12822.htm       CIMSZO:        Kúnos  SZEMELYNEV          Kunos Ignác    SZOCIKK:     "Kúnos Ignác, orientalista, egyetemi tanár, szül. Sámsonban (Debrecen mellett) 1860 szept. 21. A debreceni ref. kollégiumban tanult s már gyermekkorában megtanult angolul, franciául és németül. A budapesti egyetemen finn-ugor és török-tatár nyelveket tanulmányozott Vámbéry és Budenz vezetése mellett, majd, miután doktorátust és tanárvizsgát tett, 1885. megtette első törökországi tanulmányútját. Ebben később a M. Tud. Akadémia is támogatta, mikor látta útjának ritka eredményességét. K. a távolabbi Keletet is áttanulmányozta. Nem csak Törökországban és Ruméliában, hanem Kis-Ázsiában, Szíriában és Egyiptomban is járt hosszabb tanulmányúton. Kis-Ázsia belsejébe három nagyobb utazást tett, a legnagyobbat 1890. a szentpétervári cári akadémia megbízásából. A következő évben a budapesti egyetemen a turkológia magántanára, a Keleti Akadémián a török nyelv rendes tanára, majd az intézet igazgatója lett annak egész fennállása idején. Alelnöke a Nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaságnak és szerkesztője a többnyelvű Keleti Szemle folyóiratnak. Tagja a M. Tud. Akadémiának, a Deutsche Morgenländische Gesellschaftnak, a Corvina-bizottságnak és a párisi Société Asiatiquenek. 1913-ban az akkor megalakult konstantinápolyi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta meg. 1918-ban egyetemi nyilv. rk. tanárnak nevezték ki, 1920. pedig nyugalomba vonult. 1925 - 1926-ban a török kormány meghívására Angorában és a sztambuli egyetemen töröknyelvű előadássorozatokat tartott. A világháborúban a fogolytáborok tatár lakóinak nyelvi és etnikai adatait felvételezte s több kötetnyi anyagot hordott össze. K. irodalmi munkássága rendkívül nagy. Számos magyar és külföldi folyóiratnak munkatársa évtizedek óta. Nagyobb, könyv alakban megjelent munkái: Nyelvőrkalauz (l883); A ki"" igekötő használata (1884); A belviszony-ragok használata a magyarban (1884); Három karagözjáték (1886); Oszmán-török népköltési gyűjtemény (1887-89); Orta-Ojunu, török népszínjáték (1889); Török népmesék (1889); Anatóliai képek (1891); Kisázsiai török nyelvjárások (1892); Kisázsiai török népregények (1892); Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (1893); Turkish fairy tales and folk tales (London 1896 és 1901); Kisázsia török dialektusairól (1896); Mundarten der Osmanen (St: Petersburg 1899); Naszreddin hodzsa tréfái (1899); Chrestomatia turcica (1899); Scheich Suleiman Effendis Tschagatai-Osmanisches Wörterbuch (1902); Janua linguae othomanicae. Oszmán-török nyelvkönyv (1905); Türkisches Volksmärchen aus Stambul (Leiden, 1905); Ada-kaléhi népdalok (1906); Materalien z. Kenntnis d. rumelischen Türkisch (Leipz.-Newyork 1907, 2 k.); Das türkische Volksschauspiel (Leipz. 1908); Forty-four Turkish Fairy Tales. Illustr. by Willy Pogány (London 1914); Adakáleh mesekertje (1923); Boszporuszi tündérvilág (1923); Hellász tündérbirodalma (1924); Nipponföldi mondavilág (1924); A török hodzsa tréfái, De la Poesie populaire Turc, (Stambul 1925, törökül is); Spécimens de Folklore Turc (u. o. 1925); E két utóbbi művével és K. kutatásaival Bonelli prof., a legkiválóbb olasz turkológus külön foglalkozott az ""Folklore Italiano"" c. folyóiratban. K. a felekezeti életben is élénk részt vesz. Számos előadást tartott az Omikében, a törökországi karaitákról írott munkája és számos más zsidó vonatkozású tanulmánya pedig a Múlt és Jövőben jelent meg 1927."""                                Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2822 .cimszó a lexikon 518 . oldalán van.