13275.htm CIMSZO: Mendelssohn Mózes és a felvilágosodás SZOCIKK: "esztétikai értekezéseit, melyek a német irodalomtörténetből ismeretesek. 1762-ben Hamburgban megnősült s a következő évben Kanttal szemben megnyerte a berlini akadémia újabb pályadíját egy esztétikai tanulmányával. 1767-ben jelent meg a Phädon, mely korának egyik legolvasottabb munkája volt, mert ilyen világos formában és tiszta nyelven filozófiai mű a németeknél addig nem jelent meg. Úgy keresztény előkelő körökben, mint a német zsidóságban is teljes tekintélyre ez időben emelkedik. Több német fejedelem, valamint Herder barátságával és bizalmával tüntette ki és nem jött jelentékeny idegen Berlinbe, aki fel ne kereste volna M.-t, a «német Sokratest». 1771-ben nagyobb betegségből felépülve, elhatározta, hogy zsidó irányú munkásságot fog kifejteni, miután ezt 1750 óta, amikor Kohelesz Muszor c. hébernyelvű heti folyóirata érdeklődés hiánya miatt megszűnt, kénytelen volt abbahagyni. 1770-ben jelent meg Kohelet-kommentárja, továbbá Maimonides híres logikájának, Millosz ha-Higojonnak magyarázata (Frankfurt a. Oder 1761). 1778-ban Lewin berlini főrabbi felkérésére M. kiadta Ritualgesetze der Juden c. művét, mely a zsidók polgári jogaival is foglalkozik Mint egyaránt jó német és jó zsidó, hitsorsosait a gettó jiddisch nyelvének elhagyására és az irodalmi németség használatára szoktatta. E célból először is a Pentateuchot fordította le németre s látta el ő és barátja, Salomon Dubno, héber kommentárokkal. A műnek óriási sikere volt nem csupán német területen, hanem Hollandiában, Angliában és Franciaországban is. A művelt rabbik és zsidó tudósok ünnepelték miatta, azonban az orthodoxia sem maradt tétlen és Kohen Rafael altonai rabbi a bibliafordítás használatát eltiltotta és cherem alá vetette. A következő kiadás aláírói közt ott volt a dán király is; azonban M. társa, Dubno megijedt az orthodoxia csatazajától és otthagyta M.-t, aki most már a Gen. második felétől kezdve egyedül írta hébernyelvű Marját és a szöveg német fordítását, a későbbi köteteknél pedig Hartwig Wessely, A. Jaroslav és Herz Homberg voltak munkatársai. 1783-ban az egész munka megjelent és rendkívüli befolyást gyakorolt a zsidóságra, mert modern filológiai alapra helyezte a bibliakutatást. M. ténykedése ezzel nem merült ki s már 1781. megalapította Berlinben a németnyelvű Jüdische Freischule-t, amely egész Közép-Európában mintául szolgált a zsidóságnak. Ez iskolában már nem csupán a Bibliát és Talmudot, hanem ugyanúgy világi, sőt technikai ismereteket is tanítottak. M. további műve a zsidó emancipáció előkészítése volt. Midőn Cerfberr, a metzi zsidó konzisztórium elnöke M.-hez fordult egy, a francia államtanács elé terjesztendő petíció elkészítéséért, barátja, Dohm hadügyi államtitkár támogatásával kiadta Uber die bürgerliche Verbesserung der Juden c. röpiratát, mellyel napirendre tűzte az emancipáció kérdését. A polémia ennek nyomán nem maradhatott el s M. társaival együtt hadakozott. Egyik barátját, Herz Mark híres berlini orvost (Henriette Herz férjét) bízta meg Monassre ben Izrael Vindiciae" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3275 .cimszó a lexikon 587 . oldalán van.