13313.htm CIMSZO: Mezőgazdaság SZOCIKK: egy év múlva a hitelező zsidó tulajdonába ment át. Mátyás király, hogy a nagymérvű eladósodásnak gátat vessen, 1475. rendelettel megtiltotta a pozsonyiaknak az ingatlanok elzálogosítását, a zsidóknak pedig az ingatlanra való kölcsönnyújtást. Amelyik zsidó túllépi ezt a tilalmat, az elveszti a birtokosnak folyósított kölcsönösszeget. Az ingatlanvásárlást azonban Mátyás is éppúgy, mint a többi király, megengedte a zsidóknak. Hogy a zsidók nem szívesen éltek e jogukkal, annak oka a jogbiztonság teljes hiánya volt. Erőszakoskodás ellen nem védte törvény a zsidókat, akiket — nem szólva a folytonos háborúkról és villongásokról — akármelyik oligarcha kiforgathatott birtokukból. A mohácsi vész után, az ország helyzetével együtt a zsidók helyzete is rosszabbodott. Több város kiűzte őket s ezért a földesurak jószágain és falvakban húzódtak meg, ahol a kereskedelem közvetítőivé lettek. De természetesen M.-gal is foglalkoztak, ott, ahol erre alkalom kínálkozott. Így Budán, Pozsonyban és Sopronban a zsidók egy része ekkor intenzíven foglalkozott szőlőtermeléssel. Általában azonban a zsidók helyzete ekkor nagyon sivár volt. Sokat közülük kiűztek az országból, a bazini grófok tömegesen hurcolták őket máglyára, a törökök is mintegy harmadfélezer zsidót vittek szolgaságba. A vallási türelmetlenség a tetőpontjára hágott, amit az 1578-iki dekrétum is bizonyít, amely kétszeres adóval sújtja a zsidókat, csakhogy minél előbb kiköltözzenek az országból. Ily körülmények között természetesen nagyon megfogyatkozott a M.-gal foglalkozó zsidók száma s József császár uralkodásának idejéig csak elvétve találunk feljegyzéseket, amelyek a zsidóságnak a földdel való kapcsolatát tanúsítják. Így tudunk arról, hogy a rohonci zsidók 1692. Batthyány Ádám gróftól béreltek földet s azt az uraságnak fizetett földadó ellenében szabadon mívelhették. Egy másik feljegyzés szerint egy zsidó a XVIII. században Kőszeg határában szőlőbirtokot vásárolt. E ritka esetektől eltekintve azonban századokon át a zsidóság gazdasági tevékenységének csak nagyon kis hányada esett a földmívelésre, ami a jogbiztonság hiányával, a megszorító intézkedésekkel és a zsidóság exisztenciájára is kiható vallási üldözésekkel magyarázható. A zsidók későbbi fokozatos M.-i tevékenységének kiinduló pontja II. József császár 1783 március 31-én kiadott rendelete, mely a könnyítések egész sora mellett megengedi azt is, hogy a zsidók parasztbirtokokat bérelhessenek, ha azt önmaguk mívelik meg. II. Lipót az 1790: XXXVIII. t.-cikkben kimondja, hogy a zsidók mindaddig, míg kiváltságaikat az országgyűlés le nem tárgyalja, azon állapotban tartandók, melyben 1790 jan. 1. voltak, s ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyezendők». A zsidók ettől kezdve tételes törvény alapján nagyobb mértékben kezdtek földmíveléssel foglalkozni. Voltak ugyan még visszaesések, pl. I. Ferenc alatt 1818. megtiltották, hogy a zsidók nemesi birtokokat zálogba vagy haszonbérbe vegyenek, de ez a rendelet már a következő évben hatályon kívül helyeztetett. E rendelet hatályon kívül helyezésének oka a Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3313 .cimszó a lexikon 593 . oldalán van.