13441.htm CIMSZO: Mózes SZOCIKK: és végül tekintse az ősök érdemét amelyet annak idején azzal az ígérettel jutalmazott
meg, hogy megsokasítja az ősök ivadékait és nagy népet nevel belőlük. A
könyörgés meghallgatásra talált, az aranyborjút M. megsemmisíti és a haragjában
eltört két kőtábla helyébe újakat farag. A zúgolódások folytatódnak. A nép ráun
a mannára és húst kíván. M. most ura a helyzetnek és fürjekkel táplálja a
népet. Amint az ígéret földjéhez érnek, követeket küld az ország kikémlelésére,
ezek sok szépet látnak, de kishitűségükben mégis elégületlenséget szítanak a
népben. Ismét M. az, aki méltatlankodás helyett Isten haragjának csillapítására
vállalkozik, de a csüggedő népet Amálek leveri. Majd Kórach lázad fel egész
csapat élén Mózes ellen Áhron papi tisztségének kizárólagossága miatt. «Az
egész gyülekezet szent és benne él az Isten, miért emelkedtek ti Isten
gyülekezete fölé?» Ez a gondolat ezidőtájt még időszerűtlen volt, bár csiráját
képezte a később megvalósult egyetemes papság eszméjének, melyet épp a zsidóság
valósított meg elsőnek. M. ezúttal is istenhez fordul, aki a lázongó tömeget
föld alá süllyeszti, Áhron botjának kivirágoztatásával pedig jelét adja az ő
elhívottságának. Egy ízben ismét vizet kell fakasztania, de nem Isten szavának
megfelelően sziklához szólással, hanem ráütéssel teszi, ami a rendes
kútvarázslás benyomását kelti a népben és nem az Isten akarata érvényesülését
mutatja. Ez volt ama tragikus vétsége, mely miatt az ígéret földjének határát
nem lephette át sem ő, sem Áhron. De azért ez nem kedvetlenítette el és
megfelelő intézkedésekkel előkészíti az ígéret földjének elfoglalását. Két
törzs (Rubén és Gád) már a Jordán keleti vidékén akar letelepülni, de M. csak
oly feltétellel engedi ezt meg, ha előbb testvéreiket segítik meg az ország
elfoglalásában. Élete vége felé nagyobb beszéd során vet visszapillantást a nép
viszontagságaira és újból bevési a nép szívébe a Törvényt, egyes újabb
részletekkel kibővítve. Azután áldás és átok szertartásával köti meg újból a
szövetséget és hatalmas búcsúénekben még egyszer korholja a népet Isten elleni
hűtlenkedéséért és végül a törzsek megáldása után meghal Isten csókja alatt. A
nép megsiratta, de sírhelyét eltitkolták előtte. M. emlékét a próféták
irataiban és a királyok életében csak itt-ott elevenítik fel. Sámuelnek alkalma
volna a királyválasztást M.-nek erre vonatkozó törvénye alapján meghiúsítani,
később pedig annak felolvasásával a király lelkiismeretére hatni, de Jósija
király idejében előhozzák a papok a Szövetség könyvét és felolvassák, annak
alapján a király új alapokra fekteti az istentiszteletet, de M.-ről említés ez
alkalommal sem történik. Egyik Zsoltár (