13698.htm CIMSZO: Optimizmus és pesszimizmus SZOCIKK: "Ezt a két főelvet, hogy a teremtett világ lényegében jó s hogy az embernek morális szabadság adatott, fejezi ki később is számos alkalommal a zsidó mentalitást. E szerint a gondolat szerint boldogság és jóság azonos kategóriák. Azonban ez utóbbi következtetést már nem lehetett bizonyítani, mert a tapasztalat és megfigyelés úgy a magán-, mint a közéletben annak ellenkezőjét mutatta, (Chabak. 1.3—4; Jesája, 49.4; Jeremiás 12. 1—3; Malachius 2. 17, 3.13-15; Zsolt. 44. is 73., v. ö. Beráchot-trakt. 7a). A zavarból a próféták messiási eszméje vezetett ki s ebben az eszmében jelölték meg azt az utat, amely a világ zavaraiból az isteni hatalomból eredő harmónia felé vezet. (l. Messiás). Jellemző a zsidó mentalitásra és teodiecára, hogy a messiási reménységek próféciái célzást sem tesznek a megtorlásra és jutalmazásra (Zsolt. 37. 10—22.; 92. 13—16; Jesája 2. 2—4., 11. 9; Malachius 3. 18.; 4.1-3). Az apokrifák ezzel szemben O.-ukat már azzal a gondolattal tágítják ki, hogy a földi élet szenvedéseiért a jövő életben talál az ember kárpótlást, ahol az erényt megjutalmazzák. (Baruch apokalipszise 14. és Ezra IV.) Az O. problémájának kifejezője Jób Könyve. Ennek szerzője határozottan elveti a szenvedés és bűn azonosságát, anélkül, hogy az igazságos életű és mégis szenvedésekkel sújtott ember boldogtalanságának okairól magyarázatot adna. Ezenkívül az emberi élet hiábavalósága is kifejezésre jut Jóbnál (7. 1—9., 14. 1—2.), de a Zsoltároknak is kedvenc témája ez (42. 10., 89. 45 és köv., 90. 9—10). Főképpen azonban az Ecclesiastest (Kohelet) uralja ez az eszme. Ez a könyv az exilium utáni korból származik és kétségen kívül a hindu-perzsa filozófiától vett át pesszimista eszméket is. Látszatra valóban pesszimista az Ecclesiastes, valójában azonban át van itatva zsidó optimizmustól és az a gondolat uralkodik benne, hogy ha az emberek és az emberi élet nem is jó, maga a világ mindenképpen jó s az Istenben való megnyugvás az egyetlen út, amely célra vezet. A babiloni fogságból való visszatérés után a halhatatlanság eszméjének és az O-nak egymáshoz való viszonyát máshogyan értékelték, mint addig. Szirachnál (l. o.) egy adag pesszimizmus képezi éppen az optimizmus alapját, amely szerint végül is harmónia fog uralkodni. Nála a rosszat nem Isten okozza, hanem az következik az ember szabad akaratából (10. 21-22., 15. 14 és köv., l. Akaratszabadság); testi bajt Isten azért okoz, hogy rosszat ne lehessen tenni (3.5., 11.14., 39. 33-36.), Isten műve pedig jó (39. 33 és köv.) Philo (l. o.) teológiájában szintén az optimizmus dominál; a jóság Isten legfőbb attribútuma, míg a rossz az anyagból ered s ez nem Isten műve. Az élet és a világ értékéről Hillel és Sammáj iskolái folytattak vitákat, amiről a Talmud emlékezik meg (Eriéin 13b). A végeredménye eme vitáknak az a pesszimisztikus megállapítás volt, hogy az embernek jobb lett volna meg nem születnie, de ha már él, akkor minden erejével törekednie kell a morális tökéletesülésre. Az elnyomatások és üldözések legsötétebb idejében is a zsidóság a Törvény tanulmányozását tartotta fő életcélnak s ezért az egész külső világról, annak majd minden" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3698 .cimszó a lexikon 664 . oldalán van.