14697.htm CIMSZO: Szamaritánusok SZOCIKK: "az arra felépített nagyszerű tanítást nem ismerték, igy sem a kanonizált szentiratokat, sem a Misnát és Gernarát. A Sz. orthodoxiáját a törvények szigorú megtartásában a Talmud megdicséri (Chullin 4a), kiemelve főkép a tisztasági törvények megőrzését. Csupán ennyiben számítja azonban őket zsidóknak. Általában véve később olyannak tekintették őket, mint a karaitákat. A keresztény egyházatyák sem szeretik őket s szemükre vetik, hogy nem hisznek az angyalokban és a lélek halhatatlanságában. A Sz. dogmái: Isten egységében való hit, mely liturgiájukban állandóan visszhangzik. Ehhez képest mindenféle antropomorfizmust kivetnek a vallás fogalmaiból és semmiféle személyes istenhit nincs náluk. E tekintetben fedik a tiszta zsidó vallást. Hisznek a pátriárkákban és Mózesben, mint egyetlen prófétában a Deuter. 34. 10. szavai ezerint. Hiszik, hogy a ""Sechina"" a Garizim-hegyén jelenik meg ; hogy a Messiás eljön s azt megelőzi a ""Taheb"", aki a messiási kort előkészíti, azután jön az utolsó ítélet. Temetési szertartásuk nagyterjedelmű és bűnbánó imákkal van egybekapcsolva. Ezek némelyike, tagadhatatlan, az iszlám hatását mutatja, de az újabb korban már teljesen elhagyták azokat. Irodalmuk a palesztinai héber-arameus dialektus nyelvén van írva, archaikus betűkkel. Kiejtésük a galileaihoz hasonlatos s a gutturálisok hibás kiejtése tanúsítja ezt. Irodalmuk Európában akkor lett ismeretes, amikor a XVI. sz.-ban Pietro della Valle Damaszkuszból a Sz. Pentateuchjának héber másolatát elhozta 1616. Azóta számos kéziratot hoztak Európába és Amerikába tőlük. Az említett szöveget többször, legjobban 1790. Oxfordban adták ki s bár az lényegében megegyezik a maszonétikus szöveggel, részleteiben és íráshibáiban különbözik attól. Ugyanegy időben hozták Európába és adták ki a Sz. Targumát, amelyet valószínűen Nathanael főpap íratott le. A Szamaritánus-arab nyelvnek is számos kézirat-emléke van, így Ibn-al-Hasszán Targum-fordítása. Ibrahim ibn Jakub a Pentateuchhoz írt kommentárt arab nyelven, Ghanal ibn Abi al-Serur 1753. a Genesishez és Exodushoz. Fontosabb ezeknél liturgiájuk, amelyet főleg imakönyvük tükröztet vissza. Szerzői a IV.-XVI. sz.-ig váltakoznak. Jelentékenyebb tudósaik és vallási íróik még Markah 1050 körül. Őt tartják a Sz. legnagyobb tudósának ; nyelve a Szamaritánus-héber , annak fia, Nanah b. Markah, továbbá az említett Fineas főpap a XIV. sz.-ban, annak fia, Abisa és Joseph ha-Rabban. Ezek állapították meg a liturgia végleges szövegét. Abdallah b. Salomo ha-Kohen is imaszerző volt 1400 körül, Abdallah b. Ábrahám Kabasi pedig a legjelentékenyebb szerzőik közé tartozik. Valamennyien a vallásos költészet terén tűntek ki. A XVIII. és XIX. sz.-ban a Demfi-család több tagja és a levita Tabagah és leszármazottai egész a XX. sz. elejéig szerepeltek irodalmilag, mutatva a nagy szellemi hanyatlást nyelvben és gondolatban egyaránt. A krónikások közül fontosak Eleazar Ben Amram főpap, aki 1149. írta Al-Tau-lidaho. krónikáját, melyet utána mások folytattak egész 1856 ig héber nyelven a amely a világ teremtésével kezdődik. Legfontosabb benne a szerző korának, a XII. sz.-nak s a művet folytató Jacob b. Ismael korának, a XIV. sz.-nak ismertetése. Másik krónika a Szamaritánus Jósua Könyve a XIII. sz.-ból arabul, mely sokkal kisebb értékű, mint az előbbi. A Sz.-nak több grammatikaírójuk, azonkívül naptárszerzőik is vannak. Rajtuk kívül hat jelentékenyebb teológus művét őrzik az európai és amerikai könyvtárak. Ezek az értékes kéziratok többnyire Oxfordban, a British-Múzeumban, Berlinben és Amszterdamban vannak. Irodalom. K. Cowley éa M. Beligaohn, Samaritana (Jew. Encycl. 1904); Petermann, Reisen(1860); Nuth, Sketcth of Samaritan History etc. (1874); Wreschner, Samaritaniscne Traditionen (1888): Taglieht, Die Kutháer als Beobachter des Gesetzes (1888): Kircheim, Karmé Somron (1851) ; Reland, Die Samaritanis (1707); Grátz, Geschichite der Juden (4. kiad. III.); Robinson, Regearches III. : Schürer, Geschichte des Volkes Israel (3. kiad. II.): Stanley, Sinai and Palestine; Freudenthal, Hellenistische Studien I-II. (1875); Steinschnei-der, Die arabische Litteratur der Juden ; Leitner, Die samaritanische Legenden Mosis : Heidenheim, Die samaritaniscbe Liturgie (1885); Cowley, The Samaritan Liturgy (1906); Ha-nover, Das Festgesetz der Samaritaner (1904) ; Bloch, Die samarit.-arab. Pentateuch-Übersetzung (1901)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4697 .cimszó a lexikon 823 . oldalán van.