13140.htm CIMSZO: Makkabeusok SZOCIKK: Makkabeusok, a
Hasmoneus főpapi és királyi család másik elnevezése, melyet először Matiszjáhu
főpap harmadik fiára, a hadvezér Judára alkalmaztak (I. Makkab. 2. 4; 3. 1) s
amikor Juda, atyja halála után a nemzeti párt vezetője lett, a M. nevet nem
csupán Matiszjáhu főpap családjának tagjai, hanem mindazok megkapták, akik a
nemzeti mozgalomban hozzájuk csatlakoztak és segítettek a szír zsarnokságot
lerázni. A M. görögül Makkabaioi, s így fordul elő úgy a M. könyvében, mint a
keresztény egyházatyáknál. Jeromos Prologus Galeatusában és Origenes egyházatya
azt állítják, hogy a M. könyvét eredetileg héberül írták, sőt az utóbbi a héber
címet is tudni véli (Hist. Eccles. 6.) Eszerint a M.
görög és latin elnevezése héber eredetű lenne. A M. könyvének eredeti héber
szövege azonban elveszett, a Talmud és Midrás minden alkalommal, mint
Hasmoneusokról emlékezik meg a M.-ról. Későbbi héber iratokban előjön a Makabi
elnevezés. Makkabi kalapácsot jelent héberül s így lehetséges, hogy Juda
Makkabinak, mint hadvezérnek adták ezt a díszítő nevet. Van vélemény, amely az arab
Mankabból (generális) vezeti azt le, míg ismét mások onnan származtatják a
Makabi szót, hogy Modein város, ahol Matiszjáhu főpap működött, Gad törzsének
területén volt s Gad törzsének zászlaján a Makab szó állott, mint a három
pátriárka neve utolsó betűinek rövidítése. Azonban az elterjedt forma a Makabi
volt, amely már az ókorban hőst jelentett, de minden bizonnyal csupán azután,
hogy a M. ezt a melléknevet viselték. Igen elterjedt vélemény az is, mely a
liturgiában is előforduló bibliai vers kezdőbetűiből származtatja a Makabi szót
(Mi komócho bo-élim Adonój Exod. 15. 11), melyet a M. zászlójukra írtak.
Éppenígy nem lehetetlen, hogy Matiszjáhu teljes nevének iniciáléiből származik
az (Matatjahu Kóhen ben Jochanan), de az a tény, hogy a M. könyvénél tanúságtétele
szerint eredetileg csupán Juda Makkabi díszítőneve volt, ellene mond az utóbbi
verziónak. Egyik modern vélemény szerint a (kiirtani) szóból ered. Ezeken kívül
van vélemény, amely szerint a héber mechabél, (aki elrejtőzik) szóból ered s
ennek jelentése az lenne; hogy a Hasmoneusok a forradalmat a hegyek közé
rejtőzve szervezték meg (l. Makk- 2. 28); Luzzatto szerint pedig a görög
biaiomachosz, a. m. heves harcos anagramja. A Hasmoneus szó eredete sincs
egészen tisztázva, valószínűen Matiszjáhu főpap nagyatyját hívták így, de
mindenesetre valamelyik ősét (Midot 1. 6; Targum Jerus. I. Sám. 2. 4-hez).
Görög átírásban Ászamóniaosz s Josephus szerint is a család ősétől ered
(Antiquitates XII. 6, § 1; XIV. 16, § 4; XVI. 7, § 1). Az egyébként korábban is
előkelő kohanita-törzsek közé számító Hasmoneusok főpapi és fejedelmi
méltóságát 141. (a rendes időszámítás előtt) határozta el a papság, a nép és az
ország tekintélyeinek nagy gyülekezete azon célból, hogy Simon (Matiszjáhu fia)
legyen vezetőjük s főpapjuk, amíg egy próféta nem támad (I. Makkab. 14. 41). A
Hasmoneus-dinasztiát a római szenátus már 189. elismerte, amikor maga Simon
főpap vezette Rómába a küldöttséget. Ő volt tehát a Hasmoneus-dinasztia első
királya, míg a hadvezetést testvére, Jonathán töltötte be, majd annak
meggyilkolása után ismét maga Simon, akinek sikerült a zsidó népet és államot
teljesen függetlenné tenni Szíriától. 135-ben azonban merénylet áldozata lett s
ebben főrészes veje, Ptolomeus volt. Simont a királyi székben harmadik fia, Jochanan
Hyrcanus követte, miután két idősebb fivérét, Matiszjáhut (Mattatthias) és
Judát atyjukkal együtt megölték. Ő 135 - 104-ig uralkodott s a trónt özvegyére,
legidősebb fiára pedig csupán a főpapságot hagyta. Ez utóbbi, Aristobulosz
azonban letaszította anyját a trónról, de egy év múlva már ő is meghalt. Utóda legidősebb testvére, Alexander Jannaeus lett,
akit három testvérével együtt a vérengző Arisztobulosz özvegye szabadított ki a
fogságból. Alexander uralma 103—76-ig tartott s nagyban elősegítette a hatalmas
belső kultúra kifejlődését. Még inkább megvalósult ez utódának és özvegyének,
Salómé Alexandrának uralkodása alatt (76—67), amely Judaea fénykora volt.
Alatta kezdtek kibontakozni a farizeusok tudományos iskolái s kerekedtek a
szadduceusok fölé (l. Farizeusok, Szadduceusok). Testvére, Simon ben Setach a
farizeus akadémia feje volt. Alexandra részt vett Ragaba védelmében, ahol férje
elesett. Kiváló politikai tehetség és férjével ellentétben, humánus és megértő
uralkodó volt. A farizeusok s velük együtt a tudomány, a Szanhedrin, mint
legfőbb alkotmányos bíróság az ő uralkodása alatt jutottak nagy befolyáshoz.
Emellett külpolitikailag is tevékeny volt s távol tudta tartani az idegen
befolyást és hódítást Judaeától. Utóda akarata ellenére II. Aristobulus lett
(67—63), nem pedig idősebb fia Hyrcamis, aki ekkor főpap volt. A két testvér
civódása végzetessé vált, mert a római beavatkozást idézte elő s bár II.
Hyrcanus király lett, mégis a szíriai kormányzónak évi adót tartozott fizetni.
Utóda (40—37) Antigonus lett, akinek héber neve Mattathias volt s egyszersmind
a főpapi tisztséget is betöltötte. Az idumaeai Herodes győzelme következtében
az utolsó Hasmoneus vérpadon múlt ki s csupán leányágon olvadt be az idumaeai
Herodes családjába. L. Zsidók története.
Irodalom. Krausz (Jew. Encyclop.): Ewald, Geschichte von Israel V ;
Graetz, Geschichte der Juden III.; Hitzig, Geschichte des Volkes Israel II.;
Schürer, Geschichte des Volkes Israel I.; Derembourg, Essai sur l'Histoire et
Géographie de