13365.htm       CIMSZO:        Miskolc           SZOCIKK:     Miskolc, törv. hat. joggal felruházott város Borsod-Gömör egyesített vm., 56,982 lak. Az (orthodox) hitközség történetének kezdete a XVIII sz. első felébe nyúlik vissza. Eleinte Borsodmegye községeiben szétszórtan laktak a zsidók, akiknek csak annyi közük volt M.-hoz, hogy felkeresték az itteni, azidőtájt már híres vásárokat. Letelepedésüket azonban a városi tanács ellenezte, mely eljárásában nemcsak vallási elfogultság vezette, de ily módon akarta megvédelmezni a város borkereskedelemmel és pálinka-árusítással foglalkozó polgárainak érdekeit. Az első zsidók a városban lakó nemesek portáin húzódnak meg, így tudunk zsidókról, akik 1717. Szepessy Pál házában «pályinka korcsmát» nyitottak, amit azonban a városi tanács betiltott. Ebben az időben nagyon nehéz volt a zsidók helyzete, amire bizonyság 1725. a minorita rendfőnök tiltakozása az ellen, hogy a «templom előtti tér vásári helyképen a hitetlen zsidók által profanáltassák». De minden akadály ellenére is lassan gyarapodnak. Mint a diósgyőri uradalmi kamara korcsma-és boltbérlői telepszenek meg M.-on s 1735. a számuk — itt és a megyében — 35-re rúg. 1759-ben már temetőjük van, 1765. imaházat létesítenek, rabbit választanak, s megyei hitközséggé tömörülnek. A hitközség vezetősége az elnök, alelnök és 7 választott tagból állt. Az elnököt és alelnököt a választógyűlésen elnöklő prefektus nevezte ki. Az uradalmi hatóság megszűnte után a prefektus helyébe a főszolgabíró lépett, aki vezette a választásokat, beleavatkozott a hitközség ügyeibe s például 1852., mikor megparancsolta a hitközség elnökségének, hogy a kántort bocsássa el, «ezen jóságáért» 4 aranyat kapott. Jóllehet a hitközség vezetősége a hatóságok gyámsága alatt állott, mégis meglehetősen széles hatáskörrel rendelkezett. Nemcsak a vallásos életet szabályozta és adót vetett ki, de bíráskodott is, pénzbírságot, börtönbüntetést, testi fenyítéket rótt ki, egyeseket kiutasíthatott a városból és az újonnan jövő zsidók csak az ő hozzájárulása alapján kaphattak a városi hatóságoktól letelepedési engedélyt. Ezzel a hozzájárulással úgy látszik nem nagyon fukarkodott a hitközség vezetősége, mert 1780. már 70-re emelkedett a hitközségi tagok létszáma. A M.-i zsidók kezdettől fogva leginkább kereskedelemmel foglalkoztak. Ők léptek a görögök helyébe, akik a XVII. sz.-ban Macedóniából vándoroltak be ide és a kereskedelmet felvirágoztatták. A zsidók letelepedésével párhuzamosan a görögök száma leapadt, egy részük visszatért hazájába, más részük meggazdagodva felhagyott a kereskedői foglalkozással. Ekkor a zsidók valósággal monopolizálták a kereskedelmet, s ahogy gyarapodtak, úgy nőtt a város jelentősége, mely lassan egy egész országrésznek kereskedelmi gócpontjává fejlődött. Hogy mennyire átérezte a zsidóság a kereskedelem jelentőségét, arra bizonyság, hogy 1848. egy Strausz Móric nevű zsidó tanító alapította meg a város első kereskedelmi iskoláját, mely két évfolyamból állott. A zsidóság száma rohamosan nő. 1814-ben a városi tanács összeíratja őket. 183ő-ben már 215 zsidó fizet 700 forint türelmi adót. 1847-ben már 861-en vannak     s 1900 forint adót fizetnek. 1848-ban a városi tanács - gátat akarván vetni további szaporodásuk elé - utasítja a zsidó elöljáróságot, hogy «idegen helyről jövő zsidók itteni hitsorsosaiknál rejtegettetvén, e visszaélés megszüntettessék s letelepedésük és egybekelésük minden módon gátoltassék meg». A kereskedelem mellett egyre intenzívebben foglalkoznak iparral a zsidók. Minthogy a más vallású iparosok céhenként szervezkedve dolgoztak, amely céhekbe nem szívesen vettek fel zsidót, 1833-ban a zsidó iparosok egyesületet alakítottak, majd 1836. külön céhbe tömörültek, amelyben - mint a céh jegyzőkönyveiből kitűnik - képviselve voltak a szabó, gombkötő, festő, cipész, bádogos, tímár, aranyműves stb. szakmák. A céh alapszabályai 1848. nyertek felsőbb megerősítést. A szabadságharcban a zsidó céh tagjai részint nemzetőrök lettek, másrészt hazafias lelkesedésből a honvédség számára felszerelést és ruházatot készítettek. 1864-ben megszűnt a céh, illetve izraelita ipartársulattá alakult át, mely 1886. ünnepelte 50 éves jubileumát, 1911. pedig 75 éves jubileuma alkalmából felavatta saját menházát, mely évről évre több elaggott, munkaképtelen iparosról gondoskodik. Kétségtelen, hogy a zsidóságnak nagy része van abban, hogy M. fontos kereskedelmi és ipari gócponttá fejlődött. A városi tanács is - mely pedig a XVIII. sz. elején mint hitetleneket nem akarta megtűrni a zsidókat - elismerte érdemeiket, amiről az 1861 ápr. havában az izraelita elöljárósághoz intézett meleg hangú átirata tanúskodik. «M. város és ennek bizottmánya - mondja az átirat - egyik legszebb kötelességének ismeri, midőn eltávolítva magától az önzés és szellemi kiskorúságot mutató felekezetiesség árnyékát, felebaráti szeretettel közelít azokhoz, kiket a fennálló törvény egyoldalúsága még ez ideig nem részeltetett azon kedvezményben, melynek reájuk is kiterjesztése s élvezhetése közóhajtásunk. Örömmel ragadja meg M. város képviseleti bizottmánya most is az alkalmat kimutathatni rokonszenvét azon felekezet iránt, mely hazánk, városunk örömeiben és balsorsában, a közös nyomatás ideje alatt velünk együtt érzett és együtt szenvedett és ezen határozatunkról a tisztelt izr. elöljáróság jegyzőkönyvileg értesíttetni rendeltetik». Amíg kifelé a legnagyobb egyetértés uralkodott s a zsidóság békességben és barátságban élt a többi lakossággal, addig a hitközséget belülről pártviszályok dúlták. Két pártra szakadt a hitközség: a haladó és a minden újítástól irtózó konzervatív pártra, amelyek minden kérdésben a legélesebben szembe helyezkedtek egymással, így történt ez az új templom felavatása után. A hitközségi tagok számának rohamos növekedésével szűknek bizonyult a már egyszer kibővített s az 1843-iki tűzvész után újjáépített régi templom. A hitközség elhatározta egy új templom építését; 1861. folyt le az új templom alapkőletételi ünnepélye, melyen a megye és a város is részt vett s a helvét hitvallású főgimnázium énekkara is közreműködött. Ezt a Kazinczy-utcai modern hatalmas új templomot 1863. avatták fel, mely alkalomra Ormódy           Bertalan (l. o.) írt avató verset. Később 1900. épült fel a modern stílusú Palóczy-utcai templom. A Kazinczy-utcai új templom lángra szította a viszálykodások lappangó tüzet. A hitközség vezetősége a templomba énekkart alkalmazott s azok kik ezen újításban az ősi vallást látták veszélyeztetve, 1864 Sátoraljaújhelybe egy harminc rabbiból álló gyűlést hívtak egybe, mely átokkal sújtotta a M.-i rabbit és a hitközség vezetőségét. 1870-ben a hitközség a kongresszusi szabályzat alapján szervezkedett, ami ismét kirobbantotta az ellentéteket, Az orthodoxok kiváltak és külön hitközséget alapítottak. A két hitközség 1875. febr.-ban újból egyesült és pedig az orthodox szervezeti szabályzat alapján. Később a templomi esketés ügye váltott ki újabb egyenetlenkedést. Ennek eredménye, hogy a szefárd imaegyesület külön rabbiságot szervezett, külön elemi iskolát állított fel és autonómiára való törekvésével hosszú évekig tartó súrlódást és perlekedést idézett elő. A hitközség első elöljárói - az 1808-iki jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a következők voltak: Brody Wolf elnök, Katz Sámuel, alelnök, Mikolás Józsua, Burger Wolf, Stern Áron elöljárók, Helisan Joser, Boschán Juda Léb, Darócz Jakab, Katz Ezekkiel és Beér Áron gondnokok és Fuchs Mendel jegyző. A hitközség első rabbija, aki még megyei rabbi állást viselt, Mandl Izrael volt, utána Aser Anschel Wiener következett, ki 1800. halt meg M.-on. Utódja fia Ábrahám Wiener, vagy Posselburg volt, aki 1832. bekövetkezett haláláig működött. Halálával megszűnt a megyei rabbiság, - ezt 1850. követte a megyei hitközség megszűnése - a kis községek meggyarapodva külön hitközségeket és rabbiságokat szerveztek. Ábrahám Posselburgot mint előző M.-i rabbi Fischmann Mózes követte, aki 1836-1875-ig működött, mellette Klein Mór töltött még be rabbiállást (1866-1870), aki hitszónoklataival és irodalmi kör létesítésével tűnt ki. 1879-ben Rosenfeld Mayert (l. o.) választották meg főrabbiul, aki 1908. bekövetkezett haláláig áldásos működést fejtett ki. 1898-ban a ma is működő Spira Salamon (l. o.) lett a hitközség második rabbija és hitszónoka, aki az 1896. hozott határozat értelmében először tartott a templomban magyar nyelvű szónoklatot. 1914-óta a hitközség főrabbija Austerlitz Sámuel (l. o.). A hitközség legrégibb intézménye a Chevra Kadisa, mely a fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1767. alakult. 1802-ben a Chevra Kadisa kórházat rendezett be, melynél 1811 óta külön orvost alkalmaz. A Chevra Kadisa jelenlegi elnöke héthársi Neumann Adolf (l. o.), vezetőségének tagjai Klein József, Bloch Ármin és Stamberger Lajos. A Chevra Kadisa mellett más egyesületek is végzik a felebarát szeretet munkáját. Így az 1817. alakult Bikkur Cholim egylet, melynek 600 tagja van. Elnökségének tagjai: Bloch Ármin, Feuerstein Izidor, Politzer Márton. 1847-ben létesült nőegylet, mely több mint félszázados fennállása alatt állandóan tartott fenn népkonyhát és a nyomor leküzdése terén elismerésre méltó eredményeket ért el. Kiváló vezetői közül nagy érdemeket szerzett néhai Grósz Józsefné. A nőegylet tagjainak létszáma 1200. Elnöknői Szabó Árminné és özv. Műnk Pálné. A vezetőségben helyet foglalnak még: Steinfeld Zsigmondné, Hochmann Jakabné és özv. Balog Sándorné. Újabban 1912. létesült az 1250 tagot számláló Deborah nőegylet, melynek programján ugyancsak a jótékonyság szerepel. Elnöknője Princz Jakabné, vezetőségének tagjai: Reich Dávidné, Bónis Lajosné és Blitz Hermanné. A hitközségnek legnagyobbszabású intézménye a felsőmagyarországi zsidó kórház. A kórház — kétemeletes hatalmas épület — évtizedes vajúdás után nemrégiben került tető alá s rövid idő múlva — ha berendezésének anyagi kérdését siket ül rendezni — meg is nyílik. Minden jel arra mutat, hogy e kórház, melynek Altmann Ignác főorvos volt egyik leglelkesebb kezdeményezője, az ország egyik legmodernebb kórháza lesz. Külön fejezetet érdemel, a hitközség iskola-politikája. A fővárosi mellett kétségtelenül a M -i hitközség az, amely az iskolák létesítésének kulturális jelentőségét leginkább felismerte. Már 1784., II. József rendelete következtében, megnyílt a zsidó nemzeti iskola, melyet Kazinczy Ferenc, mint tanfelügyelő többször meglátogatott és hivatalos jelentéseiben megdicsért. (V. ö. Mandl B.: «A magyarorsz. zsidók tanügye II. József alatt.») Az iskola azonban csak rövid ideig működött. 1846-ban nyitotta meg a hitközség új iskoláját, melynek első tanítója Hochmuth Ábrahám volt, aki 1846—52.-működött, majd Veszprémbe kerületi rabbinak választották s ott is halt meg 1889 jún. 10. Hochmuth kiváló tanító volt s M.-on könyvet is adott ki Die jüdische Schule in Ungarn, wie sie ist und wie sie sein soll címmel. Ez az iskola évtizedekig állott fenn, de a hitközség rohamos fejlődése következtében egyre szűkebbnek bizonyult. A hitközség új iskola építését határozta el s ezt az iskolát 1900 szept.-ben nyitották meg ünnepélyesen. Kétemeletes gyönyörű, modern iskolapalota az Erzsébet elemi iskola, mely ma is egyik legszebb középülete a városnak, s mint felekezeti iskola párját ritkítja az egész országban. Jelenleg hat-hat osztályú fiú- és leányiskolából áll, növendékeinek száma kb. 1000. Mostani igazgatója Hauer Bertalan. Nagyszerű fejlődését és jóhírét az iskola kiváló igazgatóinak és tanítóinak köszönheti. Meg kell emlékeznünk itt Krausz Simon ny. igazgatóról, Weisz J. Lipót, Zollner Albert és Vadas Ábrahám tanítókról, akik több évtizedes kiváló pedagógiai működésükkel az iskolát felvirágoztatták. 1919-ben a hitközség felső leányiskolát és polgári leányiskolát létesített, mely hét évig az Erzsébet elemi iskola helyiségeiben nyert elhelyezést. 1926-ban épült fel Feldmann Mór hitközségi elnök kezdeményezésére a felsőbb leány- és polgári leányiskola új, kétemeletes díszes hajléka a legmodernebb pedagógiai elvek figyelembe vételével. Az új iskolát, melynek Sorbu Adolf az igazgatója, 1926 okt. 12. avatták fel országos ünnepély keretében, amelyen a kormány, a város, a vármegye és az ország több hitközsége képviseltették magukat. E két nagyszerű iskola mellett van a hitközségnek polgári fiúiskolája, melynek Bartos Norbert az igazgatója, három jesivája és három Talmud           Tórája, melyek közül az elsőt még a XIX. sz. elején Schlesinger Farkas alapította, s melynek később évtizedekig nagy tudású vezetője Grosz Izrael volt. A hitközség 1928. nyitotta meg tanítónőképző intézetét, amely első ilyen intézménye a magyar zsidóságnak. A hitközség támogatásával létesült a Harmónia dalárda, mely Weisz J. Lipót elnök hozzáértő vezetése mellett jelentős tényezője a város zenei életének. A hitközségből számosan kerültek ki olyan férfiak, akik kulturális téren hírnévre tettek szert. Ezek: Heilprim Mihály (l. o.), Stiller Bertalan (l. o.), Stiller Mór (l. o.), Ormódy Bertalan és Vilmos (l. o.), Klein Július Leopold és fivére Kilényi János (l. o.), Ferenczi Sándor (l. o.) stb. A hitközség ama tagjai, akik a város társadalmi és gazdasági életében előkelő szerepet töltenek be: Neumann Adolf (l. o.), Silbiger Bertalan (l. o ), Szabó Ármin (l. o.), Győri Ödön (l. o.), Kovács József (l. o.), Halmos Géza (l. o.), néhai Gencsi Samu (l. o.), továbbá Ferenczi Károly (l. o.), Baruch Gyula a Kereskedő és Gazdák Körének igazgatója, Fodor Dezső a Kereskedelmi Testület társelnöke, Kürcz Jakab az Ügyvédi Kamara alelnöke, Bárdos Rezső a Kereskedelmi Testület alelnöke, Gottlieb Hermann ezredes-orvos, Bársony Andor közvágóhídi igazgató, Hegedűs Béla tb. tanácsnok, árvaszéki ülnök, Venetianer Jakab a Kerületi Munkásbiztos író Pénztár nyug. igazgató-főorvosa, Székely Aladár kormánytanácsos, a Magyar-Olasz Bank M.-i fiókjának igazgatója, Majzler László földbirtokos, malomtulajdonos, az Attila futballklub elnöke, Münk Samu földbirtokos, a Borsodmegyei Takarékpénztár elnöke stb. Nagyobb ipari vállalkozásokat létesítettek: Guttmann Jenő (l. o.) textilgyárat, Here Jenő gépgyárat, Fried Aladár és Ernő gépgyárat, Kun Lajos vasgyárat, Nagy Andor és Kardos Jenő kenyérgyárat, Mandula Mór a Hernádvölgyi Erdőipari részvénytársaságot, Rotter Ödön kötő-szövő gyárat, Neményi Endre selyemszövő gyárat, Schweitzer Albert faárugyárat, a Klein és Ftirth cég nyerstermény értékesítő vállalatot stb., amely vállalatok sok száz munkást foglalkoztatnak. A hitközség tagjai közül Münk Samu, Münk Pálné, Klein Mór, Klein József, Grosz Miksa, Jungreisz Andor, Kohn Menyhért, Ungár Samu. Schwarz Gyula, Silberger Ármin, Bródy Gyuláné és Flohr Manó gazdálkodnak nagyobb földbirtokon. A hitközségnek gazdag levéltára, iskoláinak többszáz kötetes könyvtára van. A hitközség múltjával Szendrey János M. város története c ötkötetes munkájában foglalkozik behatóan. A hitközség történetét Spira Salamon rabbi dolgozta fel. A hitközség évi költségvetése 350,620 pengő, melyből kulturális célokra 169,908 pengőt, hitéleti célokra 107,132 pengőt, szociális és filantropikus célokra 41,680 pengőt fordít. A hitközség ezenkívül még számos alapítványt kezel, amelyek nagy része azonban elértéktelenedett. A hitközség lélekszáma: 15,000, a családok száma 3000, adót 2704-en fizetnek. Foglalkozás szerint: 145 nagykereskedő, 71 gazdálkodó, 306 szabadpályán levő, 52 tanúr és tanító, 574 kereskedő, 66 ügyvéd, 161 köztisztviselő, 40 munkás, 20 nagyiparos, 57 orvos, 474 magántisztviselő, 12 vállalkozó, 412 iparos, 12 mérnök,     15 író és hírlapíró, 236 magánzó és 350 közadakozásból élő. A világháború alatt a hitközség Halmos Géza akkori hitközségi elnök kezdeményezésére százágyas hadikórházat alapított A hitközségnek a világháborúban részt vett tagjai közül 176-an haltak hősi halált. Emléküket a Kazinczy-utcai templom udvarán, Győri Ödön volt hitközségi elnök kezdeményezésére felállított díszes emlékoszlop őrzi, melyet 1926 jún. 27. avattak fel ünnepélyesen. A hitközség mai vezetősége: Feldmann Mór mérnök, elnök, Mandula Mór kultusz-elnök, Székely Aladár pénzügyi elöljáró, Rosenberg Márton iskolaszéki elnök, Klein Márton ellenőr, Roth Miksa gazda, Edelstein Jakab, Spiró Sámuel, Davidovits Fereno és Tigermann Leó gondnokok. Az elöljáróság tagjai: Bloch Ármin, Braun Henrik, Fodor Mihály, Gotthilf József, Győri Ödön, Halmos Henrik, Kellner Miklós, Klein József földbirtokos, Kohn Hermann, héthársi Neumann Adolf, Kürcz Jakab, Princz Jakab, Schwarc Soma, Schweitzer Albert, Silbiger Bertalan, Stern Samu, Szabó Ármin, Szántó Mór, Tyrnauer Márk táblabíró, Venetianer Jakab, Weisz Henrik, Weisz Mór, Wilhelm Hermann, Neuwirth Lajos. A hitközség ügyeit 13 különböző bizottság intézi. A hitközség rabbijai: Austerlitz Sámuel főrabbi, Spira Salamon rabbi-hitszónok, Neufeld Simon és Ehrenfeld Adolf rabbiülnökök. A hitközség titkára Lőw Jeromos, jegyzője Weiszmann Salamon, főkántora Wolfgang Salamon. (V. ö. Szendrey János, «M. város története» és Spira Salamon dr., «A miskolci hitközség törtónete»).                                                                                  Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3365 .cimszó a lexikon 606 . s köv. oldalán.