13501.htm CIMSZO: Nagybecskerek SZOCIKK: "örökíti meg. Jól szervezett keretekben működött ezután a
hitközség, gondosan ügyelt az alkotmányos adminisztrációra és sűrűn tartott
gyűléseket. A XIX. sz. derekán már annyira meggyarapodott, hogy első
zsinagógája szűknek bizonyult és épített egy másikat, a mai templom helyén,
amely 1895-ig tartott. Ekkor építette a ma is fennálló szép templomot. A
hitközség jellege jóformán már keletkezése óta haladó, ma is kongresszusi.
Tanácskozási nyelve a régi időkben német volt, jegyzőkönyveit azonban az első
elöljárók: Freund, Guttmann Ádám, Lichtenthal József, Eisenstädter Simon, Weisz
Hermann alatt héber nyelven írták, ami már azért sem meglepő, mert a Freundok
és Jauluszok is még üzleti könyveiket is héber nyelven vezették. A
szabadságharc évében a fejlődés megakadt és a hitélet jóformán teljesen
szünetelt. De rövid idő múlva megint életre kelt. Nyilvános álásokhoz azonban a
XIX. sz. hetvenes évéig nem juthattak a zsidók. A magyarosodás korszakában
azután a társadalmi érvényesülés lehetősége is kínálkozott. Egyre nőtt az
értelmi foglalkozásban dolgozók száma, köztisztviselők is akadtak már, bár nem
arányos számban, mert Torontál mindig zsentri-megye volt és tisztségeit főleg a
nemesség számára tartotta fenn. Maga a lakosság azonban az 1848/49. évektől
eltekintve, mindig békességben élt a zsidókkal, megbecsülte az építő munkájukat
és sem a hatóság, sem egyesek sohasem gátolták meg intézményeik felépítésében
és hitéletük fejlesztésében. Az ötvenes évek súlyos gazdasági viszonyai már jól
megalapozott filantrópiát találtak a hitközségben, de a köznyomor még buzgóbb
tevékenységre és a jótékonyság intézményesítésére serkentette a hitközséget.
Ekkor keletkezett a Krajcáros-Egylet, majd abból a Zsidó Nőegylet, amely ma már
70 éves tevékeny múlttal dicsekedhetik. Első rabbija, Fein nevű, 1857-ig
lelkészkedett. Ez héber nyelven templomi rendtartást szerkesztett; az érdekes
dokumentum 1918. elveszett. 1857—76-ig Oppenheim Dávid volt a rabbi; 1876—80-ig
nem töltötték be a rabbiállást. Az interregnum után az országosan becsült Klein
Mór, Kiss Arnold budai vezető főrabbi édesatyja került a hitélet élére és
1S80—1915-ig működött. Jelenleg Niedermann Mór a főrabbi. A rabbik és a
hitközség vezetői kitartó lelkesedéssel fejlesztették a hitközség intézményeit.
Legfőbb gondjukat az iskolának szentelték, amely kitűnő tanerők vezetése alatt mintaintézménnyé
fejlődött. Eleinte csak egy tanítója volt, azután háromra, végül ötre nőtt a
tantestület. Nevesebb tanítói voltak: Guttmann, Pollák Móric, Feldheim Dávid
(1849—94), Plesz Samu (1857—87), Diamant Fülöp (1870-93), Fischer Mór
(1880-1900); Bányai Jakab (1882-1900). Dőri S. Zsigmond és Kálmán Mór innen
kerültek a budapesti polgári iskolához. Az iskolát