13858.htm CIMSZO: Pest SZOCIKK: P.-en. Ezeknek régi nevét zárjel között tüntetjük fel: Offenheim Izsák (Izrael Ábrahám) és fivére Márkus (Gomperz Ábrahám), Leitersdorfer Márkus, Mandel Salamon, Abelsberg Bóruch (Baruch Abelles), Schellenberger Sámuel (Schlesinger), Sachsel Márkus (Sax), Liebner Mózes (Mózes Löb), Bauer Salamon (Böheim), Berkovics Joól, Strauss Mózes (Mózes Árjó), Mandel Mózes Dávid (Mózes Dávid), Helfer Dávid (Frankfurter), Almuslin Izsák (Frenk). Ez utóbbi spanyol származású szefárd zsidó volt. A telepesek lélekszáma 114 volt, beleszámítva a szolgaszemélyzetet is. A szolgaszemélyzet bejelentése számos esetben csak a hatóság félrevezetésére szolgált, mert míg a türelmi jog (l. Türelmi adó) érvényben volt, a város csak a tűrt zsidóknak adott letelepedésre engedélyt. E pénzáldozatot igénylő előnyös helyzetet a szegényebbek nem tudták elérni és úgy segítettek magukon, hogyha önálló keresetük is volt, névlegesen olyan hitrokonuk szolgálatába állottak, akinek megvolt a letelepedési joga. A letelepedési engedélyt 1788 júliusa után már azon feltételhez is kötötték, hogy a tűrt zsidó csak nagykereskedést vagy kézművállalatot létesíthetett és kicsinyben csak olyasmivel kereskedhetett, amiben a keresztény lakosságnak hiánya volt, vagy ami versenyen kívül állott. Eleinte még mészárszéket sem tarthattak és a városi mészárszék csak hetenként kétszer mért ki kóser húst a számukra. II. József császár halálos ágyán 1790 jan. 28. visszavonta kiadott rendeleteit és a sz. kir. városokat visszahelyezte 1780 előtti jogaikba. P. polgárai nyomban megmozdultak, hogy megszabaduljanak a zsidóktól és márc. 25. a tanács késedelmezésére ismételten kérték, hogy a P.-en lakó zsidók távozzanak lakásaikból és üzleteikből máj. 1-éig és szüntessék be házalásukat. A város nem merte elutasítani a polgárság kérelmét és kimondta, hogy máj. 1-ig minden zsidó távozzék a városból és addig is megtiltja a házalásukat. A helytartóság két ízben is türelemre inti a városokat, mert a kiűzetési szándék valamennyi sz. kir. városban előtérbe került. A magyar zsidóság a diétától és II. Lipóttól kér védelmet és most hozakodik elő élelmezési nehézségeivel is. Az országgyűlés az 1790: XXXVIII. t.-cikkben (l. De Judaeis) meghiúsította a városi önkény érvényre jutását és visszahelyezte a zsidókat abba az állapotba, melyben 1790 jan. 1. voltak. Ha P.-ről így nem is űzhették ki a zsidókat, zaklatásukat nem akadályozta semmi. P. úgy értelmezte a törvényt, hogy annak védelme csak azokra terjed ki, akik 1790. telepedtek meg a városban. A város tehát hivatkozva egy 1794 szept. 9-iki királyi határozatra, amely a várost feljogosítja a nem tolerált zsidók kitoloncolására, 1796 szept.-ben, a zsidó nagy ünnepek előtt elrendelte, hogy a nem tolerált zsidók távozzanak a városból. Huszonnégy forint birsággal sújtja azokat a háztulajdonosokat, akik nem tűrt zsidót házukba fogadnak. 1802 máj. 15. pedig a tűrt zsidók családos leszármazottait is ki akarja űzni. A helytartóság ezt a merényletet megakadályozta, de kimondta, a türelmi joggal bíró szülők gyermekei csak akkor kereskedhetnek Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3858 .cimszó a lexikon 698 . oldalán van.