13857.htm CIMSZO: Pest SZOCIKK: mindig nem kereskedhet P.-en. A város a helytartóság előtt Lipóttól kapott privilégiumára hivatkozik és az 1715-i országgyűlés 37. cikkére, amely megerősítette idevonatkozó jogait. A helytartóság mégis elrendeli, hogy a zsidók felkereshetik a pesti országos vásárokat. A határozat gyakorlati keresztülvitele azonban nem sikerült, mert 1766 jún. 20. P. város kimondja, hogy zsidók a vásárait nem látogathatják. Később mégis megkapták a jogot a heti és országos vásárokon való megjelenésre, de eleinte megtiltották nekik, hogy áruikat kirakják és hogy nyúlbőrt vásároljanak. Zsidó eladó és vásárló Losung nevű illetéket tartozott fizetni. Csak 1759. kezdtek a zsidók valahogy megtelepedni P.-en, amikor az invalidus, a későbbi Károly-kaszárnya parancsnoka a kantinokat óbudai zsidóknak adta bérbe. A tanács közbelépett a parancsnoknál, mire az engedett, de 1762. a bérletárverezésnél mégis a legtöbbet ígérő óbudai zsidónak adta oda a bérletet 4000 forintért. A város erre minden fórumon panaszt emelt, mire a hercegprímás 1762 szept. 9. örömét nyilvánította afölött, hogy a város fellép a zsidók ellen. P.-nek a sok befolyásos pártfogó közbenjárására sikerült elérni, hogy a bérletszerződést felbontsák. Utoljára 1773 júl. 8. hivatkozott még P. zsidómentes voltára és az elkövetkező tíz év alatt a pesti vásárokon jogtalan vámmal terhelték a vásárjáró zsidókat. Csak az 1783 márc. 31. közzétett császári rendelet döntötte le a százados megszorításokat (l. Egyenjogositó törekvések), mikor II. József lehetővé tette, hogy a zsidók a sz. kir. városokban megtelepedhessenek. A «Sistematica gentis Judaicae regulatio» (l. o.) néven ismeretes rendszabály, amely lehetőséget nyújtott a zsidóságnak a polgárosulásra, a zsidóknak P.-en való megtelepedését is nagymértékben előmozdította. Máj. 27. a helytartóság már elhatározta, hogy állandó zsidó vendéglő nyílhat meg P.-en, ami nagymértékű haladást jelentett, ha tekintetbe vesszük, hogy a XVIII. sz. hatvanas évei óta a város csak a vásár idejére, 16 napig nyitva tartott vendéglőt engedélyezett, amit az óbudai hitközség bérelt 100 forintért. Az állandó vendéglőre most is az óbudai hitközség kötött szerződést P.-tel, három esztendőre évi 550 frt bérösszegért. Az előváros négy helyén nyílhatott meg így zsidó étterem. P. első zsidó telepesei is Óbudáról származnak, mint az Offenheim, Berliner, Schönstein, Boskovitz, Hirsch és Leitosdorfer családok, úgy, hogy a P.-i hitközség szülőjének az akkor népes óbudai hitközséget kell tekintenünk. P. város 1786 júl. 31. a megye főispánját arra kérte, hogy a zsidók megtelepedését csak az elővárosban engedélyezze. A városi tanács mégis kénytelen volt engedni az idők szellemének és szórványosan beengedte a zsidókat a Belvárosba. A zsidók nagyobb része azonban a Terézváros szűk és gettószerű utcáiban húzódott meg. 1785-ig csak átutazó zsidók (l. Commoráns) szánhattak meg P.-en, most aztán már helytartósági rendelet alapján kénytelen P. megtűrni a zsidókat (l. Tolerált). Mikor 1787. II. József névváltoztatási rendelete következtében (l. Német elöljáró nevek) megtörtént a P.-i zsidók első hivatalos konskripciója, már tizennégy tűrt zsidó családfő lakott Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3857 .cimszó a lexikon 697 . oldalán van.