13104.htm       CIMSZO:        Magyar zsidó cigányok                                    SZOCIKK:     Magyar zsidó cigányok. Magyarországon régen ismerik ezt az érdekes zsidótípust. Azelőtt magányosan járták az országot a magyar zsidó népzenészek és akkoriban klezmerek-nek, fiedlerek-nek (hegedűs) hívták őket. A XVIII. sz.-ban már sok jól szervezett, országosan ismert zenekarban működtek. Jó sokáig érdekes szerepet játszottak a zenekultúrában, de ma már csak elvétve találunk egyet-egyet. A magyar zsidó cigány népzenész kihalóban van. Valamennyi magyar zsidó népzenész között Rózsavölgyi Márk (l. o.) a legismertebb. Bartalus István elismeri kiválóságát és annak a magyar muzsikusnak tartja, aki a XV. sz.-ból származó «Palotás táncot» modernizálta és kiegészítette. Halálát Petőfi Sándor is megsiratta:«Vén muzsikus, mit vétettem én neked, Hogy mindig csak szomorítasz engemet? Keseregtem, mikor szólt a hegedűd, Hejh, nem szól már, s ez nekem még keserűbb, Ez nekem még keserűbb !»  Csokonai Mihály is ismerte és becsülte a zsidó muzsikus cigányokat. A «Dorottya» I. könyvében írja: «Im a taponári zsidók bekerülnek És muzsikájukkal a helyükre ülnek». Ugyanott a II. könyvben olvassuk: «Megpendül egyszerre Izsák száraz fája Zengő szerszámokkal kíséri bandája».Alább pedig ezt a két sort: «Rá rándítja Izsák pengő muzsikáját, S a Palatínusnak elkezdi nótáját».A magyar népzene történetében előkelő helyet foglal el a Finály-féle zenekar. Az óbudai zsidó temetőben nyugszik Finály Ansel, egykori nagytehetségű karnagya a palatínus udvari zenekarának. Érdemei jutalmául házat kaptak a zenészei, az ú. n. «Freihaus»-t, a Föld- és Szőlőkertutca sarkán. Híres zsidó cigányokat a legújabb időkből is ismerünk. A legtehetségesebbek közül való Fehér Poldi, a szegedi Kukac-banda korrepetitora. 1878-ban a párisi világkiállításon a párisi zeneművészeti körök zsűrije egyhangúlag Fehér Poldi bandájának ítélte oda a kiállítás nagy aranyérmét a «Repülj fecském» és a «Rákóczi-induló» virtuóz interpretálásáért, amelyhez még egy tiszta aranyból vert, háromezer forintot érő koszorút is kapott. De a bandája összeveszett a koszorún, mert levelekre szedve akarták egymás között szétosztani. Fehér Poldi úgy hárította el a perpatvart, hogy a koszorút szülővárosának, Szegednek ajándékozta, amely azt mai napig is kegyeletesen őrzi a Somogyi-könyvtárból fejlesztett múzeumban. A zsidó cigány érdekes figurája kiveszett már a magyar életből, de kóbor népzenészek még ma is vannak a magyar zsidóságban, különösen a chásszidikus rétegekben, ahol bad-chan-oknak, greinerek-nek vagy marsalik-oknak (l. o.) hívják őket. De ezek inkább poéták, mint muzsikusok, bárha énekeik muzsikáját ők maguk komponálják és hegedűjátékkal kísérik előadásukat.                                            Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3104 .cimszó a lexikon 565 . oldalán van.