13728.htm       CIMSZO:        Orvostudomány                                   SZOCIKK:     "A Talmud és Misna számos orvostudományi dolgot tartalmaznak, de összefoglaló orvostudományi traktatusa nincs, s így nem tudhatjuk pontosan, milyen fokon állott az ókori zsidó orvosok tudománya. Említést egyébként maga a Misna tesz egy elterjedt ókori zsidó orvosi könyvről, melynek címe Széfer Refuót volt s amelyet a tradíció Salamon királynak tulajdonított (Pesz. 4. 9); azonkívül a Talmud említ egy farmakológiai könyvet is, melynek címe Megillat Sammanim volt (Jóma 38a), de egyik sem maradt meg. Hogy mily rendkívüli figyelemmel kísérték a régi zsidók az emberi szervezet működését, azt elsősorban a .Bibliában előforduló rengeteg kifejezésből látjuk. Ezekből anatómiai fogalmaikat is megállapíthatjuk. Még a hasonlatok és allegóriák is telve vannak anatómiai képzetekkel (Genes. 32. 25—32; Exod, 28—29; Levit. 1. 14-16, 5. 8 ; Deuter. 32. 10 ; Jerem. 9. 17 : Ecclesiastes 12.2b; Jób 10. 9—11). Kétségtelen, hogy az alexandriai korban a görögöktől sokat tanulhattak a zsidó orvosok éppen az anatómia terén, mert a Talmud ily irányú ismeretei igen nagyok, mint az néhány példából kitűnik: a rabbik a Talmudban az emberi szervezet 248 féle csontjáról tudnak, ezek közül 40 az alsólábszár, 6 térd, 3 medence, 11 csigolya, 30 kéz, 2 kar, 2 könyök, 4 vállcsont; azonkívül 9 fej, 8 nyak, 5 porc, 6 mellcsont. Természetesen a fogalmak korlátozva voltak az ókorban, de az újkor első fele sem volt még fejlettebb e tekintetben és a tudomány nélkülözte még azokat a kifejezéseket, amelyeket a Talmud nyelve sem tud kifejezni pontosan. így pl. azt látjuk, hogy az ín, ideg, sőt néha a véredény is ugyanazon egy szóval (gidim) van kifejezve. Főképp a Bekorót, Chulin, Oholót és Nidda traktátusok foglalkoznak anatómiával és fiziológiával. Név szerint a Talmud egy Theodos nevű zsidó orvost említ, mint osteológust (Nazir 52a). Biológiai ismeretekről is tudunk (Chulin 93a, 59a, 55b). A Talmudból tudjuk, hogy ismerték a mirigyek szerepét (Ab. d' R. N. 31.) és pontos helyét (Lev: Rab. 16.), az Achilles-inat, a pharynxot, az esophagust és larynxot (Chul. 43a), a pylorust és peritoneumot. A gyomor működését és a máj szerepét meglepően jól látták, különösen korrekt a has szerveinek leírása (Tamid 31a), a vesét és lépet is többször említik szabatos meghatározással. Részletesen foglalkoztak a tüdővel és szívvel (Tamid 50a, 93b, 47a, 46a; Chulin 45b). Az agyat a Biblia nem említi, de a Talmud ezzel is foglalkozik (Chulin 45a), a Zóhar pedig részletesen tárgyalja: «A koponya három üreget tartalmaz, amelyben az agy van elhelyezve, az agyból harminckét út vezet ki s ágazik el a test minden részébe, összekötve azokat az aggyal (Zóhár a Levit. 26.-hoz). A genitáliákkal egész részletesen foglalkoztak anatómiai és higiénikus szempontból is. Erről számos talmudi hely tanúskodik (Bek. 40a; Chulin 45a és b, 93a; Jebámot 75a; Jerus, Jebám. 1—2 ; Nidda 66b, 18a, 17b, 41b; Sabbat 64a, Ar. 7a). A Talmud embriológiával is foglalkozik. A foetus a hatodik hét végére formálódik (Nidda 25b) s Aba Saul, aki főképp embriológiával foglalkozott, azt ajánlja, hogy az embriót nem vízben, hanem olajban és napfénynél kell megvizsgálni. R. Sámuel, egy másik embriológus azt mondja, hogy a negyedik hó vége előtt nem lehet megállapítani a nemet, ami egyébként a modern embriológusoknak is a véleményük. A természetellenes embriókról és újszülöttekről is van feljegyzés a Talmudban. A halva született csecsemőt alaposan tanulmány tárgyává tették (Nidda 23b, 24a, b). A menstruálás processzusa részletesen le van írva (Nidda 11. 8). A rabbik voltak azok, akik először ismerték fel, hogy a betegségek a belső elváltozások külső szimptómái. Ezt abban az időben még Hippokratész sem látta, csak később fedezte fel Galenus. A rabbik valósággal kényszerítve voltak patológiával foglalkozni, mert a tisztátlan húsra (teréfo) vonatkozó tilalmak miatt a levágott állatok vizsgálat alá kerültek és azokat máig is megvizsgálják. Különösen a tüdők patologikus elváltozását szemlélték; a tüdő vörös színét hyperemiának (Chulin 47b) tartották, de ezt még nem minősítették tisztátlannak, viszont a kék és világos-zöld tüdőt veszélyesnek (u.o.), a feketét pedig felbomló állapotban levőnek tartották s tudták, hogy abból normális tüdő nem lesz; a világossárga tüdőt is veszedelmesnek minősítették stb. A tüdővel és vérrel rendkívül részletesen foglalkoztak a talmudi korban, aminek fő oka a tisztasági törvényekben és a fajtisztaság megóvásában keresendő."                           Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3728 .cimszó a lexikon 670 . oldalán van.