13969.htm CIMSZO: Pozsonyi jesiva SZOCIKK: idejében a jesiva tekintélye mégis hanyatlott. A zsidók gazdagabb része ugyanis kisóvárgott már a jesiva egyoldalú kiképzéséből és világi műveltségre is törekedett. Emiatt aztán az a sajátságos helyzet alakult ki, hogy a jesiva tanulói sokkal inkább idegenekből, mint bennszülött zsidó ifakból rekrutálódott. Az idegenből való beözönlésnek pedig az volt az oka, hogy ugyanekkor lecsökkent a cseh- és morvaországi jesivák tekintélye is és a talmudtanulók Pozsonyba törekedtek, amelynek jesivája még mindig tekintélyesebb volt, mint az otthoniak. A profán tudományok iránt növekedő érdeklődés kultúrharccal fenyegetett, amely mégis csak a Chaszam Szófer (Schreiber Mózes) (l. o.) alatt tört ki, de a zsidó kultúra és a jesiva győzelmével végződött. 1820-ban a hitközség balszárnya modern iskolát alapított a Chaszam Szófer tiltakozása ellenére. A balpárt a bécsi Rothschild és a Biedermannok támogatásában részesült és a kormány 1827. bezáratta a jesivát és további működését betiltotta. De Bettelheim Mózes hitközségi elnök a Chaszam Szófer mellett küzdött és közbenjárására a jesiva újból megnyílhatott. Ez a közbenjárása állítólag 20,000 forintjába került. E győzelem után annyira megszilárdult a jesiva, hogy hallgatóinak száma koronként 400-ra emelkedett és olyan tudósokat nevelt, akik szigorúan ragaszkodtak a hagyományokhoz és a zsidó tudománnyal együtt a zsidó ethikát is terjesztették. 1839-ben meghalt a nagy rabbi és fia Benjámin Wolf (Keszav Szófer) vette át a hitközség és a jesiva vezetését. Akkor már a pesti zsidóság magához ragadta a magyarországi zsidóság vezérségét és egy magyar rabbiiskola alapítását tűzte ki céljául. Az orthodoxia fokozott erőfeszítése sem tudta már megakadályozni a budapesti szeminárium megalakulását. A pozsonyi hitközség elnöke, Pappenheim Kálmán azzal akarta ellensúlyozni a haladók törekvését, hogy Pozsonyban egy orthodox rabbiszemináriumot akart létesíteni Hildesheimer vezetése alatt. Már nagy telket is vásárolt e célra, terve azonban a chásszideus rabbik ellenakciója folytán meghiúsult. A jesiva ezentúl is csak aTalmud tanításával foglalkozott. A kormány aztán a pozsonyi jesivának is megadta az államilag elismert rabbiképző címét és jogát. A Keszav Szófer 1872. történt halála után két pártra szakadt a pozsonyi hitközség. Az orthodox párt az elhunyt rabbi fiát, P. Szimche Bunemet (Sévet Szófer), választotta meg rabbijává. Nagytudású, jellemes férfi volt és működésének első évtizedében a jesiva még virágzott és még mindig 200—300 tanuló tanult Pozsonyban. Ő is erélyesen ellenezte a jesiva modernizálását célzó törekvéseket és a jesiva hallgatói csak önképzőkörökben gyakorolták a magyar, német és héber szónoklatot. Ezek az önképzőkörök meglepő eredményeket értek el. Kiváló hitszónokok nőttek ki «az autodidakták főiskolájából». Majd az állam is elrendelte, hogy legalább négy középiskolát végezzenek a rabbinövendékek és azóta orth. hitközségekben is csak olyan rabbi funkcionálhat, aki a négy középfokú iskola elvégzését bizonyítvánnyal igazolja. A Sévet Szófer 1906. halt meg. Utána fia, Akiba következett, aki a jesivát a régi elvek alapján vezeti. A világháború után a változott viszonyok következtében a jesiva sokat vesztett. A növendékek száma 100-ra szállt le és a lüktető tudományos élet, mely az önképzőkörökben uralkodott, nem tarthatta meg régi színvonalát. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3969 .cimszó a lexikon 721 . oldalán van.