13836.htm CIMSZO: Pénzüzlet. Történelmi szerepe SZOCIKK: "lemondott azokról a jogokról, amelyek addig illették meg, míg a zsidók az ő kamaraszolgái voltak. Mivel a zsidók ekkor már új védúr fennhatósága alá kerültek Ausztriában, Lajos az adósleveleket még visszatérésük után sem nyilváníthatta semmisnek, mert amikor a zsidók a kölcsönt folyósították, Rudolf osztrák hercegnek a zsidói voltak. Lajosnak tehát, hogy a soproniak kedvébe járjon, kérelemmel kellett a bécsi herceghez fordulni, aki Lajos kedvéért fel is mentette a soproniakat adósságaik megfizetésének kötelezettsége alól. Lajos azonban fenntartotta magának azt a jogot, hogy az adósleveleket újra megerősítheti és ezáltal ismét jogerőre emelheti. Az adósleveleknek a középkorban szokásos, királyi önkénnyel való megsemmisítését «levélölés»-nek (l. o.) nevezték. Ezt a «levélölést» az akkori fejedelmek, mint őket megillető jogot gyakorolták és hogy Nagy Lajos is osztozott korának e felfogásában, az kitűnik a zsidók visszatérése után követett eljárásából. Mivel az adóslevelek és egyéb okiratok érvényüket vesztették, 1376 körül helyettük az ú. n. «zsidókönyv» (l. o.) rendszerét vezették be, ezt a XIII. sz.-beli francia találmányt. Ebbe vezették ezentúl be a zsidó és keresztény közt kötött kölcsön- és P.-eket, amelynek elmulasztása esetén a követelés érvénytelen volt. A zsidókönyvnek hivatalos bizonyító ereje volt és magát a könyvet egy keresztény esküdt, rendesen a város zsidóbírója őrizte, a keresztények és zsidók pedig egy-egy esküdtet választottak, akik a könyvet használat után lepecsételték s felnyitásakor mindig jelen voltak. Ebbe a könyvbe jegyezték be a hitelező zsidónak zálogul lekötött fekvőségeket és a fölvett kölcsön után járó kamatokat. A pozsonyi helyi törvény egy font fillér után hetenként két fillért, vagyis 43 1/3 %-ot engedélyez. Egy fontnál kisebb tőkénél pedig hatvan fillér után hetenként egy fillért, azaz 86 2/3 %-ot. Ezeket a kamatokat azért állandóan a megsemmisítés veszedelme környékezte. Zsigmond király 1392. a pozsonyi polgárokat felmentette «az ő zsidóitól» felvett mindennemű kölcsönök után járó kamatok fizetése alól, mivel szőlőiket, amelyeket zsidópénzen műveltettek, fagy érte. Zsigmond mindamellett törvényben is igyekezett szabályozni a pénzügyi viszonyokat. Törvénybe iktatta, hogy «Ha a keresztény valamely pénzkölcsön után, minden megegyezés nélkül zálogot adott a zsidónak; vagy ha tőle ilyen megegyezés nélkül, más módon pénzt vett föl kamatra: akkor a keresztény minden száz dénár után hetenként két dénár kamatot tartozik fizetni a zsidónak». A törvényes kamatláb tehát heti két százalék volt, azaz egy évre számítva száz százalék, ami kétszer akkora százalékot tett ki, mint amekkorát Pozsony városának 1376-iki helyi törvénye, mint legmagasabb kamatlábat engedélyezett. Zsigmondnak ez a törvénye azonban nem zárta ki azt, hogy a kamatlábat a felek tetszés szerint magasabb százalékban állapíthassák meg. A törvények, amelyek a zsidók számára némi jogbiztonságot nyújtottak, azokkal szemben értek mégis legkevesebbet, kik kibocsátották. Ha már az elnyomás és üldözés a városok és főurak részéről leenyhült," Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3836 .cimszó a lexikon 693 . oldalán van.