13730.htm CIMSZO: Orvostudomány SZOCIKK: "Előbb bebizonyíthatóan a zsidók voltak a mohamedánok tanítói az orvostudományban s vezető szerepüket később is megtartották. Tudjuk, hogy számos kalifa háziorvosa zsidó volt; így Messer Jawait 883-ban a bassorai kalifa orvosa volt és szír nyelvből régebbi orvosi munkákat lefordított arabra, míg Isaac b. Amram önálló művet írt a mérgezésről és a mérgek hatásáról a VIII. sz.-ban. A Hárun-al Rásidtól alapított bagdadi egyetemen Josua ben Nun (800 körül) volt az orvostudományok tanára. Egészen a XIV. sz.-ig megőrizték a zsidó orvosok az iszlám országaiban vezető szerepüket a Keleten. A zsidó orvosok Alexandria, Kairó, Kairaan és Bagdad orvosi iskoláiból kerültek ki. Egyik hírneves zsidó orvosnak, Israelinek (IX. sz.) kitűnő orvostudományi könyvét latinra is lefordította már a XI. sz.-ban egy szerzetes a saját neve alatt, de 1515. Leydenben Opera Omnia Isaaci Judaei c. újból megjelent. A rendkívüli nagyszámú hírneves arab-zsidó orvos közül kiválik Maimonides, Szaladin szultán udvari orvosa, akinek fia, unokája és dédunokája is jeles orvosok voltak, ő maga orvosi iskolát alapított s tanítványai elárasztották az egész Keletet. Még jelentékenyebb szerepük volt a zsidó orvosoknak a nyugati kalifátus területén. Chaszdai ibn Saprut (X. sz.) udvari orvosból lett nagy vezír Cordovában és Juda ha-Levi is jeles orvos volt, úgyszintén Ábrahám ibn Ezra, a nagy exegéta. Zsidó orvosa volt III. Ferdinánd aragoniai, XI. Alfons kasztiliai és II. Jüan aragoniai királyoknak; ez utóbbinak szemészorvosa Ábrahám de Lerida volt. Az arabok kiűzésével az intolerancia is növekedett s a salamancai zsinati határozat nyomán 1412. II. Jüan kasztiliai király eltiltja a zsidókat az orvosi gyakorlattól. Portugáliában I. Ferdinánd, I. és II. Joao uralkodóknak voltak zsidó udvari orvosaik. Nagyobb hírre tett szert már a középkor első felében a salernói orvosegyetem. Kiváló zsidó orvosok fejlesztették naggyá ezt az évszázadokon át virágzó orvosegyetemet, amely a IX. sz.-tól kezdve az volt a Nyugaton, ami Bagdad a Keleten. Görög, héber és arab nyelven tanítottak itt és rendszeresen boncoltak. Az intézetben, megalapítása óta zsidó orvostanárok működtek s neveik sorrendjét is pontosan tudjuk. Híres volt köztük (Copho, a Compendium Salernitanum, az első orvosi enciklopédia szerzője. Egy másik, Faragot (1250 körül), Anjou Károly király udvari orvosa volt. Innen kerültek ki még Isaac, VIII. Bonifácius pápa, Angelus Manuele pedig IX. Bonifáciusnak udvari orvosa. II. Anjou Károlynak is zsidó orvosa volt. Hasonlóan híresek voltak a dél-franciaországi Narbonne és Montpellier zsidó orvosi főiskolái. Az exegétika mellett évszázadokon át itt művelték leginkább az orvostudományokat a XI. sz. elejétől fogva. Montpellierbon az egyetem orvosi fakultásának dékánja a XI. sz.-ban Jaakov Ha-kóton volt, a marseillesi Abba Mari pedig II. Frigyes császárnak volt udvari orvosa Nápolyban. Az Ibn Tibbon család, amely csupa kiváló hebraistából és exegétából állott, orvostudománnyal is foglalkozott. Egyikük, Machir ibn Tibbon, akit Profatius Judaeusnak hívtak a keresztények, 1306. a párisi egyetem orvosi fakultásának dékánja lett. Amikor a keresztények azt hitték, hogy eltanulták a zsidók orvostudományát, akkor a montpellieri főiskola is úgy járt, mint a salernói és bagdadi s 1246—54. zsinati határozatokkal eltiltották a zsidókat az orvosi gyakorlattól és a tanítástól, de 1350. a zsidó orvosokat visszahívták s közülük sokan udvari orvosok lettek. Angliában és Belgiumban is tudunk jelentékenynek tartott zsidó orvosokról a középkorban. Németországban rendkívül sok üldözésnek és vádnak voltak kitéve, mégis állandóan voltak zsidó orvosok, akik közül számosan az uralkodók és püspökök kezelőorvosai voltak. A XV. sz.-ban Frankfurtban egy zsidó orvosnő is működött. III. Frigyes császár orvosa zsidó volt. 1422-ben V. Márton pápa a zsidóknak megengedte az orvosi praxist, de már ugyanazon század végén a legnagyobb nehézségekbe ütközött annak gyakorlása, jóllehet a tilalmak dacára később is zsidó orvosuk volt maguknak a pápáknak is, így az inkvizíciót engedélyező IV. Sixtus, VIII. Innocentius, VI. Sándor, X. Leo, majd VII. Clemens pápáknak. Tudjuk pl. azt is, hogy X. Leo súlyos vérbetegségét kiváló zsidó orvosa, Lattes gyógykezelte. Jellemző, hogy a zsidók iránt kevésbé jóindulatú pápáknak is zsidó orvosuk volt már a régebbi középkorban is, így a XV. sz.-ban IV. Eugenius, III. Calixtus és V. Miklós pápáknak, előzőleg pedig több avignoni pápának. Itália volt a hazája a legjelentékenyebb zsidó orvosoknak, akik közül főbbek:" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3730 .cimszó a lexikon 671 . oldalán van.