13336.htm CIMSZO: Midrás SZOCIKK: "oka annak, hogy a Talmud, Misna és Toszefta szintén tartalmaznak nagy számmal halachikus M.-okat, melyeknek főanyaga a Biblia egyes könyveihez és fejezeteihez írott és rendszerezett haggadikus kommentárokból és homiletikus M.-okból áll. Ezek a M.-ok majdnem mind névtelenek, vagyis a végleges szerkesztő neve is ismeretlen, de ezeken kívül néhány haggadikus mű szerzőjét is tudjuk, továbbá a Buber által összegyüjtött és kiadott haggadikus kommentárok is ide számítanak. A Haggada virágzása korában az speciális stúdium tárgya volt s retorikailag és homiletikailag is alkalmazást nyert főkép a szombati bibliamagyarázatok alkalmával. Voltak még a III. sz.-ban is tudósok, akik tiltakoztak a Haggada M. leírása ellen, azzal okolva azt meg, hogy a leírt magánvélemények esetleg káros hatásúak lehetnek. De azért voltak írott példányok már akkor is. R. Josua b. Lévi is merített ilyen írott szövegből (Jerus. Sabbat 16. 15 c; Szóferim 16.). Egy «iskolai Haggadakönyv»-et egy másik rabbi említ R. I. Juda pátriárka idejéből (Szanhedrin 57 b), míg R. Jochanan egy Haggadát mindig magával vitt (Jerus. Beráchót V. 9a). Ezeknek az elveszett M.-oknak az anyagát később kétségtelenül felvehette a bibliai könyvekhez írott M.-irodalom, de a tisztán haggadikus-exegetikus M.-okat csupán a Talmud lezárása utáni időben adták közre, tehát azt lehet mondani, egy évezred szóbeli hagyományát örökítik meg a M.-ok. A haggadikus vagyis exegetikus M.-ok és a homiletikus M.-ok közt nagy különbségek vannak. Valamennyinél a gazdag költészet és a bibliai szövegmagyarázat váltakoznak. Exegetikai módszerük először is a szöveg értelmezésében, betű szerinti pontos interpretálásában áll, de ennek magasa foka az, hogy az értelem megállapítása után az abból nyert gondolatokat szabad formában fejlessze, továbbá a vallás misztériumait és az érzékfeletti világot vita tárgyává tegye. Általános szabályai a M. exegetikájának éppen oly kevéssé vannak, mint a próféták retorikájának. A fő hangsúly a M.-okban nem a betűn van, hanem Biblia szellemében, rejtett tartalmában, melyet a tradícióit tisztelő zsidó tudomány mindig kapcsolatba kívánt hozni a való élettel, a minden-kori jelenkorral, amelyre azt ethikailag alkalmazta. A szabad-exegézisnek ez a módja többféle úton történt: a bibliai kijelentések és kifejezései nyilvánvaló értelmét követték, a belső jelentést kutatták, boncolták és megfontolták, vagy pedig a tradicionális haggadához, a Maszórához folyamodtak, de a Szentírást sohasem hamisították meg arra, hogy elferdítették volna, vagy meg fosztották volna azt valódi értelmétől; csupán a gondolat szabad kifejezése volt a M.-ok célja, s ezt érték el költői, ethikai és exegetikai módszerrel. A M. Haggada a tannaiták M.-aiban három nagy csoportra oszlik, ú. m. Mechiltá-ra, Szifrá-ra és Szifré-re.1. A Mechilta. (Mechiltó.) így nevezik az Exodushoz írt legrégibb M.-t, mely R. Ismael iskolájából származik s a 12. fejezethez, tehát az Exod. első legális részéhez írt kommentárral kezdődik. A szerző eredetileg halachikus M.-okat akarhatott itt összegyűjteni, de a haggadikus anyag az" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3336 .cimszó a lexikon 600 . oldalán van.