13686.htm CIMSZO: Öngyilkosság SZOCIKK: bizonyítja, hogy ez volt a szigorúan kialakult felfogás. A kodifikátorok le is vonták ebből a következtetést és úgy rendelkeztek, hogy az öngyilkostól meg kell tagadni a végtisztesség megadását (Szanhedrin 11). Hogy ez az álláspont mára zsidó állam utolsó korszakában is érvényesült, kitűnik Josephusnak erre vonatkozó értesítéseiből (Zsidó háború, III. k. 8.5). Az orthodox vallásgyakorlat a régi szigorú felfogáshoz alkalmazkodik és az öngyilkost a temető külön hátsó zugaiban temeti. A modern felfogás szerint az Ö. szándékosságáról, azaz teljesen szabad elhatározásról nem lehet biztos tudomása a hátramaradottaknak és mindig fel lehet tételezni, hogy valami ismeretlen rejtett kényszer, vagy hirtelen kirobbant lelki zavar alatt történt az O. és ezért nem is részesülhet külön elbánásban. Ez a szabadelvű felfogás a Talmudnak következő intézkedésére támaszkodik: «Ha valakit fára akasztva, vagy kardjába dőlve találnak, azt nem vélelmezik öngyilkosnak és nem vonják meg tőle a végtisztességet. Ezt még abban az esetben is megadják, ha látták a fára mászni, onnan lezuhanni és meghalni» (Szemáchot 2, 3). Az Ö. csak akkor állapítható meg, ha az illető öngyilkos szándékát előbb világosan kifejezte és közvetlenül a bejelentése után végre is hajtotta azt. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3686 .cimszó a lexikon 662 . oldalán van.