13141.htm CIMSZO: Makkabeusok SZOCIKK: "tudni véli (Hist. Eccles. 6.) Eszerint a M. görög és latin elnevezése héber eredetű lenne. A M. könyvének eredeti héber szövege azonban elveszett, a Talmud és Midrás minden alkalommal, mint Hasmoneusokról emlékezik meg a M.-ról. Későbbi héber iratokban előjön a Makabi elnevezés. Makkabi kalapácsot jelent héberül s így lehetséges, hogy Juda Makkabinak, mint hadvezérnek adták ezt a díszítő nevet. Van vélemény, amely az arab Mankabból (generális) vezeti azt le, míg ismét mások onnan származtatják a Makabi szót, hogy Modein város, ahol Matiszjáhu főpap működött, Gad törzsének területén volt s Gad törzsének zászlaján a Makab szó állott, mint a három pátriárka neve utolsó betűinek rövidítése. Azonban az elterjedt forma a Makabi volt, amely már az ókorban hőst jelentett, de minden bizonnyal csupán azután, hogy a M. ezt a melléknevet viselték. Igen elterjedt vélemény az is, mely a liturgiában is előforduló bibliai vers kezdőbetűiből származtatja a Makabi szót (Mi komócho bo-élim Adonój Exod. 15. 11), melyet a M. zászlójukra írtak. Éppenígy nem lehetetlen, hogy Matiszjáhu teljes nevének iniciáléiből származik az (Matatjahu Kóhen ben Jochanan), de az a tény, hogy a M. könyvénél tanúságtétele szerint eredetileg csupán Juda Makkabi díszítőneve volt, ellene mond az utóbbi verziónak. Egyik modern vélemény szerint a (kiirtani) szóból ered. Ezeken kívül van vélemény, amely szerint a héber mechabél, (aki elrejtőzik) szóból ered s ennek jelentése az lenne; hogy a Hasmoneusok a forradalmat a hegyek közé rejtőzve szervezték meg (l. Makk- 2. 28); Luzzatto szerint pedig a görög biaiomachosz, a. m. heves harcos anagramja. A Hasmoneus szó eredete sincs egészen tisztázva, valószínűen Matiszjáhu főpap nagyatyját hívták így, de mindenesetre valamelyik ősét (Midot 1. 6; Targum Jerus. I. Sám. 2. 4-hez). Görög átírásban Ászamóniaosz s Josephus szerint is a család ősétől ered (Antiquitates XII. 6, § 1; XIV. 16, § 4; XVI. 7, § 1). Az egyébként korábban is előkelő kohanita-törzsek közé számító Hasmoneusok főpapi és fejedelmi méltóságát 141. (a rendes időszámítás előtt) határozta el a papság, a nép és az ország tekintélyeinek nagy gyülekezete azon célból, hogy Simon (Matiszjáhu fia) legyen vezetőjük s főpapjuk, amíg egy próféta nem támad (I. Makkab. 14. 41). A Hasmoneus-dinasztiát a római szenátus már 189. elismerte, amikor maga Simon főpap vezette Rómába a küldöttséget. Ő volt tehát a Hasmoneus-dinasztia első királya, míg a hadvezetést testvére, Jonathán töltötte be, majd annak meggyilkolása után ismét maga Simon, akinek sikerült a zsidó népet és államot teljesen függetlenné tenni Szíriától. 135-ben azonban merénylet áldozata lett s ebben főrészes veje, Ptolomeus volt. Simont a királyi székben harmadik fia, Jochanan Hyrcanus követte, miután két idősebb fivérét, Matiszjáhut (Mattatthias) és Judát atyjukkal együtt megölték. Ő 135 - 104-ig uralkodott s a trónt özvegyére, legidősebb fiára pedig csupán a főpapságot hagyta. Ez utóbbi, Aristobulosz azonban letaszította anyját a trónról, de egy év múlva már ő is meghalt. Utóda" Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3141 .cimszó a lexikon 570 . oldalán van.