13839.htm CIMSZO: Pénzüzlet. Történelmi szerepe SZOCIKK: a bíró nemcsak a kamatok visszaszolgáltatására kényszerítette a zsidó kölcsönadót, hanem sokszor még a tőkéjétől is megfosztotta. A kamattal járó P.-eket a zsidók maguk között úgy oldották meg, hogy a kölcsönre igényt tartó zsidó egy nem létező vételtárgyat ajánlott fel megvételre a hitelezőnek. A hitelező erre adott egy bizonyos összeget, annyival kevesebbet, mint amennyit a kamat kitett a kért összeg után, amelyet az adós megfizetni tartozott. Az előző viszonyokhoz képest ez a helyzet annyival jobb volt, hogy a zsidók szabadabban éltek, a vallási türelmetlenségtől szenvedniük nem kellett és a kereskedelem szabadságát, így a megélhetés lehetőségét mi sem korlátozta, legfeljebb az adóterhek voltak igen jelentékenyek (l. Zsidó adók). A budai zsidók gazdagságáról sokat beszéltek ez időben. Gazdag embernek számított az, akinek 50,000 garas volt a vagyona. Ez megfelelt 200,000 forintnak. A törökök kivonulása után rossz idők köszöntöttek a zsidóságra, mindenfelé zaklatásokkal találkoztak, nehezen fejlődhetett hát a P. is. Még ilyen körülmények között is, csakhogy nyugalmat biztosíthassanak maguknak, mikor 1711. Esztergom kiűzte a zsidóit, de azokat a sz. kir. város bírája a tanács tudta és beleegyezése nélkül újra beengedte, a zsidók ennek fejében hajlandók voltak kölcsönt biztosítani, hogy a város zilált anyagi ügyeit rendezhesse. A vége mégis az lett, hogy a keresztény polgárok inkább maguk ajánlották fel a szükséges összeget, csakhogy a zsidókat kitelepíthessék a városból. És valóban, 1735. Esztergomban már nem lakott zsidó. Mint az egész zsidóság életére, úgy a P.-re is II. József császárnak az 1783 márc. 31. a helyhatóság által közzétett rendszabálya volt döntő hatással (l. Egyenjogosító törekvések). A százados megszorítások felengedtek és a zsidóság közelebb került a szellemi és anyagi nyomorúságból a kultúrához és ahhoz a társadalomhoz, amely eddig nem fogadta magához. Szabadon választhatta meg minden zsidó a pályáját és az életlehetőségnek ez a kiszélesülése indította meg a zsidó energiákat nemcsak a közgazdaság szélesebb területein, de magának a P.-nek kifejlesztése felé is. Ahogy a pesti kereskedelem felvirágoztatása körül a sok közül pl. az Ullmann-család szerzett nagy érdemeket, úgy ennek a családnak egyik tagja, a nemesített Ullmann Mór* indítványozta először a pesti kereskedelmi bank felállítását is. A zsidók annyira szerephez jutottak a közgazdasági életben az elkövetkező évtizedek alatt, hogy kínos feltűnést keltett az a körülmény, mikor 1840. a váltótörvényszék megalakításánál nem választottak be zsidó ülnököt és a törvény ellenére még azon jogtól is megfosztották a zsidókat, hogy a választásra befolyást gyakoroljanak. (V. ö. Büchler,«A zsidók története Budapesten», Budapest 1901. III. r. II. f. 863. o.) Az 1840-iki törvény (l. Jogkiterjesztés) bizonyos mértékig megszilárdította a zsidók helyzetét, úgy, hogy most már az emancipációs törekvések (l. Emancipáció) megfelelő bázison indulhattak el. A jogegyenlőség kivívása után hatalmas lendületet vett a zsidók gazdasági tevékenysége. Ahogy a Pesten alakult első bank megalapításában Ullmann Mórnak volt nagy része, a budai Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3839 .cimszó a lexikon 694 . oldalán van.