13441.htm       CIMSZO:        Mózes                         SZOCIKK:     és végül tekintse az ősök érdemét amelyet annak idején azzal az ígérettel jutalmazott meg, hogy megsokasítja az ősök ivadékait és nagy népet nevel belőlük. A könyörgés meghallgatásra talált, az aranyborjút M. megsemmisíti és a haragjában eltört két kőtábla helyébe újakat farag. A zúgolódások folytatódnak. A nép ráun a mannára és húst kíván. M. most ura a helyzetnek és fürjekkel táplálja a népet. Amint az ígéret földjéhez érnek, követeket küld az ország kikémlelésére, ezek sok szépet látnak, de kishitűségükben mégis elégületlenséget szítanak a népben. Ismét M. az, aki méltatlankodás helyett Isten haragjának csillapítására vállalkozik, de a csüggedő népet Amálek leveri. Majd Kórach lázad fel egész csapat élén Mózes ellen Áhron papi tisztségének kizárólagossága miatt. «Az egész gyülekezet szent és benne él az Isten, miért emelkedtek ti Isten gyülekezete fölé?» Ez a gondolat ezidőtájt még időszerűtlen volt, bár csiráját képezte a később megvalósult egyetemes papság eszméjének, melyet épp a zsidóság valósított meg elsőnek. M. ezúttal is istenhez fordul, aki a lázongó tömeget föld alá süllyeszti, Áhron botjának kivirágoztatásával pedig jelét adja az ő elhívottságának. Egy ízben ismét vizet kell fakasztania, de nem Isten szavának megfelelően sziklához szólással, hanem ráütéssel teszi, ami a rendes kútvarázslás benyomását kelti a népben és nem az Isten akarata érvényesülését mutatja. Ez volt ama tragikus vétsége, mely miatt az ígéret földjének határát nem lephette át sem ő, sem Áhron. De azért ez nem kedvetlenítette el és megfelelő intézkedésekkel előkészíti az ígéret földjének elfoglalását. Két törzs (Rubén és Gád) már a Jordán keleti vidékén akar letelepülni, de M. csak oly feltétellel engedi ezt meg, ha előbb testvéreiket segítik meg az ország elfoglalásában. Élete vége felé nagyobb beszéd során vet visszapillantást a nép viszontagságaira és újból bevési a nép szívébe a Törvényt, egyes újabb részletekkel kibővítve. Azután áldás és átok szertartásával köti meg újból a szövetséget és hatalmas búcsúénekben még egyszer korholja a népet Isten elleni hűtlenkedéséért és végül a törzsek megáldása után meghal Isten csókja alatt. A nép megsiratta, de sírhelyét eltitkolták előtte. M. emlékét a próféták irataiban és a királyok életében csak itt-ott elevenítik fel. Sámuelnek alkalma volna a királyválasztást M.-nek erre vonatkozó törvénye alapján meghiúsítani, később pedig annak felolvasásával a király lelkiismeretére hatni, de Jósija király idejében előhozzák a papok a Szövetség könyvét és felolvassák, annak alapján a király új alapokra fekteti az istentiszteletet, de M.-ről említés ez alkalommal sem történik. Egyik Zsoltár (90 M. imájának van címezve, de tartalma egyetlen vonatkozással sem utal M. élményeire. Egy másik Zsoltár (99) Ahron mellett papnak említi és Jeremiás (15.1), Sámuellel említi, annak az analógiának kapcsán, hogy az M.-hez hasonlóan a nép érdekében Istenhez könyörög. A 105. és 106. zsidó krónikái Zsoltárok is Áhrounal együtt mint csodatevőt említik futólagosan. A 78. ugyanilyen tartalmú, műveit Istennek tulajdonítja, 8 őt magát nem említi meg. Említve találjuk még néhány más helyen, is de                                 Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3441 .cimszó a lexikon 616 . oldalán van.