13325.htm CIMSZO: Miatyánk SZOCIKK: "szerint a Messiás az ő személyében jött el, már nem használhatták ezt a kifejezést: jöjjön el mielőbb a Te királyságod”. Az Új- Testamentum exegetái szerint a Messiás második eljövetelének, Isten királysága tökéletesülésének eszméjéről van itt szó, azonban ez is zsidó gondolat volt. A legyen meg a Te akaratod kifejezés, mindent Istennek való alárendelést fejez ki, mint az R. Eliezer imájából kitűnik: «Legyen meg a Te akaratod az égben fenn s adj lelket azoknak, akik félnek Téged a földön és tedd, ami a Te szemeidben jónak tűnik fel; áldott légy Te, aki meghallgatod az imát» (Tószafot, Beráchót III. 7). A M. többi része a Messiás ezutáni várása eszméjével áll szoros kapcsolatban. R. Eliezer (Mechilta szerint a módimi Eleazar) ezt mondja: «Aki teremtette a nappalt, gondoskodik is (az emberről); ezért az, akinek elegendője van, s ezt mondja: mit fogok enni holnap?, a kishitűek közé tartozik» (Mechilta, Besallach; Szóta 48b). Ugyanezt mondja Jézus is: «Ne gondoljatok életetekre, arra, hogy mit fogtok enni vagy inni... Ó, ti kishitűek...» (Máté 6. 25—34.; Lukács 12. 22-31; v. ö. Simeon b. Jochai, Mechilta i. h.; Beráchót 35b; Kiddusin 4. 14). Ez a hit tisztára a Messiást várók hite volt s ezek imádkoztak Salamon szavaival: „Add meg nekünk mindennapi kenyerünket” (lechem chuki) (Példab. 30. 8; Becalcha). A bűn megbánására és megbocsátására vonatkozóan még különösebb mértékben helyeznek súlyt a régi zsidó imák és mondások: «Bocsásd meg felebarátodnak a sérelmet, amellyel az téged illetett s úgy a te vétkeid is megbocsáttatnak, ha imádkozol», mondja Szirach (28. 2), a K. e. 2. sz.-ban. «Kinek lesz megbocsátva a vétke ? Annak, aki megbocsátja a sérelmet» (Derech Ereczuta VI. 3; Roshasána 17a). Ugyanezeket mondja Jézus is Márk evangélistánál (11.25) s ez az előírás került be a M.-ba ily módon: „bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi megbocsátunk az ellenünk vétőknek”. A M. többi része is szoros összefüggésben áll a zsidó liturgiával; a «nevigy minket kísértésbe» a zsidók reggeli imádságában megvan máig az ókortól kezdve (Beráchót 60b). A «szabadíts meg a gonosztól», azaz Jakab evangélista szerint a Sátántól, miután az a rossz forrása, az esszénus-chásszideusoknál sűrűn előfordult kifejezés volt (Beráchót 10b—17a, 60b), akik azonban letompították azt a jécer horá, azaz «bűnös vágy» közkeletű kifejezésre. Szorosabb analizálásnál kitűnik, hogy a Máténál közölt M. záróversei (6. 14-15) csupán a megbocsátási imára vonatkoznak, ennélfogva az eredeti szöveg azonos volt Márk 11. 25-tel s a M. egész szövege későbbi interpolációja a Máté evangéliumnak; valószínű az a feltevés, hogy az egész át lett véve a Didache-ből (VIII 2), amelynek eredeti zsidó formája a M.-ot, mint a János tanítványainak imáját tartalmazta. (L. Jézus, Kereszténység és zsidóság viszonya) A M. szövegének minden szava, ahogy fentebb jeleztük, zsidó imákból való és azt a következő szembeállítás is mutatja. (A héber imarészek forrásait megadni nem mindenütt lehet, mivel nincsenek határozott számmal ellátva, mint a bibliai versek és fejezetek.)" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3325 .cimszó a lexikon 598 . oldalán van.