13365.htm CIMSZO: Miskolc SZOCIKK: Miskolc, törv. hat. joggal felruházott
város Borsod-Gömör egyesített vm., 56,982 lak. Az (orthodox) hitközség
történetének kezdete a XVIII sz. első felébe nyúlik vissza. Eleinte Borsodmegye
községeiben szétszórtan laktak a zsidók, akiknek csak annyi közük volt M.-hoz,
hogy felkeresték az itteni, azidőtájt már híres vásárokat. Letelepedésüket
azonban a városi tanács ellenezte, mely eljárásában nemcsak vallási elfogultság
vezette, de ily módon akarta megvédelmezni a város borkereskedelemmel és
pálinka-árusítással foglalkozó polgárainak érdekeit. Az első zsidók a városban
lakó nemesek portáin húzódnak meg, így tudunk zsidókról, akik 1717. Szepessy
Pál házában «pályinka korcsmát» nyitottak, amit azonban a városi tanács
betiltott. Ebben az időben nagyon nehéz volt a zsidók helyzete, amire bizonyság
1725. a
minorita rendfőnök tiltakozása az ellen, hogy a «templom előtti tér vásári
helyképen a hitetlen zsidók által profanáltassák». De minden akadály ellenére
is lassan gyarapodnak. Mint a diósgyőri uradalmi kamara korcsma-és boltbérlői
telepszenek meg M.-on s 1735.
a számuk — itt és a megyében — 35-re rúg. 1759-ben már
temetőjük van, 1765. imaházat létesítenek, rabbit választanak, s megyei
hitközséggé tömörülnek. A hitközség vezetősége az elnök, alelnök és 7
választott tagból állt. Az elnököt és alelnököt a választógyűlésen elnöklő prefektus
nevezte ki. Az uradalmi hatóság megszűnte után a prefektus helyébe a
főszolgabíró lépett, aki vezette a választásokat, beleavatkozott a hitközség
ügyeibe s például 1852., mikor megparancsolta a hitközség elnökségének, hogy a
kántort bocsássa el, «ezen jóságáért» 4 aranyat kapott. Jóllehet a hitközség
vezetősége a hatóságok gyámsága alatt állott, mégis meglehetősen széles
hatáskörrel rendelkezett. Nemcsak a vallásos életet szabályozta és adót vetett
ki, de bíráskodott is, pénzbírságot, börtönbüntetést, testi fenyítéket rótt ki,
egyeseket kiutasíthatott a városból és az újonnan jövő zsidók csak az ő
hozzájárulása alapján kaphattak a városi hatóságoktól letelepedési engedélyt.
Ezzel a hozzájárulással úgy látszik nem nagyon fukarkodott a hitközség vezetősége,
mert 1780. már 70-re emelkedett a hitközségi tagok létszáma. A M.-i zsidók
kezdettől fogva leginkább kereskedelemmel foglalkoztak. Ők léptek a görögök
helyébe, akik a XVII. sz.-ban Macedóniából vándoroltak be ide és a
kereskedelmet felvirágoztatták. A zsidók letelepedésével párhuzamosan a görögök
száma leapadt, egy részük visszatért hazájába, más részük meggazdagodva
felhagyott a kereskedői foglalkozással. Ekkor a zsidók valósággal
monopolizálták a kereskedelmet, s ahogy gyarapodtak, úgy nőtt a város jelentősége,
mely lassan egy egész országrésznek kereskedelmi gócpontjává fejlődött. Hogy
mennyire átérezte a zsidóság a kereskedelem jelentőségét, arra bizonyság, hogy
1848. egy Strausz Móric nevű zsidó tanító alapította meg a város első
kereskedelmi iskoláját, mely két évfolyamból állott. A zsidóság száma rohamosan
nő. 1814-ben a városi tanács összeíratja őket. 183ő-ben már 215 zsidó fizet 700
forint türelmi adót. 1847-ben már 861-en vannak
s 1900 forint adót fizetnek. 1848-ban a városi tanács - gátat akarván vetni
további szaporodásuk elé - utasítja a zsidó elöljáróságot, hogy «idegen helyről
jövő zsidók itteni hitsorsosaiknál rejtegettetvén, e visszaélés
megszüntettessék s letelepedésük és egybekelésük minden módon gátoltassék meg».
A kereskedelem mellett egyre intenzívebben foglalkoznak iparral a zsidók.
Minthogy a más vallású iparosok céhenként szervezkedve dolgoztak, amely céhekbe
nem szívesen vettek fel zsidót, 1833-ban a zsidó iparosok egyesületet
alakítottak, majd 1836. külön céhbe tömörültek, amelyben - mint a céh
jegyzőkönyveiből kitűnik - képviselve voltak a szabó, gombkötő, festő, cipész,
bádogos, tímár, aranyműves stb. szakmák. A céh alapszabályai 1848. nyertek
felsőbb megerősítést. A szabadságharcban a zsidó céh tagjai részint nemzetőrök
lettek, másrészt hazafias lelkesedésből a honvédség számára felszerelést és
ruházatot készítettek. 1864-ben megszűnt a céh, illetve izraelita
ipartársulattá alakult át, mely 1886. ünnepelte 50 éves jubileumát, 1911. pedig
75 éves jubileuma alkalmából felavatta saját menházát, mely évről évre több
elaggott, munkaképtelen iparosról gondoskodik. Kétségtelen, hogy a zsidóságnak
nagy része van abban, hogy M. fontos kereskedelmi és ipari gócponttá fejlődött.
A városi tanács is - mely pedig a XVIII. sz. elején mint hitetleneket nem
akarta megtűrni a zsidókat - elismerte érdemeiket, amiről az 1861 ápr. havában
az izraelita elöljárósághoz intézett meleg hangú átirata tanúskodik. «M. város
és ennek bizottmánya - mondja az átirat - egyik legszebb kötelességének ismeri,
midőn eltávolítva magától az önzés és szellemi kiskorúságot mutató
felekezetiesség árnyékát, felebaráti szeretettel közelít azokhoz, kiket a
fennálló törvény egyoldalúsága még ez ideig nem részeltetett azon
kedvezményben, melynek reájuk is kiterjesztése s élvezhetése közóhajtásunk.
Örömmel ragadja meg M. város képviseleti bizottmánya most is az alkalmat
kimutathatni rokonszenvét azon felekezet iránt, mely hazánk, városunk örömeiben
és balsorsában, a közös nyomatás ideje alatt velünk együtt érzett és együtt
szenvedett és ezen határozatunkról a tisztelt izr. elöljáróság jegyzőkönyvileg
értesíttetni rendeltetik». Amíg kifelé a legnagyobb egyetértés uralkodott s a
zsidóság békességben és barátságban élt a többi lakossággal, addig a
hitközséget belülről pártviszályok dúlták. Két pártra szakadt a hitközség: a
haladó és a minden újítástól irtózó konzervatív pártra, amelyek minden
kérdésben a legélesebben szembe helyezkedtek egymással, így történt ez az új
templom felavatása után. A hitközségi tagok számának rohamos növekedésével
szűknek bizonyult a már egyszer kibővített s az 1843-iki tűzvész után
újjáépített régi templom. A hitközség elhatározta egy új templom építését;
1861. folyt le az új templom alapkőletételi ünnepélye, melyen a megye és a
város is részt vett s a helvét hitvallású főgimnázium énekkara is
közreműködött. Ezt a Kazinczy-utcai modern hatalmas új templomot 1863. avatták
fel, mely alkalomra Ormódy Bertalan (l. o.) írt avató verset.
Később 1900. épült fel a modern stílusú Palóczy-utcai templom. A Kazinczy-utcai
új templom lángra szította a viszálykodások lappangó tüzet. A hitközség
vezetősége a templomba énekkart alkalmazott s azok kik ezen újításban az ősi
vallást látták veszélyeztetve, 1864 Sátoraljaújhelybe egy harminc rabbiból álló
gyűlést hívtak egybe, mely átokkal sújtotta a M.-i rabbit és a hitközség
vezetőségét. 1870-ben a hitközség a kongresszusi szabályzat alapján
szervezkedett, ami ismét kirobbantotta az ellentéteket, Az orthodoxok kiváltak
és külön hitközséget alapítottak. A két hitközség 1875. febr.-ban újból
egyesült és pedig az orthodox szervezeti szabályzat alapján. Később a templomi
esketés ügye váltott ki újabb egyenetlenkedést. Ennek eredménye, hogy a szefárd
imaegyesület külön rabbiságot szervezett, külön elemi iskolát állított fel és
autonómiára való törekvésével hosszú évekig tartó súrlódást és perlekedést
idézett elő. A hitközség első elöljárói - az 1808-iki jegyzőkönyvek tanúsága
szerint - a következők voltak: Brody Wolf elnök, Katz Sámuel, alelnök, Mikolás
Józsua, Burger Wolf, Stern Áron elöljárók, Helisan Joser, Boschán Juda Léb,
Darócz Jakab, Katz Ezekkiel és Beér Áron gondnokok és Fuchs Mendel jegyző. A
hitközség első rabbija, aki még megyei rabbi állást viselt, Mandl Izrael volt,
utána Aser Anschel Wiener következett, ki 1800. halt meg M.-on. Utódja fia
Ábrahám Wiener, vagy Posselburg volt, aki 1832. bekövetkezett haláláig
működött. Halálával megszűnt a megyei rabbiság, - ezt 1850. követte a megyei
hitközség megszűnése - a kis községek meggyarapodva külön hitközségeket és
rabbiságokat szerveztek. Ábrahám Posselburgot mint előző M.-i rabbi Fischmann
Mózes követte, aki 1836-1875-ig működött, mellette Klein Mór töltött még be
rabbiállást (1866-1870), aki hitszónoklataival és irodalmi kör létesítésével
tűnt ki. 1879-ben Rosenfeld Mayert (l. o.) választották meg főrabbiul, aki
1908. bekövetkezett haláláig áldásos működést fejtett ki. 1898-ban a ma is
működő Spira Salamon (l. o.) lett a hitközség második rabbija és hitszónoka,
aki az 1896. hozott határozat értelmében először tartott a templomban magyar
nyelvű szónoklatot. 1914-óta a hitközség főrabbija Austerlitz Sámuel (l. o.). A
hitközség legrégibb intézménye a Chevra Kadisa, mely a fennmaradt jegyzőkönyvek
tanúsága szerint 1767. alakult. 1802-ben a Chevra Kadisa kórházat rendezett be,
melynél 1811 óta külön orvost alkalmaz. A Chevra Kadisa jelenlegi elnöke
héthársi Neumann Adolf (l. o.), vezetőségének tagjai Klein József, Bloch Ármin
és Stamberger Lajos. A Chevra Kadisa mellett más egyesületek is végzik a
felebarát szeretet munkáját. Így az 1817. alakult Bikkur Cholim egylet, melynek
600 tagja van. Elnökségének tagjai: Bloch Ármin, Feuerstein Izidor, Politzer
Márton. 1847-ben létesült nőegylet, mely több mint félszázados fennállása alatt
állandóan tartott fenn népkonyhát és a nyomor leküzdése terén elismerésre méltó
eredményeket ért el. Kiváló vezetői közül nagy érdemeket szerzett néhai Grósz
Józsefné. A nőegylet tagjainak létszáma
1200. Elnöknői Szabó Árminné és özv. Műnk Pálné. A vezetőségben helyet
foglalnak még: Steinfeld Zsigmondné, Hochmann Jakabné és özv. Balog Sándorné.
Újabban 1912. létesült az 1250 tagot számláló Deborah nőegylet, melynek
programján ugyancsak a jótékonyság szerepel. Elnöknője Princz Jakabné,
vezetőségének tagjai: Reich Dávidné, Bónis Lajosné és Blitz Hermanné. A hitközségnek
legnagyobbszabású intézménye a felsőmagyarországi zsidó kórház. A kórház —
kétemeletes hatalmas épület — évtizedes vajúdás után nemrégiben került tető alá
s rövid idő múlva — ha berendezésének anyagi kérdését siket ül rendezni — meg
is nyílik. Minden jel arra mutat, hogy e kórház, melynek Altmann Ignác főorvos
volt egyik leglelkesebb kezdeményezője, az ország egyik legmodernebb kórháza
lesz. Külön fejezetet érdemel, a hitközség iskola-politikája. A fővárosi
mellett kétségtelenül a M -i hitközség az, amely az iskolák létesítésének
kulturális jelentőségét leginkább felismerte. Már 1784., II. József rendelete
következtében, megnyílt a zsidó nemzeti iskola, melyet Kazinczy Ferenc, mint
tanfelügyelő többször meglátogatott és hivatalos jelentéseiben megdicsért. (V.
ö. Mandl B.: «A magyarorsz. zsidók tanügye II. József alatt.») Az iskola
azonban csak rövid ideig működött. 1846-ban nyitotta meg a hitközség új
iskoláját, melynek első tanítója Hochmuth Ábrahám volt, aki 1846—52.-működött,
majd Veszprémbe kerületi rabbinak választották s ott is halt meg 1889 jún. 10.
Hochmuth kiváló tanító volt s M.-on könyvet is adott ki Die jüdische Schule in
Ungarn, wie sie ist und wie sie sein soll címmel. Ez az iskola évtizedekig
állott fenn, de a hitközség rohamos fejlődése következtében egyre szűkebbnek
bizonyult. A hitközség új iskola építését határozta el s ezt az iskolát 1900
szept.-ben nyitották meg ünnepélyesen. Kétemeletes gyönyörű, modern
iskolapalota az Erzsébet elemi iskola, mely ma is egyik legszebb középülete a városnak,
s mint felekezeti iskola párját ritkítja az egész országban. Jelenleg hat-hat
osztályú fiú- és leányiskolából áll, növendékeinek száma kb. 1000. Mostani
igazgatója Hauer Bertalan. Nagyszerű fejlődését és jóhírét az iskola kiváló
igazgatóinak és tanítóinak köszönheti. Meg kell emlékeznünk itt Krausz Simon
ny. igazgatóról, Weisz J. Lipót, Zollner Albert és Vadas Ábrahám tanítókról,
akik több évtizedes kiváló pedagógiai működésükkel az iskolát felvirágoztatták.
1919-ben a hitközség felső leányiskolát és polgári leányiskolát létesített,
mely hét évig az Erzsébet elemi iskola helyiségeiben nyert elhelyezést.
1926-ban épült fel Feldmann Mór hitközségi elnök kezdeményezésére a felsőbb
leány- és polgári leányiskola új, kétemeletes díszes hajléka a legmodernebb
pedagógiai elvek figyelembe vételével. Az új iskolát, melynek Sorbu Adolf az
igazgatója, 1926 okt. 12. avatták fel országos ünnepély keretében, amelyen a
kormány, a város, a vármegye és az ország több hitközsége képviseltették
magukat. E két nagyszerű iskola mellett van a hitközségnek polgári fiúiskolája,
melynek Bartos Norbert az igazgatója, három jesivája és három Talmud Tórája, melyek közül az elsőt még a
XIX. sz. elején Schlesinger Farkas alapította, s melynek később évtizedekig
nagy tudású vezetője Grosz Izrael volt. A hitközség 1928. nyitotta meg
tanítónőképző intézetét, amely első ilyen intézménye a magyar zsidóságnak. A
hitközség támogatásával létesült a Harmónia dalárda, mely Weisz J. Lipót elnök
hozzáértő vezetése mellett jelentős tényezője a város zenei életének. A
hitközségből számosan kerültek ki olyan férfiak, akik kulturális téren hírnévre
tettek szert. Ezek: Heilprim Mihály (l. o.), Stiller Bertalan (l. o.), Stiller
Mór (l. o.), Ormódy Bertalan és Vilmos (l. o.), Klein Július Leopold és fivére
Kilényi János (l. o.), Ferenczi Sándor (l. o.) stb. A hitközség ama tagjai,
akik a város társadalmi és gazdasági életében előkelő szerepet töltenek be:
Neumann Adolf (l. o.), Silbiger Bertalan (l. o ), Szabó Ármin (l. o.), Győri
Ödön (l. o.), Kovács József (l. o.), Halmos Géza (l. o.), néhai Gencsi Samu (l.
o.), továbbá Ferenczi Károly (l. o.), Baruch Gyula a Kereskedő és Gazdák
Körének igazgatója, Fodor Dezső a Kereskedelmi Testület társelnöke, Kürcz Jakab
az Ügyvédi Kamara alelnöke, Bárdos Rezső a Kereskedelmi Testület alelnöke,
Gottlieb Hermann ezredes-orvos, Bársony Andor közvágóhídi igazgató, Hegedűs
Béla tb. tanácsnok, árvaszéki ülnök, Venetianer Jakab a Kerületi Munkásbiztos
író Pénztár nyug. igazgató-főorvosa, Székely Aladár kormánytanácsos, a Magyar-Olasz
Bank M.-i fiókjának igazgatója, Majzler László földbirtokos, malomtulajdonos,
az Attila futballklub elnöke, Münk Samu földbirtokos, a Borsodmegyei
Takarékpénztár elnöke stb. Nagyobb ipari vállalkozásokat létesítettek: Guttmann
Jenő (l. o.) textilgyárat, Here Jenő gépgyárat, Fried Aladár és Ernő gépgyárat,
Kun Lajos vasgyárat, Nagy Andor és Kardos Jenő kenyérgyárat, Mandula Mór a
Hernádvölgyi Erdőipari részvénytársaságot, Rotter Ödön kötő-szövő gyárat,
Neményi Endre selyemszövő gyárat, Schweitzer Albert faárugyárat, a Klein és
Ftirth cég nyerstermény értékesítő vállalatot stb., amely vállalatok sok száz
munkást foglalkoztatnak. A hitközség tagjai közül Münk Samu, Münk Pálné, Klein
Mór, Klein József, Grosz Miksa, Jungreisz Andor, Kohn Menyhért, Ungár Samu.
Schwarz Gyula, Silberger Ármin, Bródy Gyuláné és Flohr Manó gazdálkodnak
nagyobb földbirtokon. A hitközségnek gazdag levéltára, iskoláinak többszáz
kötetes könyvtára van. A hitközség múltjával Szendrey János M. város története
c ötkötetes munkájában foglalkozik behatóan. A hitközség történetét Spira
Salamon rabbi dolgozta fel. A hitközség évi költségvetése 350,620 pengő,
melyből kulturális célokra 169,908 pengőt, hitéleti célokra 107,132 pengőt,
szociális és filantropikus célokra 41,680 pengőt fordít. A hitközség ezenkívül
még számos alapítványt kezel, amelyek nagy része azonban elértéktelenedett. A
hitközség lélekszáma: 15,000, a családok száma 3000, adót 2704-en fizetnek.
Foglalkozás szerint: 145 nagykereskedő, 71 gazdálkodó, 306 szabadpályán levő, 52
tanúr és tanító, 574 kereskedő, 66 ügyvéd, 161 köztisztviselő, 40 munkás, 20
nagyiparos, 57 orvos, 474 magántisztviselő, 12 vállalkozó, 412 iparos, 12
mérnök, 15 író és hírlapíró, 236
magánzó és 350 közadakozásból élő. A világháború alatt a hitközség Halmos Géza
akkori hitközségi elnök kezdeményezésére százágyas hadikórházat alapított A
hitközségnek a világháborúban részt vett tagjai közül 176-an haltak hősi
halált. Emléküket a Kazinczy-utcai templom udvarán, Győri Ödön volt hitközségi
elnök kezdeményezésére felállított díszes emlékoszlop őrzi, melyet 1926 jún.
27. avattak fel ünnepélyesen. A hitközség mai vezetősége: Feldmann Mór mérnök,
elnök, Mandula Mór kultusz-elnök, Székely Aladár pénzügyi elöljáró, Rosenberg
Márton iskolaszéki elnök, Klein Márton ellenőr, Roth Miksa gazda, Edelstein
Jakab, Spiró Sámuel, Davidovits Fereno és Tigermann Leó gondnokok. Az
elöljáróság tagjai: Bloch Ármin, Braun Henrik, Fodor Mihály, Gotthilf József,
Győri Ödön, Halmos Henrik, Kellner Miklós, Klein József földbirtokos, Kohn
Hermann, héthársi Neumann Adolf, Kürcz Jakab, Princz Jakab, Schwarc Soma,
Schweitzer Albert, Silbiger Bertalan, Stern Samu, Szabó Ármin, Szántó Mór,
Tyrnauer Márk táblabíró, Venetianer Jakab, Weisz Henrik, Weisz Mór, Wilhelm
Hermann, Neuwirth Lajos. A hitközség ügyeit 13 különböző bizottság intézi. A
hitközség rabbijai: Austerlitz Sámuel főrabbi, Spira Salamon rabbi-hitszónok,
Neufeld Simon és Ehrenfeld Adolf rabbiülnökök. A hitközség titkára Lőw Jeromos,
jegyzője Weiszmann Salamon, főkántora Wolfgang Salamon. (V. ö. Szendrey János,
«M. város története» és Spira Salamon dr., «A miskolci hitközség törtónete»). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929,
szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk
facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu,
www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3365
.cimszó a lexikon 606 . s köv. oldalán.