13276.htm CIMSZO: Mendelssohn Mózes és a felvilágosodás SZOCIKK: "Judaeorum hitvédő iratának lefordításával (1782), melyhez ő írt előszót. Más iratokra is válaszolt s ezek egyike korszakot alkot a zsidóság fejlődésében; e mű címe Jerusalem oder über religiöse Macht und Judentum (Berlin 1788, olasz ford. Trieste 1799, ang. London 1838). Ez a munka módszerbeli analógiát mutat Spinoza Traktátusával, de következtetései éppen ellentétesek azzal. M. szerint az egyháznak nem lehet tulajdona s az egyházjog ellentétes a vallás természetével. Ellene van az exkommunikációnak és átoknak s a legelső volt Németországban, aki nyíltan az egyház és állam szétválasztása, a hit és lelkiismeret szabadsága mellett harcolt. Még fontosabb a munka második része, melyben kifejti, hogy a zsidóságnak, ellentétben a kereszténységgel, nincsenek dogmái, amelyeknek elfogadása szükséges volna az üdvözüléshez. A judaizmust nem kinyilatkoztatott vallásnak, hanem kinyilatkoztatott törvényhozásnak tartja; nem ismeri el a csodákat az örök igazság bizonyságául, sem pedig a hitágazatokat; nem mondja, hogy «hiszek», hanem «megismerem, hogy igaz». M. szerint a judaizmus szelleme: «szabadság a doktrínákban és egyetértés a cselekvésben». A zsidó ceremóniákat nem hogy nem veti el, hanem mély jelentőségűeknek tartja és védelmezi azokat, mint a vallás kellékét és a zsidóság örök összetartó kapcsát. «Amit isteni törvény rendelt el, azt nem lehet eltörölni az észnek, amely nem kevésbé isteni», ez a válasza M.-nak a túlzó modernek részére. Ezt a művét, a Jeruzsálemet a zsidóság nem fogadta azonnal kedvezően, ellenben Kant a megcáfolhatatlan munkának» nevezte, továbbá ezt írta róla: «Nagy reform proklamálása, amelyik azonban lassú lesz a megnyilvánulásban, de amely nemcsak az ön népét, hanem másokat is magával fog ragadni. A protestáns konzervatív teológusok jelentéktelenebbjei racionalistának, sőt ateistának kiáltották ki M.-t, a zsidóknak pedig éppen nem tetszett, mert míg egyrészt M. a judaizmus lényegének a gondolat és hit szabadságát vallotta, addig mindezek lényegét a ceremóniákban látta megtestesülve; ezért úgy az orthodoxok, mint a reformerek elvetették azt. M. maga vallásos lelkű, lelkileg konzervatív zsidó volt és az ősök vallásos tradíciói alapján állt. Csupán az orthodoxia túlzásait akarta megszüntetni, de a hitet megingatni nem akarta. Nem tehetett arról, hogy halála után gyermekei nyitották meg a kitérések véget nem érő sorozatát. M.-t vette mintául tudvalevőleg Lessing a Nathan der Weise főalakjánál. 1781-ben halt meg M.-nek ez a híres tisztelője és barátja, akinek életrajzát gyengesége miatt már nem tudta megírni, azonban vallásbölcseleti művét még megírta Morgenstunden oder Vorlesungen über das Dasein Gottes c. a panteizmus cáfolataként. Ugyanekkor Jacobi hevesen megtámadta Spinoza-ellenes álláspontja miatt, amelyre M. An die Freunde Lessings c. válaszolt, de mire ez a munka megjelent, agyvérzésben meghalt Százéves születési évfordulóját 1829., haláláét 1886. igen nagy ünnepségekkel ülte meg szülővárosa. Kétszáz éves születési évfordulóját 1929. üli meg a felvilágosodott zsidóság világszerte," Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3276 .cimszó a lexikon 587 . oldalán van.