13860.htm CIMSZO: Pest SZOCIKK: Jakobovics Fülöp dr. a zsidó-kórház igazgatója indít mozgalmat arra, hogy a vármegyei követek révén sérelmeik az országgyűlés elé juthassanak és azonkívül maga a zsidóság is közös petícióval járuljon az országgyűlés elé. P- vm. 1839 jún. 10. a követi utasításokba iktatta a zsidóság polgárosítására vonatkozó javaslatát. Ekkor már több oldalról támogatták a zsidók kívánságát, úgy, hogy P. vármegye követe az 1840 márc. 9-i kerületi ülésen a megye azon kívánságát fejezte ki, hogy a zsidó vallás a bevett felekezetek közé számíttassék és a zsidók egyenrangú polgárai legyenek az országnak. A főrendek aggályain meghiúsult az alsó tábla által is pártfogolt törvényjavaslat és az országgyűlés a főrendek ajánlatát fogadta el a fokozatos és lassú jogkiterjesztésre vonatkozólag. Egyelőre elegendőnek tartotta a türelmi adó eltörlését, a zsidóknak céhekbe való belépését és a szabad telekvásárlási jogot. A máj. 10. kiadott kir. rezolúció megakadályozta a szabadelvű törekvések érvényre jutását. A sz. kir. városok most is keresztülvitték érdekeik megvédését. A türelmi adó így még mindig súlyos teherként nyomta a zsidóságot, amely felségfolyamodványban kérte ismét a szégyenletes és nyomasztó tehertől való megszabadítást. A király az országgyűlés hangulatának befolyása alatt hajlandó volt elengedni a türelmi adót, ha a zsidóság lefizeti a 2.554,293 frt 4 1/2 kr. hátralékos taksáját. Hosszas alkudozások után a zsidóság 1.200,000 frt-ban egyezett ki, amelyet a türelmi adó örök időre való megváltásaként öt év alatt lefizet. Az összegért a P.-i hitközség vállalt kezességet. 1846 júl. 2. tudatta a kamara elnöke a kezelőbizottsággal, hogy Ferdinánd jún. 24. örökre megszüntette a türelmi adót, illetve a kamarai taksát, ahogy azt II. József óta nevezték. Ekkor már erős tempóban halad a magyarosodási mozgalom (l. Magyarosodás) a zsidók között. P.-en fennállott a Magyarító Egylet (l. o.). Ez a periódus öleli fel az emancipációért való küzdelmet is (l. Emancipáció) és az ilyen irányú mozgalmak színhelye is legtöbbnyire P. volt, eltekintve attól, hogy az emancipációs törekvések Pozsonyban hiúsultak meg az országgyűlés halogatásai miatt. Az 1848 márc. 15-én érvényre jutott jogyenlőségben egyedül a zsidók nem részesültek. A felszabadult tömegek az ország különböző városaiban megrohanták a zsidókat és a zavargások P.-en is megkezdődtek. Ápr. 17. a céhek a nekik versenyt jelentő, de nem honosított P.-i zsidók kiűzetését kérték P. városától. Rottenbiller Lipót polgármester tolmácsolta a polgárságköveteléseit a minisztérium előtt, amely megígérte, hogy összeíratja a zsidókat és a jogtalanul letelepedetteket kiutasítja. A pészach ünnep másnapján, míg a zsidóság a szabadságharc lelkes hívévé szegődött, népgyűlés követelte az 1898 óta jogtalanul megtelepedett P.-i zsidók kiűzetését, a nemzetőrségből való kirekesztésüket és Klein Hermannak, az Ungar szerkesztőjének megfenyítését. A felizgatott tömeg erre megrohanta és kifosztotta a zsidók üzleteit. Katonaság vetett véget a zavargásnak. Batthyány Lajos miniszterelnök noha helyreállíttatta a rendet, más oldalon engedményeket tett. Ápr. 22. elrendelte a zsidók Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3860 .cimszó a lexikon 699 . oldalán van.