13861.htm CIMSZO: Pest SZOCIKK: felmentését a nemzetőrségi szolgálat alól, holott ez az intézkedés beleütközött az 1848 : 22. t.-c. első paragrafusába, amely a fegyveres szolgálatot az ország minden lakosára nézve kötelezővé teszi felekezeti különbség nélkül. Elrendelte a vizsgálatot a jogtalanul letelepedett zsidók ellen, a hatóságot pedig felszólította, utasítsa a közvádlót, hogy emeljen vádat az Ungar szerkesztője ellen. A vizsgálat 224 jogtalanul letelepedett, kiutasítandó zsidót talált P.-en. Petőfi és Vörösmarty és számosan a szabadságharc nagy egyéniségei közül élesen szembefordultak a reakcióval, de a zsidók annyira elkeseredtek már a helyzet leromlása fölött, hogy sokan közülük kivándorlásra készülődtek és kivándorlási egyletet alakítottak P.-en és Pozsonyban. A zsidóság nagy része azonban bízott az emancipáció elérésében és tovább munkálkodott annak kivívásért. Az emancipációs törekvések oly erősek voltak, hogy P.-en széleskörű vallási reformmozgalom indult meg a zsidóság keretein belül. A mozgalom nyilvánvaló célja az a szándék volt, hogy a zsidóság vallási szertartásait és intézményeit összhangzásba hozza az élettel és ezzel is elősegítse a polgárosulás lehetőségét. A P.-i izraeliták Reformtársulata — ezt a címet viselte a reformáló mozgalom — 1849 július 28. látta teljesedve küzdelmeinek célját. Ekkor adta meg a szegedi országgyűlés a zsidóknak a polgárjogot. A forradalom leveretése azonban a zsidóság helyzetében is visszahatást váltott ki. A reformtársulatot is, mint a forradalom szülöttjét 1849 okt. 15. a P.-i anyahitközség véleményezésének meghallgatása után P. tanácsa feloszlatta és templomát bezáratta. A kerületi főispán a templom bezárását nem találta indokoltnak és azt újra kinyittatta. Magyarország polgári főbiztosa pedig megengedte, hogy míg végleges határozatát közli, a társulat tovább folytathassa működését. Ugyanekkor vizsgálatot indítottak a társulat néhány tagja ellen, akiket azzal vádoltak, hogy a forradalom alatt tartott istentiszteleteken elítélendő magatartást tanúsítottak. A P. hitközség gazdasági helyzete ekkor nagyon megviselt állapotban volt, mert az ország egész zsidósága nem hozott akkora pénzáldozatot a szabadságharcért, mint a P. zsidóság. A szabadságharc első hónapjaiban 50,000 frtot adott az államnak kamatnélküli kölcsönkép. A templomoknak 856 latnyi ezüst ékszereit és a Chevra Kadisa 1193 lat ezüstjét ajánlotta fel a szabadságharc szolgálatára, azonkívül tagjai között gyűjtést rendezett, amelyből 30,227 frt 30 kr. kölcsönt, 7585 frt. 30 kr. készpénzt és 405 3/4 lat ezüst ajándékot küldött a kincstárba. Felszerelte az önkéntes hadseregbe lépő zsidó egyetemi hallgatókat és mesterembereket és a magyar hadsereget állandóan segítette élelmiszerrel, ruhaneművel felszereléssel és pénzzel. A nagy anyagi megterhelés arra kényszeríti a hitközséget, hogy hivatalnoki karát redukálja és iskolájának osztályszámát hárommal lecsökkentse. A válságos helyzetét fokozta az a körülmény, hogy 1848 dec. 31. a városi hatóság megtiltotta a közvetlen és közvetett adók kivetését és így a hitközség szükségleteit csak önkéntes adományokból fedezheti. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3861 .cimszó a lexikon 699 . oldalán van.