14097.htm CIMSZO: Rendészeti törvények SZOCIKK: "félrevezetésre szolgáló kétértelmű beszéd is. (Bábá Mecia 58b), amely parancs a nem-zsidóval való üzletkötésre is ugyanúgy vonatkozott (Chullin 94a). El volt tiltva a tárgyak olyan értékesítése, amely értéküket meghaladó árra törekedett, úgyszintén az ilyen áruk kirakatozása is (Bábá Mecia 60a, b). Ha a bort vízzel keverték, azt addig nem adhatták el, amíg a vásárlóval a keverést nem tudatták (u, o.). A keverés rendőrtisztek jelenlétében történt (Toszefta Kelim; Baba Káma VI. 10; v. ö. Abóda Zárá 58a és Rasi). Érdekes és jellemző rendészeti intézkedés, hogy az előírt módon levágott állat vérének a főütéren való kifolyását a hentes azért, hogy a barom súlyosabb legyen, nem állíthatta meg mesterségesen (Chullin 113a). Különösen körülményesek voltak a mérték és a súly ellenőrzésére szolgáló R., amelyek a Biblia törvényein alapultak (Levitic. 19. 35, 36). A hamis súly és mérték használata a szoros értelemben vett magánlakásban is szigorúan el volt tiltva (Deuter. 25, 13-16; Bábá Batra 89b). R. Levi kijelenti, hogy a hamis súly és mérték használata nagyobb bűn, mint a-szexuális tisztasági törvények megszegése, mert ez utóbbit őszinte bűnbánattal le lehet vezekelni, de az előbbi által okozott kárt nem lehet, hacsak a csaló valamennyi vásárlójának kárát meg nem téríti (Bábá Batra 88b). A súlymérőt csupán kőből és üvegből volt szabad előállítani, de sem bádogból, sem vasból, sem más durva ércből, amelyen a piszok felhalmozódik (u. o. 89b). A súlymérőt nem volt szabad sóba tenni, mert ez növelte súlyát (u. o.). A szabad lengésre tágas helyet kellett hagyni (u. o. 89a), hetente legalább egyszer a tulajdonos köteles volt azt kitisztítani, míg a serpenyőket minden egyes mérés után (u. o. 88a). A piaci árak spekuláció útján történő felemelését a rabbik különösen elítélték s aki mégis ezt tette, azt az uzsorással s a mérték- és súlycsalókkal egyformának minősítették (Bábá Batra 90b). Tápanyagokat, amelyekre Palesztinának szüksége volt, nem volt szabad még a szomszédos Szíriába sem szállítani (u. o.). Éhség idején tiltva volt az élelem felhalmozása, még az őstermelő is köteles volt azt piacra vinni. Normális viszonyok között felhalmozás meg volt engedve a tulajdonosnak, de nem a közvetítő spekulálónak (u. o.). A gabonaközvetítés általában csak a pékeknek volt megengedve, olyan feltétel alatt, hogy kizáróan sütés céljára használták fel azt (u. o, 91a). A városi piacon a város lakói és eladói előnyben részesültek, jóllehet az idegen kereskedővel is igen liberálisan bánt a hatóság (u. o. 21b, 22a). Nőknek kozmetikai cikkeket idegenek is árulhattak s a tradíció ezt az intézkedést Ezrára vezeti vissza (Bábá Káma 82a, b). A tulajdonjog védelmére még a következő R. voltak: kiskorúak részére gyámot rendeltek ki (Ketubot 18b, 20a); beszámíthatatlanok vagyonát a hatóság kezelte (Chaggiga 3b ; Jore Dea I. 5); ha az alperes távol volt, akkor a bíróság gondnokot nevezett ki részére s ha idegenben halt meg az illető, a bíróság beavatkozott a birtokfelosztásnál (Bábá Mecia 38b, 39a). Okmányokat csupán olyan anyagon lehetett írni, amely minden vakarást és változtatást láthatóan feltüntetett (Gittin 23a; Chósen Mispot 42, 1)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 4097 .cimszó a lexikon 742 . oldalán van.