13705.htm CIMSZO: Orkutai vérvád SZOCIKK: Orkutai vérvád, a magyarországi vérvádak sorában a harmadik, de nem az utolsó. 1764 jún. 3. eltűnt Orkuta, sárosmegyei faluban egy Ballá István nevű ötesztendős keresztény gyermek. Holttestét 2 nap múlva teljesen mezítelenül, nyakára font kötéllel megtalálták a falu határában. A zsidókat vádolták meg, hogy a gyermeket rituális vérvétel céljából megölték és ezt a rágalmat azzal a másikkal erősítették meg, hogy tetovált héber betűk láthatók a holttesten. A szomszédos Szedikert község zsinagógáját, amelyben a környék zsidói sovuósz ünnepének istentiszteletére egybegyűltek, körülfogatta a hatóság és 30 zsidót elfogatott. A bíró életnagyságú képet festetett a holttestről és a magyar udvari kancelláriának küldte Bécsbe. A festményt Mária Terézia is megtekintette, azután az Országos Levéltárba került, ahol még Eötvös Károly is látta, aki azt írja, hogy csak a babonás képzelet látott azon héber betűket. Az eljárást mindazonáltal folytatták; huszonegy zsidót két hónap után szabadon bocsátottak, kilenc vád alá került és fogságban maradt. A zsidók menekültek. Markovics Fábián, Berkovics Lázár, Hirschl Ábrahám Pozsonyba mentek és a hitközség közbejárásáért folyamodtak. Theben Ábrahám, a pozsonyi hitközség akkori elnöke Bécsbe ment és az orkutaiak védelmében kihallgatáson jelent meg Mária Teréziánál, akinél különös kegyben állott. Az eljárást még ezután sem szüntették be. Az egyik fővádlott, Sapsze Sámuel időközben megkeresztelkedett és nyomban ki is eresztették a börtönből. Lefkovics Jakab tizenkét fia is megjelent Bornemissza László kastélyában és megkereszteltetését kérte; jún. 27. nagy ünnepélyességek között meg is keresztelték őket. A pozsonyi hitközség erre Bornemissza László ellen erőszakos keresztelés miatt pert indított és Barbi pozsonyi főrabbi sürgetésére, aki e célból audiencián jelent meg Mária Teréziánál, a vizsgálatot meg is indították. Jobb fordulatot ez sem hozott és az ítélőszék rendeletére Jozefovics Mózes gombosfalvi és Lefkovics Jakab József ádámföldi bérlőt tortúrának vetették alá. Az eperjesi hóhér 1765 jan. 25. délelőtt 11 órától este 9-ig kínozta őket a kínpad válogatott borzalmaival. Jozefovics kiállta a kínpróbát, Lefkovics a harmadik fokú kemény vallatás után szenvedéseibe belehalt. Az 1765 tavaszán meghozott ítélet kimondja, hogy Lefkovics elvette büntetését a kínpadon, Jozefovics meglakolt a tortúrában, a többi vádlottat felmenti. Ez volt az országban az utolsó kínvallatás, amelyet az 1790-iki országgyülés örökre eltörölt. A mártírhalált halt Lefkovits «Joszef ben Jicchok hakodes» nevét, mint a hit és igazság vértanújáét, az eperjesi zsinagógában mind a mai napig megemlítik a Hazkára, a halottakról való megemlékezés során. (V. ö. Eötvös Károly, «A nagy per» c. könyvét és Eibenschütz Márkus cikkét az Ungarlandische Jüdische Zeitungban 1911.) Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3705 .cimszó a lexikon 665 . s köv. oldalán.