13340.htm       CIMSZO:        Midrás                         SZOCIKK:     "1547-iki velencei. A protestáns hebraista August Wünsche németre fordította le (Leipzig 1885). V.  Speciális haggadikus M.-ok: 1.  Pirké de-Rabbi Eliezer 54 fejezetben, másképp Baraita d. R. Eliezer-nek is nevezték régebbi szerzők. Ez a többi M.-okhoz hasonlóan sem exegetikus, sem homiletikus mű, de világos héber nyelvezetével, bibliai frazeológiával és poézisével válik ki. A mű befejezetlen s a Pentateuch haggadikus kommentálását tartalmazza Mirjam büntetéséig. Szerző R. Eliezer b. Hyrcanus szájába adja a tanításokat, de az ő szerzőségére nincs bizonyíték, hanem ellenkezőleg, sokkal későbbi korból ered az, amit megerősít az a körülmény, hogy a gáóni-korszakra s a kalifákra van célzás benne. Zunz ezerint a VIII. sz.-ból való, de szerzője valószínűen palesztinai volt. Szövegét először a De-Rossi-kódex közölte, majd Horowitz a British Museumban levő kézirat alapján. 2. Szeder Elijáhu (Elijóhu) v. Tanná debé Elijáhu; ez két részre oszlik, ú. m Szeder Eliáhu Rabba és Szeder Elijáhé Zuta (Zutó) címűekre s a Talmud (Ketubót 106a) célzása szerint egy régebbi műből származik. Összeállításának ideje a X. sz. második fele. Tartalma vallásetikai haggadikus magyarázatok gyűjteménye. Ethikája meglepően pártatlan, parabolái, aforizmái, imái és buzdításai egyaránt tanítják ezt. Elfogulatlanságára jellemző a következő mondás: ""Tanúmul hívom az eget és földet, hogy a Szent Lélek valakin cselekedetei szerint nyugszik, akár izraelita, akár nem-izraelita, akár férfi, akár nő, akár szabad, akár rabszolga az illető."" Héber nyelvezete rendkívül szép, de az összefüggés nem mindig található meg. Első kiadása az 1186. kódex alapján a velencei 1598. kiadás, Friedmann pedig a vatikáni 1703. kézirat alapján adta ki (Wien 1902). VI.  csoport M. a Jalkut Simeont, Jalkut Ha-Mochri és M. Ha-Godólhoz: A ""Jalkut Simeoni"" szerzője is ismeretlen; tartalmazza a Biblia 24 könyvének haggadikus és halachikus kommentálását. Első kiadása 1526- 1527. Szalonikiben jelent meg Széfer Jalkut ha-nikró Simeoni címmel (I-II.) s ennek utószava szerint R. Simeon ha Darsan állította Össze s adta ki. A velencei 1566. kiadás címlapja R. Simeonról, a frankfurti darsanok fejéről beszél, az 1909. Odera Frankfurtban megjelent kiadás pedig R Simeont Frankfurt a. M.-be helyezi. Zunz a szerzőséget megállapítatlannak tartotta. Az első kiadásban a források nem a margón, hanem a szövegben vannak s ezek az utalások az összeállítónak az egész talmudi és midrasi irodalomban való nagy járatosságáról tanúskodnak. A Jalkut Ha-Mochiri szerzője Mochir ben Abba Mari s későbbi keletű, mint az előbbi. Csupán újabban adták ki részletekben; így a Jezsajás-kommentárt (ed. Spira, Berlin 1894), a Zsoltárokét (ed. Buber T Berditschew 1899, a Példabeszédekét (ed. Grünhut, 1902) a Széfer ha-Likutim mellékleteképpen; kódexét a 12 kisebb prófétához a British Museum és az 1415. Codex Leyden őrzik. Szerzőjük a M.-irodalom legnagyobb részét felhasználta, de némelyek ismeretlenek előtte. Mindkét jelzett ""Jalkut"" ignorálja a Targumot, a miszticizmus és a rabbinikus irodalom termékeit, viszont  "                                  Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3340 .cimszó a lexikon 602 . oldalán van.