13834.htm CIMSZO: Pénzüzlet. Történelmi szerepe SZOCIKK: Ha most tekintette vesszük, hogy az osztályelnyomás mindig teremt olyan társadalmi rétegeket, amelyeknek elhelyeződését a létbizonytalanság és a kiszolgáltatottság irányítja, láthatjuk, hogy az elnyomottsági tendencia szorítja az egyes társadalmi rétegeket a még szabad gazdasági területek felé. Az új gazdasági elhelyeződés adja meg osztályjellegét is a hozzáidomult társadalmi rétegnek és így kerül aztán szembe a hatalmon lévő osztályérdek egy egészen új osztályérdekkel, amit ő maga hozott létre, anélkül, hogy a következményeivel számolt volna. így hozta létre a zsidó kapitalizmust, a zsidó burzsoáziát a középkor életszemlélete és gazdaságpolitikája. A gazdaságpolitikát, mint tudjuk, a kiszorítási tendencia irányította. Minden kereseti lehetőséget elzártak a zsidóság elől, maradt tehát számára az üzlet. De hogy ez megmaradhatott és kialakulási periódusában mondhatni jóformán konkurencia nélkül, ebben szerepe volt a kor társadalmi és ethikai előítéletének. A keresztény egyház a legrégibb idő óta megtiltotta híveinek a kamatra kölcsönzést, de még a nyerészkedéssel járó adás-vételt is. Az egyház ugyanazzal a szigorral fordult a kereskedők, mint az uzsorások ellen. De mert a mindennapi élet gazdasági szükségleteit ellátni nem lehetett és kamatnélküli kölcsön kockázatára még az egyház tekintélye sem tudta rávenni a híveket és mert maga az egyház ugyancsak nem tudta kieszközölni a végeredményben nélkülözhetetlen kölcsönöket, szükségkép odajutott, hogy a következő tóteleket állította fel ós hirdette ki: «Keresztények számára az uzsora tilos. Minthogy pedig az uzsora kényszerítő és így elkerülhetetlen szükség: azért kell, hogy uzsoráskodjanak a nem keresztények, akiknél az uzsora vagy éppen nem, vagy csak alig tekinthető bűnnek». Így ez a középkorban Európa szerte elfogadott nézet már közvetlenül a P.-ek felé terelte a zsidókat, sőt a kamatra kölcsönzést valósággal kiváltságukká tette, az uzsoráskodásra utalta és erre egyenesen fel is hívta őket. Mindezt pedig azért, «hogy ez által nagyobb baj kikerültessék és a keresztények távol tartassanak az uzsoráskodás bűnétől». Az egyház rendkívüli hatalma, a szentszék egyre növekvő befolyása, valamint a külföldnek, főképp Németországnak és Ausztriának a zsidókra vonatkozó ós Magyarországban is érvényre jutott jogelvei itt is meghonosították e nézeteket. Minthogy azonban az egyház tilalmát úgy értelmezték, hogy kamatot csak kereszténytől tilos venni, de «zsidók és pogányok kárára az uzsora meg van engedve», előfordult az is, hogy zsidók keresztényektől vettek fel kölcsönt és a zsidókkal a kamatot megfizettették maguknak. A kamatszedés a középkor felfogása szerint esetenként változott. Ha a király volt a hitelező, a kamat is fejedelmi méreteket ért el. IV. Béla pl. Henuk (l. o.) zsidó kamaragróf fiainak tartozásaiért akkora kamatot számított, amint azt a király által kiállított okirat is elismeri, hogy a kamatok három év alatt többre rúgtok a tőkénél. Az ilyen eset azonban annál inkább is ritkán történhetett meg, mert rendesen a zsidók voltak a hitelezők. A kamatláb szokásos nagyságáról egyébként, Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3834 .cimszó a lexikon 692 . oldalán van.