13290.htm       CIMSZO:        Messiás                                   SZOCIKK:     "hasonló a Juda Testamentuma apokrifa M.-hite, mely szintén a szellemi lelki tulajdonokat emeli ki. Szerinte a M. egyedüli küldetése az emberiség regenerálása s uralma igazságos és üdvhozó lesz az egész világra nézve. A 12 pátriárka testamentumának keletkezési ideje a Makkabeus királyok kora s innen magyarázható a papi törzsből származó M. eszméje. A legrégibb apokalipszis, amelyben a kezdettől fogva létező M. isteni elküldetéséről van szó, Enoch Könyve (87 - 71.), amely az idősz. előtti első századból való. Itt a M. Ember fiának neveztetik, s mint angyali lény van leírva, emberi arccal, de az Égben trónol. Ez a M. már a teremtés előtt élt, dicsősége pedig örökkévalóságtól örökkévalóságig tart. Ő lesz az igazság és bölcsesség megszemélyesülése s Isten valamennyi megnyilatkozásának közvetítője. Ha pedig eljő a világ vége, akkor Isten trónusa mellett foglal helyet s valamennyi teremtmény felett ítélkezni fog. Ekkor minden lény le fog előtte borulni, dicsőíteni fogja s hálát fog adni érte a Szellemek Urának. Rejtve nem maradhat előtte titok s valamennyi gonosztevőt, főképpen királyokat és hatalmasságokat örök kárhozatra ítél, de ugyanakkor az igazságosakat örök gyönyörben részesíti s közöttük fog lakni az örökkévalóságig. Enoch a M.-t Ember fiának nevezi, viszont az Enoch Könyv héber és szláv szövegében az Enoch név azonos a Letatron-nal (a. m. legmagasabb rendű szellem Isten közvetlen közelében, aki a világ kormányzatát intézi) s ugyanily értelmű a kabbalában és a rabbinikus irodalomban is. Ugyanilyen értelmű Philónál is a Logos, amelyet a jövő királyságának betöltőjére, azaz a M.-ra alkalmaz; az Ember fia (Bar Nas) kifejezés tehát M.-sal egyértelmű. Foglalkozik még a M.-sal Ezra Negyedik Könyve és pedig úgy az égi, mint a földi M.-sal. Ez a könyv az első sz.-ban keletkezett s szintén a római birodalom ellen irányul; ezt fogja a M. elpusztítani s utána még négyszáz évig fog uralkodni, azután meg fog halni az egész emberiséggel együtt. Itt a M. ille homo v. ipse homo kifejezéssel is van jelölve. A Talmudban a Szanhedrin-traktátus 98. szól a M.-ról. Érdekes még a jeruzsálemi Talmud (Jóma V.), leírása, a M.-ról. A rabbinikus irodalom M. koncepciója a földi M.-ba vetett hit s a mai időszámítás 1. századától kezdve ez a judaizmus M.-hite is. Ezt visszhangozza a zsidó liturgia naponként máig; e felfogás is Dávid sarjának nevezi a M.-t. A judaizmust a kereszténységtől szeparáló ezen M.-hit már, az I. sz.-ban feltűnt s a II. sz.-ban élt Justinius, valamint a Philosophumena (9. 30) szerzője is észlelik és megállapítják azt. Előbbi a Dialógus cum Tryphone (49.) c. művében, melyben hangsúlyozza, hogy a zsidók még ezután várják a Dávidtól származó M.-t. A zsidóság M.-a és a róla elnevezett jövő korszak a prófétáktól álmodott örök béke, a háború teljes kiküszöbölésének, a morálnak és szelleműek a pogányság és ösztönség feletti uralmát jelentik s ezt ma is vallja a zsidóság egész egyeteme naponkénti imájában. A teremtés előtti létezés is foglalkoztatta a rabbinikus irodalmat a legrégibb időktől kezdve. A Peszikta Rabba (33., 36.)"                                   Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3290 .cimszó a lexikon 590 . oldalán van.