12822.htm CIMSZO: Kúnos SZEMELYNEV Kunos Ignác SZOCIKK: "Kúnos
Ignác, orientalista, egyetemi tanár, szül. Sámsonban (Debrecen mellett) 1860
szept. 21. A
debreceni ref. kollégiumban tanult s már gyermekkorában megtanult angolul,
franciául és németül. A budapesti egyetemen finn-ugor és török-tatár nyelveket
tanulmányozott Vámbéry és Budenz vezetése mellett, majd, miután doktorátust és
tanárvizsgát tett, 1885. megtette első törökországi tanulmányútját. Ebben
később a M. Tud. Akadémia is támogatta, mikor látta útjának ritka
eredményességét. K. a távolabbi Keletet is áttanulmányozta. Nem csak
Törökországban és Ruméliában, hanem Kis-Ázsiában, Szíriában és Egyiptomban is
járt hosszabb tanulmányúton. Kis-Ázsia belsejébe három nagyobb utazást tett, a
legnagyobbat 1890. a
szentpétervári cári akadémia megbízásából. A következő évben a budapesti
egyetemen a turkológia magántanára, a Keleti Akadémián a török nyelv rendes
tanára, majd az intézet igazgatója lett annak egész fennállása idején. Alelnöke
a Nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaságnak és szerkesztője a többnyelvű
Keleti Szemle folyóiratnak. Tagja a M. Tud. Akadémiának, a Deutsche Morgenländische
Gesellschaftnak, a Corvina-bizottságnak és a párisi Société Asiatiquenek.
1913-ban az akkor megalakult konstantinápolyi Tudományos Akadémia tiszteletbeli
tagjának választotta meg. 1918-ban egyetemi nyilv. rk. tanárnak nevezték ki,
1920. pedig nyugalomba vonult. 1925 - 1926-ban a török kormány meghívására
Angorában és a sztambuli egyetemen töröknyelvű előadássorozatokat tartott. A
világháborúban a fogolytáborok tatár lakóinak nyelvi és etnikai adatait
felvételezte s több kötetnyi anyagot hordott össze. K. irodalmi munkássága
rendkívül nagy. Számos magyar és külföldi folyóiratnak munkatársa évtizedek
óta. Nagyobb, könyv alakban megjelent munkái: Nyelvőrkalauz (l883); A
ki"" igekötő használata (1884); A belviszony-ragok használata a
magyarban (1884); Három karagözjáték (1886); Oszmán-török népköltési gyűjtemény
(1887-89); Orta-Ojunu, török népszínjáték (1889); Török népmesék (1889);
Anatóliai képek (1891); Kisázsiai török nyelvjárások (1892); Kisázsiai török
népregények (1892); Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (1893); Turkish fairy
tales and folk tales (London 1896 és 1901); Kisázsia török dialektusairól
(1896); Mundarten der Osmanen (St: Petersburg 1899); Naszreddin hodzsa tréfái
(1899); Chrestomatia turcica (1899); Scheich Suleiman Effendis Tschagatai-Osmanisches
Wörterbuch (1902); Janua linguae othomanicae. Oszmán-török nyelvkönyv (1905);
Türkisches Volksmärchen aus Stambul (Leiden, 1905); Ada-kaléhi népdalok (1906);
Materalien z. Kenntnis d. rumelischen Türkisch (Leipz.-Newyork 1907, 2 k.); Das
türkische Volksschauspiel (Leipz. 1908); Forty-four Turkish Fairy Tales.
Illustr. by Willy Pogány (London 1914); Adakáleh mesekertje (1923); Boszporuszi
tündérvilág (1923); Hellász tündérbirodalma (1924); Nipponföldi mondavilág
(1924); A török hodzsa tréfái, De la
Poesie populaire Turc, (Stambul 1925, törökül is); Spécimens
de Folklore Turc (u. o. 1925); E két utóbbi művével és K. kutatásaival Bonelli
prof., a legkiválóbb olasz turkológus külön foglalkozott az
""Folklore Italiano"" c. folyóiratban. K. a felekezeti életben
is élénk részt vesz. Számos előadást tartott az Omikében, a törökországi
karaitákról írott munkája és számos más zsidó vonatkozású tanulmánya pedig a
Múlt és Jövőben jelent meg 1927.""" Ez a cimszó a Magyar Zsidó
Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata
(tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu,
www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/
webhelyeken. Ez a(z) 2822 .cimszó a lexikon 518 . oldalán van.