13847.htm CIMSZO: Perles SZEMELYNEV Perlesz József SZOCIKK: "P. Joseph, rabbi, szül. Baján 1835. nov. 26., megh. Münchenben 1894 márc. 6. Fia volt Baruch Asher P.-nek, akitől talmudi ismereteit nyerte. A gimnáziumot Baján végezte, azután a breslaui egyetem és az ottani rabbiszeminárium növendéke lett. Előbb Posenben volt rabbi és 1863. Budapestre is meghívták, de a meghívást nem fogadta el. 1871-től kezdve Münchenben volt főrabbi. Ő avatta fel a monumentális új templomot 1887. A berlini hitközség meghívását sem fogadta el és a budapesti Rabbiszeminárium tanárságát sem. A rabbinikus nyelv-és régiségtudomány mellett a zsidó történelemnek is szakavatott művelője. Jelentékeny munkásságából nevezetesebbek: Über den Geist des Kommentars des Moses b. Nachman (Monatsschrift 1858); Die jüdische Hochzeit in nachbiblischer Zeit (l860); Die Leichenfeierlichkeiten im nachbiblischem Judentum (1861); R. Salomo b. Abraham b. Adereth (1863); Geschichte d. Juden in Posen (1865); David Cohen de Laras Rabbinisches Lexicon (1868); Etymologische Studien z. Kunde d. rabbinischen Sprach- u. Altertumskunde (1871); Zur rabbinischen Sprach- u. Sagenkunde (1873); Thron u. Circus d. Kőnigs Salomo (1873); Die in einer Münchener Handschrift aufgefundene erste lateinische Übersetzung d. Maimonides Führers (1875); Das Buch Arugat Habószem d. Abraham b. Asriel (1877); Eine neuerschlossene Quelle über Uriel Acosta (1877); Kalonymos b. Kalonymos Sendschreiben an Joseph Kaspi (1879); Beiträge z. Geschichte d. hebräischen u. aramäischen Studien (1884); Die Berner Handschrift d. Kleinen Aruch (Grätz Jubelschrift (1887); Beiträge z. rabbinischen Sprach- u. Altertumskunde (1893). Ezenkívül kiadta a Biuré Onkelost (1888) és munkatársa volt a Revue des Etudes Juivesnek. Szónoklatait özvegye adta ki 1896. Emlékét nagy alapítvánnyal örökítette meg hitközsége. Egyik fia, M. Max, orvosdocens volt s még ugyanazon évben fiatalon meghalt kísérletezésből eredő mérgezésben. Másik fia, M. Félix, königsbergi főrabbi és az ugyanottani egyetemen az assziriológia tanára, szül. Münchenben 1874 mára 18. A müncheni és bécsi egyetemeken s az utóbbi rabbiszemináriumában tanult, majd a párisi rabbiszemináriumba ment, ahol rabbidiplomát kapott. Munkássága főleg a bibliakritikára és archaeológiára vonatkozik. Főbb művei: Analekten zur Textkritik d. Alten Testaments (1845); Zur althebräischen Strophik (1896); Notes critiques sur le Texte de l'Ecclesiastique (1897); Was lehrt uns Harnack? (1902); Zur Erklärung der Psalmen Salomos (1902); Boussets Religion d. Judentums, kritisch untersucht (1903); Gesammelte Aufsätze zur Sprach- und Sagenkunde von Max Grünbaum (1901). Kiadta Herford angol protestáns hebraista Was verdankt die Welt den Pharisäern? (1920) és Das pharisäische Judentum (1913) c. műveit, melyek több kiadást értek el. Tagja a Deutsche Morgenländische Gesellschaftnak." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3847 .cimszó a lexikon 695 . oldalán van.