14826.htm CIMSZO: Szeretet SZOCIKK: "ha erkölcsi törvényeit nem tartja meg; míg R Méir szerint ez esetben is Isten Sz.-ét élvezi Izrael addig R. Juda ezt tagadásba veszi. A zsidó törvényhozó bölcsek Isten Sz.-ét nem egyszerű poézisnek tekintették, hanem arra alapítva vezették le s hozták az életet körülbástyázó parancsolatokat (Menáchót 43b); Isten iránti Sz. a Tóra vagyis az erkölcsi törvények Sz.-évvel egyenlő a Talmud szerint (Ros Hasána 4a). Igaz, azt is lerögzítették, hogy Isten Izraelt nagyobb mértékben szereti, mint a többi népeket (Szifré Deut 144; Joma 54a), aminek jele a Tóra, mely közelebb hozta Istent és Izraelt (Peszikta II. 16 - 17), amely szereti Istent, akinek törvényeit élete árán is megőrzi (Mechilta, Jetró 6 az Exod. 20. 6-hoz ; Szifré Deut. 32; BerácJiót 54a); Isten iránti Sz. az Istennek való önzetlen szolgálatban nyilvánul meg (Ábót 1.3; Ábóda Zára 19a). Az igazságos érzületű ember a megpróbáltatás jámborsága próbakövének tekinti (Beráchőt 5a v. ö. Római Lev. 5. 30). Izrael összehasonlíthatatlan szenvedésekkel és a mártírság szakadatlan láncolatával szilárdította meg viszonyát Istennel és ""semmiféle nemzet sem olthatja ki ezt a Sz.-et"" (Ének. Én. Rabba 8. 7). Ez az egyedülálló Sz. megcserdül a zsidó liturgiában is, a mindennapi reggeli és esti imában. Isten ""hű szeretőinek"" lenni egyértelmű azonban azzal, hogy ""sérelmeket elviseljünk és ne zúgolódjunk; hogy gyalázkodásokat meghallgassunk, de rájuk ne válaszoljunk; hogy csupán Sz.-ből cselekedjünk s a megpróbáltatásoknak, mint Isten Sz.-e próbájának örvendjünk"" (Sabbat 88b ; Szófa 31a). A Sz.-et, mint az élet legmagasabb célját, különösen a Tanná debé Elijahu (26.) hangsúlyozza: ""A Sz.-nek tökéletesen önzetlennek kell lennie s szabályoznia kell az embernek embertársához való viszonyát. "" Ugyanezt fejtegeti Bachjaibn Pekuda, a Chovot ha-Levővősz(A szív kötelességei) c. ethikai művében (1. Ethika), ahol minden emberi cselekvést a Sz.-re alapít. Maimonides a Jad ha-Chazáka egy egész szakaszát a Sz. fejtegetésére szenteli s az Ábót 1. 3-ból (1. Pirké Abót) indul ki s valamennyi emberi cselekvés, ethikai és vallásos megnyilvánulás legfőbb mozgató okának fogja azt fel; mindennek az értéke annyi, amennyi Sz. foglaltatik benne. Nachmanidesz bibliakommentárjában (Deuter. 6. 4-hez és u. a. Szifréjéhez) azt fejtegeti, hogy az Isten iránti Sz. magában foglalja erkölcsi törvényeinek tanulmányozását és megőrzését, anélkül azonban, hogy ezért jutalmat szabadna várni. R. Eleazár Worms, a Rokeach c. kiváló etikai mű szerzője, müvét a Sz.-röl szóló fejezettel kezdi s felemlíti a Talmud és .Mid-rások erre vonatkozó fejtegetéseit, így a Midras-Tehillim-nek (13. 2. Zsolt.-hoz) azt az interpretációját, hogy isten iránt való Sz. abban a. Sz.-ben fejeződik ki, amelyet az ő teremtményei iránt érzünk ; az ember iránt érzett Sz.-ünk tehát nem lehet kisebb, mint az Isten iránt érzett Sz.-ünk. Önmagunkkal szemben pedig az Isten-Sz.-nek az az értelme, hogy aki valóban szereti Istent, az alárendeli minden más vágyát és kívánságát az élet magasabb rendeltetésének, ami nem más, mint Isten akaratának örömteljes teljesítése." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4826 .cimszó a lexikon 848 . oldalán van.