13314.htm CIMSZO: Mezőgazdaság SZOCIKK: magyar M.-i viszonyok akkori szomorú állapotával függ össze. A folytonos háborúk és belső villongások a M. javait pusztították el. A földek a legelhanyagoltabb állapotban voltak, a birtokosoknak se kedvük, se megfelelő tőkéjük nem volt birtokukat jól felszerelni és azt intenzíven megmívelni. A birtokosok nagy része csak úgy tudott megélni, ha földjét haszonbérbe adta de a bérbeadás nemzeti érdek is volt, mert enélkül a parlagon heverő földek tovább züllöttek és pusztultak volna. A bérbeadás — e parancsoló szükség következtében — mind általánosabb lett és a zsidók ettől kezdve sűrűn bérelnek földeket. Az 1839-iki országgyűlés egyhangúlag elfogadta azt a javaslatot, hogy a zsidóknak adassanak meg a nem nemeseket megillető összes polgári jogok. Az 1840: XXX. t.-cikk a bányahelyek kivételével a zsidóknak szabad lakhatási és telekvásárlási engedélyt biztosított. Ekkor már szerezhetnek tulajdonjogilag földbirtokot a város vagy a megye engedélyével és az engedelmi okirat többnyire az illető érdemességével indokolja az engedély megadását. Az 1844-iki országgyűlés 42 szavazattal 12 ellenében kimondja, hogy a zsidók nemesi birtokokat is vehetnek haszonbérbe, 25 szavazattal 24 ellenében pedig a nemesi jószágok zálogbavételét engedélyezik a zsidóknak. Az 1867: XVII. t.-cikk kimondja a zsidók egyenjogúsítását és korlátlan jogot ad nekik a M.-i ingatlanok szerzésére és hasznosítására. Ekkor indul meg az eddigieknél jóval nagyobb arányban a zsidóság részvétele a M.-ban. Nemcsak mint birtokosok, de különösen, mint bérlők foglalkoznak a zsidók behatóan a földmíveléssel. A jogegyenlőség nem adja kellő magyarázatát annak, hogy a zsidók között kezd elterjedni a bérlői foglalkozás. De mindjárt érthetővé válik ez, ha a gazdasági viszonyokat figyelembe vesszük. A gazda helyzete a múlt század közepe táján mind rosszabbá vált. A jobbágyság felszabadítása után minden átmenet nélkül át kellett térni a pénzgazdálkodásra. A munkaerőt pénzen kellett beszerezni és új befektetéseket kellett eszközölni. Ehhez jöttek még a rossz termések, az alacsony gabonaárak, az amerikai verseny, a rendezetlen hitelviszonyok és a magas kamat, amelyek együttvéve a gazdák nagymérvű eladósodásához vezettek. A nagyobb gazdaságokkal tehát az adott viszonyok között nem is lehetett mást tenni, mint bérbe adni azokat. Hogy miért éppen a zsidók között akadtak számosan bérlők, annak egyszerű oka, hogy a zsidók kereskedésre kényszerítve nagyobb készpénztőkével rendelkeztek s szívesen fektették be azt haszonbérletbe. A másik ok pedig, hogy a keresztények nem nagyon vették bérbe a földeket, ha volt is rá elegendő pénzük. Ezt mutatja a királyi család ráckevei uradalmának példája. Egy 1903-as gazdacímtár szerint ennek az uradalomnak 37%-át zsidók bérelték, pedig tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy a királyi család jószágkezelője szívesebben adta volna haszonbérbe az egész uradalmat keresztényeknek. Ez a példa — amely különben ma már nem aktuális, mert a királyi uradalomnak ma nincs zsidó bérlője — élesen rávilágít arra az utolsó években sűrűn Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3314 .cimszó a lexikon 594 . oldalán van.