13975.htm CIMSZO: Pozsonyi zsidók SZOCIKK: kényszerítettek legtovább a megbélyegző viseletet, még azután is, hogy a II. Lajos 1520 körül országszerte felmentette a zsidókat zsidójelek viselete (l. Zsidójel) alól. Pozsony makacsul ragaszkodott ehhez az intézményhez, mindenféle zaklatásokkal kényszerítette a zsidókat a viseletükre, míg végre a király szigorú rendelete vetett véget az önkényeskedésnek, kimondván, hogy a zsidók a kincstárhoz tartoznak és azok a jogok, amelyekkel ők rendelkeznek, csak a királyt illetik meg. Pontos adatok azonban arról nem maradtak fenn, hogy Pozsony mikor engedelmeskedett a királyi rendeletnek. Ez idők során az állandó elnyomatás keserveit élték át a P. és legjellemzőbb erre a még II. Ulászló alatt történt megzsaroltatásuk, amely arra az elhatározásra kényszerítette őket, hogy elköltözzenek Pozsonyból. Ez a szándékuk azonban határozott ellenzésre talált a királynál, mert a királyi kincstár károsodását jelentette volna, ha a zsidók ezentúl valamely főúrnak adóznak azon a birtokon, amelyen megtelepednek. A zsidók tömeges elköltözését ellenezte maga a zsidó község is, mert a hívek létszámának csökkenése megnehezítette azon adóknak a fizetését, melyekért a község felelt. 1506 előtt kezdődött meg a P. elköltözése, akik az erdélyi vajdának, Péter, szentgyörgyi és bazini grófnak birtokain telepedtek meg. A király parancsára a gróf távozásra szólította fel a zsidókat, akik így kénytelenek voltak visszaköltözni régebbi lakóhelyükre. Ekkor még viszontagságosabb idők következtek rájuk, mert rosszabbul bántak velük, mint azelőtt. Ulászló emiatt több ízben megintette a várost, majd 1511. felszólította, hogy a zsidó prefektus megbízottjával kössön egyezséget. De ennek sem volt meg a kellő eredménye. Ekkor a zsidók másodszor is elszánták magukat az elköltözésre és a szepesi gróf fennhatósága alá akarták magukat helyezni, ami komoly következményekkel járhatott, mert a szepesi gróffal ép akkor volt baja a királynak, aki tudta, hogy ez a gróf nem adja ki úgy neki a zsidókat, mint Péter szentgyörgyi és bazini gróf. A király ekkor levelet íratott a kincstárnokával Pozsonynak és felfedte azokat a káros következményeket, amelyek a kincstárt érik a zsidók elköltözésével. II. Lajos uralkodása alatt is éppen elég sok kellemetlenség érte a P.-at és az anyagi megterhelésükön kívül még gazdasági korlátok közé is szorították őket. Megtiltották nekik, hogy posztóval, lovakkal és még egyéb «nekik tilos» árúval kereskedjenek. Valószínű, hogy ez a rendelet kiterjedt az ország többi zsidóira is. Mégis mindamellett, hogy Lajos uralkodása alatt nyomasztó és igazságtalan kormányrendeletek sújtották a zsidóságot, ha tekintetbe vesszük Lajos szorult és szegényes helyzetét, el kell ismerni, hogy nem élt soha olyan királyi önkénnyel a zsidókkal szemben, mint Európa-szerte a többi uralkodók, vagy az ő elődei, akik a kamaraszolgák pénzével és vagyonával szabadon rendelkeztek (l. Kamaraszolgák). Ezidőtájt a P. bizonyos ideig vezérszerepet is játszottak az ország zsidói között, mert ez a szerep időközönként Megoszlott a székesfehérváriak, soproniak, pozsonyiak és legvégül a budaiak között. E korszakban, a P. állandó létszáma 800-ra tehető, ez a szám azonban a mohácsi vész idején az odamenekült zsidók számával együtt vagy háromezerre emelkedett. A mohácsi vésszel egyébként egy teljes korszaka zárult le a zsidóságnak, amelynek története az 1526-ot követő időkben egészen új alakot ölt. (L. Pozsony). V. ö. Kohn S. A magyar zsidók története. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3975 .cimszó a lexikon 723 . oldalán van.