13536.htm CIMSZO: Nagyszombati zsidóégetés SZOCIKK: "Nagyszombati zsidóégetés. 1494 aug. ötödikén vérvád alatt letartóztattak számos nagyszombati zsidót. A vád abból indult ki, hogy egy odavaló keresztény gyermek nyom nélkül eltűnt és mert különböző vallomásokból kiderült, hogy a gyereket a zsidó utcában látták az előző napon, a zsidóknak tulajdonították a gyermek eltűnését. A nyomozó hajdúk az egyik házban vérnyomokat találtak, mire a ház minden lakóját elfogták. A vallatóra fogott asszonyok a kínpadtól való félelmükben bevallották a meg nem történt gyermekgyilkosságot. Az egykorú tudósító, Bonfinius részletesen ismerteti az egész per lefolyását, természetesen hitelt adva a szörnyű vádnak. Elmondja, hogy tizenkét zsidó férfi, és két asszony a közeli templomban gyilkolták meg a gyermeket. Miután megfojtották, ereit felmetszették, vérét részben megitták, részben pedig eltették, a hullát pedig feldarabolták és külön-külön elásták. Bonfinius azt is írja, hogy az aggastyánok, akiktől kínpadon akarták megtudni a tényállást, azt vallották, hogy négy célra van szükség keresztény vérre: A csecsemő vérzésének elállításához, a körülmetélési szertartásnál, valami szerelmi ital elkészítéséhez, a menstruáció gyógyításához, amelyben zsidó férfiak is szenvednek, végül istenáldozatra, amelyet évenként mindig más-más vidéken tartanak. Ez esztendőben az áldozat bemutatásának sorrendje a nagyszombatiakra esett. Ezeket a vallomásokat asszonyok és öregek tették, de az ifjakból még a kínpad gyötrelmei Bem hoztak ki ilyen vallomásokat, - írja csöppet sem kételkedőn a jámbor Bonfinius. Tizenhét nap alatt zajlott le az elfogatás, kihallgatás, kínvallatás, ítélethozatal és az ítélet végrehajtása. Aug. 22. már máglyára vetették a szerencsétleneket. A kivégzés napján papok és szerzetesek a keresztség felvételére biztatták az elítélteket, hogy a középkori szokás szerint enyhébb büntetést, vagy esetleg felmentést ígérjenek nekik. Noha az inkvizíció szörnyen meggyötörte az elítélteket, mind visszautasította az ajánlatot. Elsőnek egy Lévi törzsbelit vontak kínpadra; volt a máglyára ítéltek közt két férfi Áron papi családjából. Két öregember, Ábrahám és Juda pedig hangos imádkozással szenvedtek mártírhalált a máglyán, amelyet Szapolyai István nádor gyújtatott meg. Erről az embertelen eseményről egy zsidó gyászének is maradt fenn, amelynek Jehosua ben-Chájim (l. o.) a szerzője. Nagyszombat városa viszont, hogy az esemény emlékét megörökítse, a zsidók által állítólag meggyilkolt gyermek kőszobrát felállította az úgynevezett zsidó kapura, a Klarisszák kolostorának közelében, hol a XIX. sz. elején még látható volt. Több későbbi író azt állítja, hogy a N. után a zsidókat örök időkre kiűzték a városból. Ez az állítás azonban téves, mert a zsidók egészen 1639-ig a régebbi viszonyaik között éltek Nagyszombatban, külön zsidóbírót neveztek ki a számukra ; csakhogy egészen a mohácsi vészig a Szapolyaiak főhatalma alatt állottak, akik korlátlanul rendelkeztek fölöttük, mivel a király, II. Ulászló, Nagyszombatot zálogul adta nekik. A N. éppen az újkor küszöbén nyitotta meg a magyar zsidók számára a középkor borzalmait és különösképpen az aránylag nyugalmas századok után akkor következett ez be Magyarországon, amikor már külföldön a leöldösött zsidók ezrei mutatták a középkor vallási elfogultságának szörnyűségét." Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3536 .cimszó a lexikon 637 . oldalán van.