13366.htm CIMSZO: Miskolc SZOCIKK: "s 1900 forint adót fizetnek. 1848-ban a városi tanács - gátat akarván vetni további szaporodásuk elé - utasítja a zsidó elöljáróságot, hogy «idegen helyről jövő zsidók itteni hitsorsosaiknál rejtegettetvén, e visszaélés megszüntettessék s letelepedésük és egybekelésük minden módon gátoltassék meg». A kereskedelem mellett egyre intenzívebben foglalkoznak iparral a zsidók. Minthogy a más vallású iparosok céhenként szervezkedve dolgoztak, amely céhekbe nem szívesen vettek fel zsidót, 1833-ban a zsidó iparosok egyesületet alakítottak, majd 1836. külön céhbe tömörültek, amelyben - mint a céh jegyzőkönyveiből kitűnik - képviselve voltak a szabó, gombkötő, festő, cipész, bádogos, tímár, aranyműves stb. szakmák. A céh alapszabályai 1848. nyertek felsőbb megerősítést. A szabadságharcban a zsidó céh tagjai részint nemzetőrök lettek, másrészt hazafias lelkesedésből a honvédség számára felszerelést és ruházatot készítettek. 1864-ben megszűnt a céh, illetve izraelita ipartársulattá alakult át, mely 1886. ünnepelte 50 éves jubileumát, 1911. pedig 75 éves jubileuma alkalmából felavatta saját menházát, mely évről évre több elaggott, munkaképtelen iparosról gondoskodik. Kétségtelen, hogy a zsidóságnak nagy része van abban, hogy M. fontos kereskedelmi és ipari gócponttá fejlődött. A városi tanács is - mely pedig a XVIII. sz. elején mint hitetleneket nem akarta megtűrni a zsidókat - elismerte érdemeiket, amiről az 1861 ápr. havában az izraelita elöljárósághoz intézett meleg hangú átirata tanúskodik. «M. város és ennek bizottmánya - mondja az átirat - egyik legszebb kötelességének ismeri, midőn eltávolítva magától az önzés és szellemi kiskorúságot mutató felekezetiesség árnyékát, felebaráti szeretettel közelít azokhoz, kiket a fennálló törvény egyoldalúsága még ez ideig nem részeltetett azon kedvezményben, melynek reájuk is kiterjesztése s élvezhetése közóhajtásunk. Örömmel ragadja meg M. város képviseleti bizottmánya most is az alkalmat kimutathatni rokonszenvét azon felekezet iránt, mely hazánk, városunk örömeiben és balsorsában, a közös nyomatás ideje alatt velünk együtt érzett és együtt szenvedett és ezen határozatunkról a tisztelt izr. elöljáróság jegyzőkönyvileg értesíttetni rendeltetik». Amíg kifelé a legnagyobb egyetértés uralkodott s a zsidóság békességben és barátságban élt a többi lakossággal, addig a hitközséget belülről pártviszályok dúlták. Két pártra szakadt a hitközség: a haladó és a minden újítástól irtózó konzervatív pártra, amelyek minden kérdésben a legélesebben szembe helyezkedtek egymással, így történt ez az új templom felavatása után. A hitközségi tagok számának rohamos növekedésével szűknek bizonyult a már egyszer kibővített s az 1843-iki tűzvész után újjáépített régi templom. A hitközség elhatározta egy új templom építését; 1861. folyt le az új templom alapkőletételi ünnepélye, melyen a megye és a város is részt vett s a helvét hitvallású főgimnázium énekkara is közreműködött. Ezt a Kazinczy-utcai modern hatalmas új templomot 1863. avatták fel, mely alkalomra Ormódy " Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3366 .cimszó a lexikon 606 . oldalán van.