13523.htm       CIMSZO:        Nagymihályi zsinat        SZOCIKK:     Nagymihályi zsinat. A világi kultúrának a magyar zsidók között való elterjedésé legelején, a XIX. sz. első felében mutatkozott már, hogy a zsidóságban kétféle felfogás foglal mindinkább teret és bontja azt két vallási pártra. A haladó, helytelenül neológnak nevezett párt arra törekedett, hogy a kultúrát, a haladást bevigye a vallási intézményekbe is. A konzervatív, vagy orthodoxnak nevezett párta vallási intézményeknek nem csak lényegét érintő kérdéseiben, hanem azok külsőségeiben is a régi formák fenntartását követelte. A mutatkozó nézeteltérések sok hitközség békéjét dúlták fel. Székesfehérvárott 1852. egy rituális válólevél megírása, Pápán 1853-a sírfeliratok szövege, Makón 1858. és Nagyváradon 1863. az istentisztelet külső formasága, Kolozsvárott 1850., Miskolcon 1863., Losoncon 1865. az új templom berendezésének kérdése körül lobbant fel a szenvedélyes ellenségeskedés. A közben felmerült események még csak növelték a két tábor közti ellentétet, ami fokozatosan ellenségeskedéssé fajult. Főleg a konzervatívok egy része hirdette, hogy a zsidóság nem két pártra, hanem két vallásfelekezetre oszlott. Jó alkalmat adott eme eszméjük nyilvánosságra hozatalára a Bécsben 1863. folyt messiás-per,            melynek folyamán Mannheimer bécsi hitszónok oly szakvéleményt adott, hogy a vallás egységes rabbanit a zsidóság és nincsenek benne vallási szekták. Ezen vélemény ellensúlyozására 121 konzervatív rabbi aláírásával nyilatkozat jelent meg, mely szerint igenis van külön orthodox zsidóság; az aláírók közül csak 36 rabbi volt külföldi, a többi 85 rabbi magyarországi volt. Újabb izgalmat hozott a Rabbiszeminárium alapításának kérdése. A kormány 1864 márc. 30-ra vegyes bizottságot hívott egybe Budára, melynek feladata volt az iskolaalap (l. o.) hovafordításáról, főleg pedig a rabbiszeminárium alapításáról tanácskozni. Erre a konzervatív tábor felségfolyamodványban kérelmezte a szeminárium felállítása tervének elejtését, azon indokkal, hogy az veszélyezteti a pozitív vallási törvényeket. A konzervatív part legbuzgóbb agitátora R. Hillel (Lichtenstein Hillel) szikszói rabbi volt, aki beutazta az országot és a haladás legcsekélyebb megmozdulása ellen agitált mindenütt. Tőle és a hozzá közelállóktól röpiratok jelentek meg, melyek minden zsidónak kötelességévé tették, hogy a neológoktól tartsák távol magúkat, mert ezek a zsidóság elpusztító). Végül is E. Hillel kezdeményezésére 1865 őszén Nagymihályon 24 konzervatív rabbi egybegyűlt és zsinati határozat — peszák-bész-din — gyanánt kimondta: 1. Tilos a zsargonon kívül más nyelven prédikálni. 2. Tilos templomban imádkozni, melynek nincs közepén az almemor. 3. Tilos a templomra tornyot építeni. 4. Tilos a funkcionáriusoknak ornátust viselni. 5. Tilos a női karzatra rácsozat helyett karfát alkalmazni. 6. Tilos a kórus énekét meghallgatni, vagy imájára áment mondani. 7. Tilos kórustemplomba még csak be is lépni, mert az rosszabb a pogányok templománál. 8. Tilos a templomban esketni. 9. Tilos bármely régi szokást megváltoztatni. A hajdani jeruzsálemi Nagy Zsinat mintájára a határozatot 71 konzervatív rabbi aláírta és minden hazai hitközségnek megküldte. Sok hitközség napirendre tért fölötte, de sok helyen még csak kiszélesítette a két ellenpárt között levő szakadékot, mely a kongresszus (l. o.) után már áthidalhatatlanná vált.                                                                                                                          Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3523 .cimszó a lexikon 633 . s köv. oldalán.