13097.htm CIMSZO: Magyarosítás SZOCIKK: Magyarosítás. Államhatalmi törekvés arra, hogy a különféle nemzetiségeket beolvassza a magyar nemzeti népegységbe. A zsidóság számára 1840 után, amikor a polgárosulás lehetőségeit megnyitotta az 1840-i törvényhozás (l. Jogkiterjesztés), kezdődött a M.-i folyamat. Az elnémetesített országban főleg a különböző betelepítések folytán a germán szellem uralkodott és a nemzetiségi vidékeken is nagy államérdek fűződött hozzá, hogy a M. megkezdődjék. A zsidóságot csak a középkorból visszamaradt jogfosztottsági keretekből kellett kiszabadítani, hogy a maga erejéből megkezdhesse önmagának M.-át és ezzel megcáfolja a magyartalansága ellen elhangzott vádakat. 1840 ápr. 19. már elhangzott a legelső magyar nyelven elmondott ima a királyért és hazáért. Bauer Márkfi Henrik hitközségi jegyző vezette be ezt az újítást a szegedi templomban és Pesten Schwab Lőb főrabbi tartott agitációs beszédet a zsidók magyarosodása mellett. A beszéd hatása nyomán mozgalom indult meg a honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő pesti egylet megalapítására (l. Magyarító egylet). A pesti hitközség maga is mindent megtett a zsidók M.-ára, iskolájában olyan eredménnyel taníttatta a magyar nyelvet, hogy akkor, amikor a többi pesti iskolákban még igen háttérbe szorult a magyar nyelv, a zsidó iskoláról Damjanovics helyettes polgármester azt a jelentést tehette, hogy a tanulók nem csak szorgalomról és szép haladásról, hanem a magyar nyelvben szerzett ismereteikről is adtak bizonyítékot. Bloch-Ballagi Mór (l. o.) aki akkor már levelező tagja volt a Tudományos Akadémiának és közismert volt bibliafordítása révén, 1841 febr. 6. felhívást tett közzé a Pesti Hírlapban és febr. 4. az Atheneumban egy magyar zsidó tanítóképző intézet felállítására. A felhívást, melyet Kossuth Lajos szerkesztői ajánlása kísért, ha teljes anyagi siker nem is követte, de annyi eredménye volt, hogy az adományozásaikkal a zsidók M.-ának akciójába vonta Bugát Pált, Fogarasi Jánost, Jankovich Miklóst, Kacskovits Lajost, Kanyó Mihályt, Kerékjártó Alajost, Schedel (Toldy) Ferencet, gróf Teleki Józsefet, Török Pált, Császár Ferencet, báró Eötvös Ignácot és gróf Széchényi Istvánt. Mialatt a különféle nemzetiségek az erőszakos M. ellen a legnagyobb ellenállást fejtették ki, a zsidóságnak buzgó készsége a M. iránt kedvező hatást váltott ki. A honi izraeliták közt magyar nyelvet terjesztő pesti egylet a pesti egyetem zsidó orvostanhallgatóinak lelkes szervezkedése folytán 1844 máj. 8. már megtarthatta első közgyűlését (l. Magyarító Egylet). Az 1848. kiadott Első Magyar Zsidó Naptár és Évkönyvben Diósy Márton titkár beszámolója már eredményekről tesz említést. A magyar szó ismeretének terjesztésére alakult egyesület már olvasótermet, könyvtárt, ingyenes magyar iskolát és óvodát tart fenn. A magyarító törekvéseket annyira igyekeztek kiszélesíteni, hogy még az egyházi életben is a magyar nyelvet akarták érvényre juttatni. A M.-sal egyenlő arányokban fejlődött ki a zsidók polgáriasodása az egész országban. A teljes emancipáció kérdése is mind jobban előtérbe került (l. Emancipáció) és mivel a zsidók magyartalansága egyre kevésbé lehetett az emancipáció akadálya és mert az a vád is alaptalanná lett, hogy a zsidók nem egyforma igyekezettel vesznek részt a gazdasági élet minden ágában, a vallásreform szükségességének jelszavát vetették fel, hogy a társadalmi egybeolvadás megtörténhessék. A zsidók magyarosodása azonban már annyira kétségtelenné vált, hogy Kossuth Lajos 1847 dec. 18. az országgyűlésen tartott beszédében elmondhatta: Bár hazám idegen ajkú népei oly hajlamot tanúsítanának nemzetiségünk előmozdítása tekintetében, mint a zsidók. E korszak jelentősebb zsidótárgyú irodalma: Névtelen röpirat: Egy Izraelita Érzelményei az 1840-iki dicsőséges Országgyűlés Végeztével (Pesten 1840); Schwab Arszlán irata: A zsidókról; Felvilágosító értekezés (Előszóval és jegyzetekkel bővítette Bloch (Ballagi) Móric Budán 1840); Gasparich Klotild esztergomi kanonok elleni polémia; Bloch (Ballagi) Móric: A zsidókról (Vajda Péter előszavával, Pesten 1840); Chorin Áron: Worte der Wahrheit und des Friedens (Ofen 1848); Chorin Áron: Sollen die Juden Bürger werden? (Pest 1848); Benedek Ignác: Ne higgy a zsidófalónak. Lélek és történelmi szempontból (Pest 1848); Friedmann Ábrahám (simándi rabbi): Az izraelita nemzetnek védelmezése (Arad 1844); Hartmann Lipót: Magyar zsidó, vagy zsidó magyar? (Pécs 1848); Herczfeld Sándor: Mi nem megyünk Amerikába, hanem itt fogunk maradni ! (Pest 1848); Horn Ede (Einhorn Ignác): Zur Judenfrage in Ungarn (Ofen 1848); Hübsch Adolf: Der Jude taugt nichts (Pest 1848); Kraus J.: Auf was grundet sich der Judenhass (Pest 1848); Österreicher Éliás: Der Jude in Ungarn, wie er war, vie er ist und wie er sein wird (Pest 1842); Raschkow Lázár: Die religiöse und politische Freiheit der Israeliten Ungarns (Győr 1848); Rosenthal Móric: A zsidó és a korszellem Európában (Pest 1841); Roth Herman: A zsidók polgárosítása ok és célszerű. Vázlat a zsidók közép- és jelenkori helyzete, jelleme-viszonyairól (Pest 1848); Schwartz Dávid: Szabadság, Egyenlőség (Eperjes 1848). (V. ö. Venetianer: «A magyar zsidóság története.») Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 3097 .cimszó a lexikon 564 . s köv. oldalán.