13466.htm CIMSZO: Munkatilalom SZOCIKK: Munkatilalom. A szombati és ünnepnapi munkaszünetet a Szentírás intézményesítette, bár feltehető, hogy a zsidóság legősibb berendezkedései közé tartozik és már a Bibliát megelőző korszakokban is ismerték a rendszeres munkaszünetet az óhéberek, de akkor még csak a primitív kultusszal való vonatkozásban, talán korán érett szociális érzéseik hatása alatt is. Szentséggé és a zsidó élet fundamentális alkatelemévé a Szentírás emelte a szombati és ünnepnapi pihenést (l. Szombat). Az általános kultúrfejlődés csak három és félezer év után érte utói a Biblia gondolatát. Két ízben rendelkezik a Tóra a kötelező munkaszünetről: Ex. 20, 8—11 és Deut. 5. 12—15, mindkét helyen a dekalógusban. A parancsolat mindkét helyen egyezik, csak a megindokolása más-más a kétféle szövegben. Az Ex. parancsa azzal indokolja meg a szombaton kötelező munkaszünetet, mert Isten is hat napon át dolgozott a világ megteremtésén és a hetediken megpihent. A Deut. szövege már a M. szociálpolitikai célját hangsúlyozza ki. A zsidó felfogásban mindazonáltal az Ex. szelleme gyökeresedett meg és a Deut.-ban kiélezett szociális hasznosság jelentősége az isteni példa ténye mellett lassan-lassan elhomályosult. A fizikai célszerűségből az eszmei kényszerűség bontakozott ki és ma már ez dominál. A zsidónak nem pihenést, de szentségbe való elmerülést jelent a szombati munkaszünet. A munka pihentetésével a szombatot szenteli meg, amelyet Isten legistenibb gondolatának tart, annyira, hogy természetesnek veszi azt az ősrégi elképzelést, hogy a szombat kedvéért teremtette Isten a világot. A szombat a «menyasszony», a «királyné», akinek hódolni kell, és aki huszonnégy óráig tartó királyi függetlenséggel és gondtalansággal fizeti meg a hódolást. Aki megszegi a szombatot, az Isten felségét sérti meg és ezt a bűnt halállal büntették. Az ünnepnapokra vonatkozó M. alapelveiben egyezik a szombati munkaszüneteléssel, de a korlátozás itt kevésbé szigorú, csak a Jomkippur tartja a rangot a szombattal, bárha a büntető szankciói el is térnek a szombatra érvényes szankcióktól. Maga a Szentírás csak általánosságban rendeli el a szombat megszentelését és nem sorolja fel részletesen a tilalom alá eső munkafajtákat. Mégis bizonyos, hogy a munkaszünet rendszere már Mózes korában az emberi erőkifejtés nagyon széles területére terjedhetett ki és nem sok különbséget tettek már akkor sem a munka különböző válfajai között. Ez magából a Szentírásból állapítható meg, amely különböző helyeken különböző munkáról tesz említést a tilalommal és megszegésével kapcsolatosan. Így Ex. 16, 22 megemlíti a szombati mannaszedést, Ex. 16, 29 a, lakóhelyről való távozást és Num. 15, 32 a faszedést. A szombati munkaszünet teljes rendszerét a Talmud építette ki, de még ezt is tovább fejlesztették a későbbi korok kodifikátorai, hol szigorító tendenciával, hol pedig azért, hogy enyhítsenek, ha az ember egészsége és életbiztonsága enyhítést követelt. A Talmud két kategóriába osztja a M. szempontjából az emberi dologtevést. Az első kategóriába tartoznak a főmunkák (av melóchó), ilyent harminckilencet sorol fel. A második kategóriába pedig azok a munkálatok esnek, amelyek az av melóchóval összefüggő, vagy abból eredő kisegítő munkának tekinthetők. Av melóchó alatt azokat a munkálatokat érti a Talmud, amelyek vagy a Szentély megépítésénél, vagy a szentély istentiszteleti szolgálatainál szerepeltek, közvetve, vagy közvetlenül. A szántás pl. főmunkának számít, mert lisztáldozatot is hoztak a Szentélyben és liszt csak a szántás eredményeképpen nyerhető. Hogy a gyakorlati élettel összefüggő M. rendszerét miért éppen a gyakorlati élettől független templomépítésből fejlesztette ki a Talmud, arra nincsen biztos támaszpontja a kritikának, hacsak arra nem gondolunk, hogy a szombat szentségének isteni eredetét és nagy fontosságát akarta dokumentálni a M.-nak a Szentélyhez való viszonyításával. A legfontosabb tilalmak a következők: Nem szabad szombaton és ünnepnapokon tüzet gyújtani. Sütni, főzni, friss ételeket és tüzet éleszteni nem szabad. A péntekről maradt tűz csak a kész ételek fölmelegítésére és világításra használható fel. (Ezt a tilalmat enyhítették az idők során, úgy hogy ételt melegíteni manapság már aznap gyújtott tűz mellett is lehet, ha a tüzet parancs nélkül nemzsidó rakta.) Szombaton nem szabad szivarozni, pipázni sem (de szabad ünnepnapon, ha a szivart, vagy pipát már a meglevő tűzön gyújthatják meg). Tilalom alá esik a kocsikázás, lovaglás, írás, kereskedés és minden ipari és mezőgazdasági munka is. Terhet cipelni, még könnyűt is tilos. Ugyancsak tilalmas az élvezeten túlmenő hosszabb gyalogolás is és a szombaton megengedhető sétául kétezer lépést állapítottak meg, vagyis kétezer lépés távolságot attól a helytől, ahol a szombat beköszöntésekor tartózkodik az ember. Minthogy kétezer lépés terjedelmesebb községekben nem túl nagy távolság, ezt a tilalmat is enyhítették, még pedig úgy, hogy olyan helységekben, amelyek körül eruvot (szombatzsinór. l. o.) húztak, a gyalogolás tilalmát felfüggesztették, nyilván annak az elgondolásnak az alapján, hogy a körülkerítés az egész helységet egyetlen udvarrá szélesíti ki. Kétségtelen, hogy a szombat szentül tartása a zsidó nép legjellegzetesebb vonásává vált és nagy mértékben biztosította a zsidó vallás konzerválását. Az utolsó évtizedekben a gazdasági viszonyok nyomása alatt a szombattartás régi szigorúsága erősen megcsökkent, de már a modern hitközségek is annyira érzik ártalmait a hitéletben, hogy sokfelé mozgalmat indítottak az ősi szombathoz való visszatérés érdekében. Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3466 .cimszó a lexikon 621 . s köv. oldalán.