13647.htm CIMSZO: Numerus clausus SZOCIKK: Numerus
clausus. A köztudatban N. néven az 1920: XXV. t.-c. ismeretes, mely a
«tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi
karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról» szól. A
törvényjavaslatot Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter 1920 júl.
22. nyújtotta be, a nemzetgyűlés a javaslatot hét ülésen — 1920 szept. 2., 3.,
16., 17., 18., 20. és 21. napjain — tárgyalván, azt a Bernolák Nándor
nemzetgyűlési képviselő által benyújtott módosító javaslat felvételével fogadta el. A törvény négy
szakaszból áll, ezek közül a negyedik a végrehajtási rendelkezést tartalmazza.
A törvény első paragrafusa a következőképen szól: «A tudományegyetemekre, a
műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az
1920—21. tanév kezdetétől csak oly egyének iratkozhatnak be, akik nemzethűségi
és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak olyan számban,
amennyinek alapos kiképzése biztosítható.» E paragrafus első része felesleges,
miután a megbízhatatlan elemek kizárását már előzőleg is törvény szabályozta, a
korlátozó rendelkezés szövege pedig félreértésre adhat okot, hiszen a mai Magyarországnak
ugyanannyi főiskolája van, mint a réginek, ennél fogva aránylag az addiginál
jóval több főiskolai hallgató alapos kiképzése volna biztosítható. A törvény
indokolása azonban, ellentétben az első paragrafus máskénti
értelmezhetőségével, szükségesnek tartja a túltengő szellemi proletariátus
korlátozását, a harmadik szakasz pedig egyenesen kimondja, hogy «Az engedély
megadásánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes
népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között
lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de
legalább kitegye annak kilenc tizedrészét». Ez a szakasz homlokegyenest
ellenkezik a magyar közjoggal, mert nincs olyan törvényünk, mely megállapítaná
a fajiság ismérveit, vagy felsorolná, hogy milyen nemzetiségek élnek
Magyarországon. A nemzetiség sohasem jelentett egyebet, mint valamely anyanyelv
bevallását és az 1868 : XLIV. t.-c. bevezető rendelkezései értelmében «az
egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos
használatára nézve eshetik külön szabályok alá». A N. megdöntötte ezt az elvet,
mert szerinte nem csupán a hivatalos nyelv használatának joga, de a
tanszabadság joga is nemzetiségek szerint igazodik. A zsidóságról a N.-ban sem
mint felekezetről, sem egyébként nem tétetik említés, a törvény mégis a zsidó
ifjúság tanulási szabadsága ellen irányai. A N.-t ugyanis még életbelépése
előtt alkalmazták Haller Istvánnak egy 1920 aug. 6. kelt rendelete alapján,
mely az 1920—21. tanévre felvehető hallgatók számát szabályozván «az
izraelitákat külön nemzetiségnek» vette. Ez a megjelölés jog- és törvényellenes,
mert figyelmen kívül hagyja a magyarországi zsidóság egyenjogúságát kimondó
1867: XVII. t.-cikket (l. Emancipáció) és a zsidó vallást bevett
vallásfelekezetnek minősítő 1895: XLII. t.-cikket (l. Recepció). A magyar
közjog nem ismer faji osztályozást, a nemzetiség közjogi fogalmának kritériumai
pedig éppen a törvények értelmében nem vonatkozhatnak a zsidóságra. A N.-t
megállapító törvény végrehajtásánál mégis külön nemzetiségként kezelték a
zsidóságot, jóllehet a m. kir. Kúria már a N. életbeléptetése után is több
ízben kimondotta, hogy «az «izraelita» és a «zsidó» kifejezés Magyarországon a
magyar alkotmány értelmében egyedül vallásfelekezeti megjelölésre alkalmasa,
továbbá «a héber nyelv nem minősíthető a zsidóság olyan anyanyelvének, mely
őket külön nemzetiséggé olvasztaná
össze, következésképen ezidőszerint Magyarországon zsidó nemzetiségről beszélni
nem lehet». Nyilvánvaló tehát, hogy a N. törvénybeiktatását megelőzőleg az
emancipáció és recepciós törvényeket kellett volna hatálytalanítani. Ez azonban
nem történt meg. A N. következtében a zsidó ifjúság százai kényszerültek
külföldre s az első években különösen a német egyetemekre tódultak, de újabban
Ausztria, Csehország, Belgium, Franciaország és Svájc egyetemem is sok a magyar
zsidó egyetemi hallgató Segélyezésükre alakult meg a Központi Zsidó Diáksegítő
Bizottság, mely társadalmi úton teremti elő a külföldön tanuló ifjúság
támogatásához szükséges anyagi eszközöket és ez irányú akciójával már eddig is
jelentős eredményeket ért el. A zsidó ifjak egy része tanulmányainak befejezése
után visszatért Magyarországba, jóval nagyobb azonban azoknak a száma, akik
diplomájuk nosztrifikálásának nehézségei, vagy egyéb okok miatt külföldön
telepedtek le. A N. ellen mindjárt életbeléptetése után a sajtóban, de különösen
a parlamentben éles harc indult meg. Ebben a harcban a képviselők közül
Vázsonyi Vilmos, Sándor Pál, Rassay Károly, Bródy Ernő, Fábián Béla és
általában az ellenzéki politikusok jártak elől. Több ízben nyilatkozott
elítélőleg a N.-ról Apponyi Albert gróf is, sőt a kormánypárti politikusok
között is számosan akadtak olyanok, akik nyíltan programjukra tűzték a N.
eltörlését. A N. elleni harc külföldön is visszhangra talált, ahol a magyar
zsidóság akciójától teljesen függetlenül, a Joint Foreigne Committee of the
Jewish Board of Deputies and the Anglo-Jewish Associaton és az Alliance
Israelite Universelle 1921 nov. havában előterjesztést intéztek a Nemzetek
Szövetségéhez, melyben azt sérelmezték, hogy a N. egyrészt a törvény előtti
egyenlőség elvét sérti, másrészt faji és nemzetiségi kisebbség gyanánt kezeli a
magyar zsidókat, holott a zsidóság Magyarországon csak felekezeti kisebbséget
jelent. A Nemzetek Szövetsége foglalkozott is a felterjesztésekkel, de
különösebb eredmény nélkül. 1924-ben a N. ellensúlyozása céljából Sándor Pál
kezdeményezésére felmerült egy zsidó egyetem felállításának a terve, ez a terv
azonban meghiúsult. 1928-ban a közhangulat nyomására megtörtént a N.
módosítása, amely azonban csak stiláris jellegű, miután a nemzetiségi kategorizálás
helyébe a hallgatók szüleinek foglalkozási kategorizálását hozta be. A
módosítás nem is eredményezett lényeges javulást, mert csupán a «nemzetiségi»
megjelölést szüntette meg, de a zsidóság számára törvényileg biztosított
tanszabadság visszaállításával adós maradt. (V: ö. Gábor Gyula dr. «A N. és a
zsidó egyetem».) v. a.
Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A
lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a
www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu,
http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3647 .cimszó a
lexikon 655 . s köv. oldalán.