13838.htm CIMSZO: Pénzüzlet. Történelmi szerepe SZOCIKK: a magyarországi zsidók történetének legszomorúbb korszaka. Társadalmi és anyagi helyzetük süllyedése gazdasági fejlődésük elé is gátat vetett. Erőszak és az anyagi megkárosítás uralták az elkövetkező idők eseményeit úgy Korvin János alatt (1. Tatai kiűzetés), mint II. Ulászló idején, aki a fekete sereg kielégítésére és hadai felszerelésére a pénzt a zsidóktól csikarta ki. Pozsonyi gazdag zsidókat pedig börtönbe vettetett, hogy négyszáz forint kölcsönt kikényszerítsen belőlük. 1503-ban pedig elengedte a pozsonyi polgároknak a kamatok visszafizetését, amellyel zsidónak tartoztak. A szegényebbek, akik egész vagyonukkal sem törleszthették a kölcsönvett tőkét, csak annyit tartoztak fizetni, amennyit éppen bírtak, az adósság hátralevő részét egyszerűen érvénytelennek nyilvánították. A zsidók intervenciójára a király ezt az utóbbi rendeletet mégis visszavonta. A mohácsi vész előtti korszak kétségtelenül legnagyobb stílű pénzembere a zsidó Szerencsés Imre (l. o.) volt, aki pénzügyekben való jártassága és az udvarnak folyósított tetemes kölcsönei folytán jelentős befolyáshoz is jutott. E korszakban a pénz túlságosan is drága jószág volt, mivel készpénzben egyáltalán nem volt infláció. A pénz árát pedig a törvény nem szabályozta. Pozsony város törvényhatósága ugyan megkísérelte, hogy a megengedhető legmagasabb kamatlábat megállapítsa és pedig, hogy kisebb kölcsön után 86 2/3 százaléknál, nagyobb után 43 1/3 százaléknál többet szedni nem szabad, de Pozsony példáját sehol nem követték. Maga Pozsony is, mikor 1439. egy ottani Iszerl nevű zsidónál százforintnyi kölcsönt vett föl, kamat fejében heti egy forint fizetését ígérte, vagyis 52 százalékot, tehát 8 2/8 százalékkal többet, mint amennyit a helyi törvény ilyen kölcsön után megengedett. Zsigmond 1431-iki rendelete szerint 104 százalék ítélendő meg a kölcsönadó zsidónak. Ez a zsidókra kényszerített uzsoráskodás nem vált anyagilag a zsidóság előnyére, mert hiszen elszegényedésük bekövetkezett. A pénz, amellyel akkoriban a kölcsönforgalmat lebonyolították, nem volt nagyobb összeg, mert így is kielégítette a szűk korlátok között mozgó mindennapi forgalom kicsinyes igényeit. Ezen sokat keresni nem lehetett. Az országnagyokkal és a királyokkal folytatott nagyobbszerű P.-ek lassan-lassan megszűntek. A városok és egyesek, valahányszor jelentékenyebb összegre szorultak, rendesen már vagy keresztényhez, vagy pedig külföldi zsidókhoz folyamodtak, mert a belföldiek csak kisebb kölcsönt tudtak adni. Társadalmi állásuk sem volt már és az uzsoráskodás teljesen felfokozta a zsidógyűlöletet. Az uzsora a leromlott helyzet következtében valóban alaposan életre kapott. Korláthkewy Péter komáromi főispán említette, hogy jobbágyai 1522. elszöktek Morvába és Ausztriába zsidó hitelezőik üldözése elől. Az egyik jobbágy egy nagyszombati zsidótól felvett egy forintért már húsz forintot és egy tehenet fizetett. A mohácsi vész után, a hódoltság alatt a török törvény uzsoratilalma nem nehezítette meg a P -et, bár jelentős kockázattal járt töröknek hitelezni. Mohamedán adós, ha hamis tanúval is bizonyította, hogy uzsorát vettek tőle, úgy Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3838 .cimszó a lexikon 694 . oldalán van.