13862.htm CIMSZO: Pest SZOCIKK: "A forradalom leveretése után pedig az osztrákok sarcolták erősen a hitközséget. A türelmi adóhátralék ötödik és hatodik részlete is esedékessé vált, osztrák pénzben 109,090 frt 54 1/2 kr.-t kitevő összegben. Közben a hitközségnek Kossuth bankókban lévő tartaléktőkéje érvényét vesztette. Nagy nehézségek árán mégis lefizette a türelmi adórészleteket. Az osztrák fővezér proklamációban közölte a zsidókkal, hogy húszezer forintra bünteti azokat a gyülekezeteket, amelyeknek tagjai továbbra is összeköttetést tartanak fenn a magyarokkal, tudósítást és árut szállítanak nekik és állítólagos győzelmeikről hamis híreket terjesztenek. Két P.-i zsidót, akik felszerelést szállítottak a magyar hadseregnek, a hadbíróság kötél általi halálra ítélt. Windischgrätz azonban megkegyelmezett nekik és 10-12 évi sáncmunkára ítélte őket. A P.-i hitközséget pedig a két elítélt miatt 40,000 frt bírság megfizetésére ítélte. Haynaunak P.-re való bevonulása ugyancsak újabb súlyos terheket jelentett. Súlyos hadisarcot vetett ki rájuk, azonkívül hatalmas tételekben követelte meg tőlük a katonai felszerelési anyag beszolgáltatását. A kitűzött határidő elmulasztása esetén minden napért 50 forint bírságot vetett ki, makacs késedelem esetén pedig 500 forintot. A P.-i hitközség 61,098 frt 33 kr. értékben beszolgáltatta a felszerelési cikkek első részletét. Ezekben a nehéz időkben néhány zsidó, csakhogy megszabaduljon a fizetési terhektől, kitért a hitéből. A zsidóság a kötelezettségeinek, olyan nagy nehézségek árán tudott eleget tenni, hogy végül is a hadügyminisztérium a P.-i, óbudai, kecskeméti, ceglédi, nagykőrösi és irsai «kompromittált hitközségeknek» megengedte, hogy 2.300,000 forinttal váltsák meg terheiket. Ezt a határozatot végül császári jóváhagyással úgy módosították, hogy az összeget a lojális Pozsony és Temesvár kivételével az összes magyar hitközségek űzessék, amiért a P.-i hitközség köteles kezességet vállalni. A hadisarc megfizetésére azonban nem került a sor, mert a zsidóság sokszori kérelmére végre is a császár 1850 szept. 20. elengedte. A P.-i és az óbudai hitközségek erre azzal a kérelemmel fordultak a császárhoz, hogy a már előbb beszolgáltatott hadisarcukat térítsék meg oly módon, hogy abból az ország zsidósága az iskolaalapot megteremthesse (l. Iskolaalap). A császár ezt a kérelmet elutasította. A P. i anyahitközség rossz gazdasági helyzetét jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy a reformtársulat az adófizetők egy részét elvonta tőle. Nemcsak az anyahitközség, de a hatóság sem nézte jó szemmel a társulatot úgy, hogy a kormány által 1851 szep.-ben és nov.-ben összehívott bizottság szektának minősítette és mint ilyet meg nem tűrhetőnek jelentette ki. A szektákra vonatkozó rendszabályt a magyar zsidók egyházi szervezete alapszabálytervezetének 245 §-ába foglalták. A kultuszminiszter, noha az alapszabálytervezet a legfelsőbb jóváhagyást nem nyerte el, mégis az említett § értelmében feloszlatta a társulatot. Az által, hogy a hitközség visszanyerte jómódú adófizetőit, gazdasági helyzete is megjavult, úgy hogy 1854. már hozzáfoghatott a Dohány-utcai templom építéséhez és megalapította alkalmazottainak nyugdíjintézetét. 1851 óta már újra működött leány- és fiúiskolája, amelyben a IV. osztály két évfolyama alreáliskolaként szerepelt. Az iskola szellemén megtört a Bach-korszak minden germanizáló törekvése. Az olasz háború után a zsidók egyenjogúsításának aktualitása ismét elő térbe került és a magyarosodás újult erővel indult meg a zsidóság kiűzött. A Magyarító Egylet (l. o.), amely a forradalom alatt megszűnt, Izraelita Magyar Egylet néven folytatta működését és küzdött a magyar nyelv és a zsidóság jogaiért. P.-en ismét életre ébredt az emancipációs mozgalom, amely 1867. eredménnyel záródott. A magyar zsidóság egyenjogúsítása megtörtént és így a P.-i zsidóság fejlődése rohamos léptekkel indult meg és ez a fejlődés szorosan egybeforrott a magyar főváros fejlődésével. 1872-ben, mikor P.-et Budával egyesítették, már szabad zsidó polgárság munkálkodott az egyesített magyar főváros jövőjéért. Irodalom. Dr. Büchler. A zsidók története Budapesten (Budapest 1901/111. Pest); Horváth J., Pest sz. kir. városnak régi Ofen német nevéről (Pest 1810) : Patachich József. Történeti jegyzetek sz. kir. Pest városról (Pest 1839); Schuster, Geschichte der Stadt Pest (Pest 1806) ; Patachich J., Die Bürger Pestis in dar Vorzeit und Gegenwart (Pest 1834): Schmall Lajos, Adalékok a régi Pest történetéhez (Budapest 1898)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3862 .cimszó a lexikon 700 . oldalán van.