13340.htm CIMSZO: Midrás SZOCIKK: "1547-iki velencei. A protestáns
hebraista August Wünsche németre fordította le (Leipzig 1885). V. Speciális haggadikus M.-ok: 1. Pirké de-Rabbi Eliezer 54 fejezetben, másképp
Baraita d. R. Eliezer-nek is nevezték régebbi szerzők. Ez a többi M.-okhoz
hasonlóan sem exegetikus, sem homiletikus mű, de világos héber nyelvezetével,
bibliai frazeológiával és poézisével válik ki. A mű befejezetlen s a Pentateuch
haggadikus kommentálását tartalmazza Mirjam büntetéséig. Szerző R. Eliezer b.
Hyrcanus szájába adja a tanításokat, de az ő szerzőségére nincs bizonyíték,
hanem ellenkezőleg, sokkal későbbi korból ered az, amit megerősít az a körülmény,
hogy a gáóni-korszakra s a kalifákra van célzás benne. Zunz ezerint a VIII.
sz.-ból való, de szerzője valószínűen palesztinai volt. Szövegét először a
De-Rossi-kódex közölte, majd Horowitz a British Museumban levő kézirat alapján.
2. Szeder Elijáhu (Elijóhu) v. Tanná debé Elijáhu; ez két részre oszlik, ú. m
Szeder Eliáhu Rabba és Szeder Elijáhé Zuta (Zutó) címűekre s a Talmud (Ketubót
106a) célzása szerint egy régebbi műből származik. Összeállításának ideje a X.
sz. második fele. Tartalma vallásetikai haggadikus magyarázatok gyűjteménye.
Ethikája meglepően pártatlan, parabolái, aforizmái, imái és buzdításai egyaránt
tanítják ezt. Elfogulatlanságára jellemző a következő mondás:
""Tanúmul hívom az eget és földet, hogy a Szent Lélek valakin
cselekedetei szerint nyugszik, akár izraelita, akár nem-izraelita, akár férfi,
akár nő, akár szabad, akár rabszolga az illető."" Héber nyelvezete
rendkívül szép, de az összefüggés nem mindig található meg. Első kiadása az
1186. kódex alapján a velencei 1598. kiadás, Friedmann pedig a vatikáni 1703.
kézirat alapján adta ki (Wien 1902). VI.
csoport M. a Jalkut Simeont, Jalkut Ha-Mochri és M. Ha-Godólhoz: A
""Jalkut Simeoni"" szerzője is ismeretlen; tartalmazza a
Biblia 24 könyvének haggadikus és halachikus kommentálását. Első kiadása 1526-
1527. Szalonikiben jelent meg Széfer Jalkut ha-nikró Simeoni címmel (I-II.) s
ennek utószava szerint R. Simeon ha Darsan állította Össze s adta ki. A
velencei 1566. kiadás címlapja R. Simeonról, a frankfurti darsanok fejéről
beszél, az 1909. Odera Frankfurtban megjelent kiadás pedig R Simeont Frankfurt
a. M.-be helyezi. Zunz a szerzőséget megállapítatlannak tartotta. Az első
kiadásban a források nem a margón, hanem a szövegben vannak s ezek az utalások
az összeállítónak az egész talmudi és midrasi irodalomban való nagy
járatosságáról tanúskodnak. A Jalkut Ha-Mochiri szerzője Mochir ben Abba Mari s
későbbi keletű, mint az előbbi. Csupán újabban adták ki részletekben; így a
Jezsajás-kommentárt (ed. Spira, Berlin 1894), a Zsoltárokét (ed. Buber T
Berditschew