13518.htm CIMSZO: Nagykőrös SZOCIKK: zsidókat különböztet meg: valóságos zsidó lakósokat, bevett lakos zsidókat és régen ott lappangó zsidókat. Valamennyi házalással és kalmárkodással foglalkozott, kivétel csak Feiler Márton, aki üveges volt. Az első letelepedők közé tartozik még Neu Jakab és Ertick Jakab is. Az első évtizedekről fennmaradt okiratok a következő elöljárókat említik meg: Steiner József Budáról származó nyersterménykereskedő, Fleischmann Ábrahám Budáról származó baromfikereskedő, Rothbaum Mózes Zsámbékról odaszármazott vaskereskedő, Reichlinger Hirsch és a Kecskemétről odaszármazott Scheiber Ábrahám. A rendezett hitélet kezdete 1794-re tehető, az ez évből való jegyzőkönyv szerint, amelyet Vecle Efraim előimádkozó és titkár szerkesztett. A gyülekezet tagjai eszerint formális gyűlést tartottak és részben valláserkölcsi, részben egyházgazdasági rendelkezéseket tartalmazó szabályzatot alkottak. Rabbit 1802. választottak Mandel Farkas személyében, aki Neufeld Wolf néven is szerepelt. A városi lakosság kezdettől fogva toleráns és jóindulatú volt a zsidósággal szemben. Kezdetben új zsidók megtelepedését csak úgy engedte meg a hatóság, ha a már ott lakó zsidók ebbe beleegyeztek. Később természetesen sok egyéb korlátozással egyetemben ez a korlátozás is megszűnt, úgy, hogy a zsidó lakósok száma egyre gyarapodott. 1846—47-ben 49 lakost számláltak össze, ezek közül 17 házas zsellér, 29 hazátlan zsellér, 7 szolga, 16 szolgáló. Foglalkozásra nézve 10 iparos, 9 kereskedő, 10 kalmár, 17 kézimunkás. A zsidóság abban az időben az ingatlanszerzés jogából ki volt zárva, egyes zsidók mindazonáltal házat vettek és azt zálogjogon, vagy más címen keresztény ismerőstik nevén szerepeltették. Az ilyen zsidó háztulajdonosokat nevezték házas zsellérnek. A kézi munkások alatt valószínűleg az iparossegédeket kell érteni. Első imaházuk a hagyomány szerint a Liliom-u. 117.sz. házban volt, ennek az imaállványai még ma is megvannak. Később ez az imaház a mai kaszinó épületébe költözött át, a helyiséget Szalay nevű keresztény tulajdonosa díjtalanul engedte át a hitközségnek. 1817-ben ógermán homlokzatú templomot építettek, a közbirtokosság támogatásával, amely 1172 forint adománnyal segítette elő a templomépítést. A hozzáépült görög stílusú oszlopcsarnok későbbi alkotás. A templomot 1879. renoválták. Így állott fenn 1911 júl. 8-áig, mikor a földrengés megrongálta, annyira, hogy le is bontották. Ez a katasztrófa a templomépítés feladata elé állította a hitközséget, amelynek akkori elnöke, Szántó Gyula meg is indította az akciót. Dezső János vezetésével bizottságot alakítottak, amely nagyarányú országos gyűjtést kezdett, de nem nagy eredménnyel. A templomépítés gondjai kötötték le az 1914. Plager József elnöklété alatt működő új elöljáróságot is, de a kitört világháború miatt nem valósíthatta meg terveit. 1920-ban Székely Béla került a hitközség élére, aki vallási és kulturális akciókkal tekintélyes méretekben növelte meg az építési alapot, de a végső megoldáshoz ő sem jutott el. Neu Gyula és Ballá József későbbi elnökök szintén ennek a feladatnak szentelték buzgalmukat. 1928-ban építőbizottságot alakít a hitközség Neu Gyula Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3518 .cimszó a lexikon 632 . oldalán van.