13700.htm CIMSZO: Optimizmus és pesszimizmus SZOCIKK: "szerzője onnan indul ki, hogy a rossz nem eredhet Istentől, mert jót és rosszat tenni emberi tulajdonság ,- a jó az értelemből, a rossz a vágyból vagy szenvedélyből ered, ennélfogva a rossz ezen a világon az anyagból származik, az anyag pedig ellentéte Istennek, a szellemnek, tehát a rossz nem származhat Istentől. Miként az anyag, úgy a rossz is negatívum, amely nem teremtetett. E mellett a teremtésben a rossz aránya a jóhoz oly csekély, hogy alig észrevehető. Maimonides azt vallja, hogy Istentől csupán a tökéletes eredhet, a rosszat az anyag okozza s az ennél fogva nem pozitív. Az emberi lélek mentes a rossztól. Ha feltételezzük az anyagnak Istentől való eredetét, akkor a rossz is az ő műve. Jóllehet metafizikailag a rossz negáció, fizikailag mégis szenvedésekkel jár. A teremtés művében a rossz végtelenül csekélyebb, mint a jó, amely túlsúlyban van; az erkölcsi rossz alapja az ember akaratszabadságában rejlik, s ettől következik minden baj, betegség, azonban ez is csökkenthető, ha az értelem érvényesülésének teret engedünk. Minél jobban kiterjeszkedik az ész uralma, annál kevésbé égetőek az emberek vágyai. Az igazság felismerése lecsökkenti az emberek közti gyűlölséget és egyenetlenséget és lesz idő, mikor a gyűlölség és egyenetlenségei fog tűnni a világ megismerésére nevelt emberiségből. (Mére Nebuchim 3. 11). Az ember csupán csekély része az Univerzumnak s nem egyetlen célja a teremtésnek. Még ha bebizonyítható lenne is, hogy az emberi életben a rossz és a szenvedés felülmúlja a jót, ezzel azért még nem lehetne azt is bizonyítani, hogy a teremtés lényegében rossz. A XlV.-i sz. Gliaszdai Orescas rendszerében a rossz nem negatívum, hanem való, bár relatív, vagyis olyan, ami magasabb nézőpontból jónak látható. A későbbi zsidó vallásbölcselet kevés újat adott az O. problémájának megvilágításához, a modern teológiai irodalom szintén nem vitatta meg minden oldaláról a kérdést. S. Hirsch Galechizmusá-ban azt mondja, hogy a valóságban a rossznak csak a saját maga elpusztítására van hatalma, míg a fizikai vagy morális szenvedés, melyet okoz, csupán fegyelmező célzatúnak tekinthető. Az igazságos érzületű ember még a kínt is áldásnak tekinti. Egészben véve az O. kapcsán az állapítható meg, hogy a judaizmus világnézete sem passzív lemondást nem követel, sem pedig teljes visszavonulást a világtól; elve tiszta túlzó teóriát, hogy az élet gyökere a rossz, úgyszintén az ezzel kapcsolatos keresztény világnézetet is, amely szerint a bűnbeesés következményeképpen az ember eredendő bűnben született és ezért rossz és romlott a világ is. A judaizmus vallásos optimizmusa kitűnik az emberiség fokozatos, de biztos morális felemelésének elvárásából és abból a hitből, hogy eljön még a Messiás és az igazság le fogja győzni az igazságtalanságot. (V.ö. Prof. Emil Hirsch (Chicago) «Jew. Encycl.» H. Goitetn, «Der Optimismus und Pessimismus.) (Berlin 1890); A. Guttmacher, «Optimism and Pessimism» 1902)." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3700 .cimszó a lexikon 665 . oldalán van.