem beszél a feltámadásról, sem a lélek halhatatlanságáról, ellenben kívánatosnak tartja a földi javak józan kiélvezeset mint az élet fenntartásának szükségességét. Ez utóbbi gondolat a görög filozófia hatása, bármily régi eredetű is Sz. könyve. Sz. valószínűen sokat utazott s nem hasztalanul említi a nagyhírű görög költőket és moralistákat. Az általa leírt szokások is inkább görög, mint korabeli zsidó szokások, ilyen pl. a szibariták szokása, a fatalisták filozófiája, amely a stoanak felel meg. Kriticizmusa és szkepticizmusa egyenesen a görög filozófia nagy ismeretére vall, némely gondolata pedig Euripidesével azonos ; a barátságról, a szerencse bizonytalanságáról, főkép pedig a nők csalárdságáról szóló nézete teljesen a görög tragikusokéra és moralistákéra emlékeztet, nemkevésbbé azonban csiszolt formaérzéke is, amely fogalmazásában megnyilvánul. Ugyanilyennek tudható be könyve végén a névaláírás is, amely addig ismeretlen volt zsidó iratok szerzőinél. Idegennek ható szokásai s véleményei miatt nem kanonizálták R. Akiba (Jerus. Szanhedrim 28a) elítéli Sz.-ot, a jövő életben való hitetlensége miatt. A Toszefta a nem kanonizált iratok közé sorolja, s egyenrangúvá teszi a minim (gnosztikus és eretnek szekták) irataival. Ecclesiastes Rabba(12. 11) kitiltja a zsidó házakból, R. Joseph IV. sz.-i talmudszerző eltiltja Sz. olvasását is (Szanhedrin 100a), ami azonban csupán a tanintézetben való nyilvános felolvasásra vonatkozik. A megokolást is közlik s ebből látjuk, hogy misantropiája, nőgyülölete is epikurianizmusa miatt tiltottak meg Sz. olvasását. A tilalom dacára Sz. könyve rendkívül népszerű olvasmány volt a zsidóknál az ókorban, ami abból látható, hogy a többi apokrifa így Tobit, Enoch, a Salamon-Zsoltárok sűrűn idézik; de a Talmud, a Midrások, a Derech Erec R. is magukon viselik Sz. nyomait. A Szanhedrin névszerint idézi (100b és Jebámot 63c), de azonkívül még a Talmud számos helyén fordul elő idézőt Sz.-ból. A talmudi korszakban ép úg y ismerték, mintagáóni korszakban sfőképen Szaádja gáón (IX. sz.) foglalkozott vele a Széfer Jecira kommentárjában, ahol egy másik szerző nevével említi. Név nélkül más szerzők is számos esetben citálják,főleg arameus fordításában, A keresztény szerzők előtt szintén igen nagy becse volt s így idéznek belőle Jakab levele, (4. 5.) Barnabás levele (19. 9), nagyobb mértékben alexandriai Kelemen, Origenes, Gyprian, Ambrosius, " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a 4864 .cimszó a lexikon 853 . oldalán van.