12781.htm CIMSZO: Közgazdaság SZOCIKK: Közgazdaság. A zsidóság gazdasági életben való szerepe az ókori diasporában kezdődik, még a jeruzsálemi Nagy Templom lerombolása előtt. Maga Judaea agrárállam volt, bár nem oly kizárólagos mértékben, mint ahogyan azt régebben hitték, másrészt a Judaea fennállása idején Alexandriában. Kis-Ázsiában és főképpen a Babilónia-Perzsiában élő zsidók a kereskedelmi életnek a már akkor szokásos hitelgazdasági formáját is ismerték. A zsidók foglalkozása az ókor végén a hellén-római világban egyrészt földmívelés, főképpen szőlészet volt, másrészt különböző iparágak művelése. így pl. tudjuk, hogy Szíriában az üvegcsiszolás és tükörkészítés specialistái hosszú évszázadokon át zsidók voltak, míg a bizánci császárság területén ugyancsak a földmívelés mellett még a VI. sz.-ban is a szövetfestést valósággal monopolizálták s a tulajdonkéneni Hellász területéről Szicíliába költözött zsidók ezt az iparágat több mint félévezreden át, Nagy Gergely pápától kezdve a Hohenstaufenek koráig kezükben tartották. Az itáliai félszigeten, a Baleári-szigeteken, az egész Hispániában, Dél- és Észak-franciaországban, sőt a Rajna és Duna mentén is a keresztes hadjáratokig a zsidók főképpen szőlőgazdálkodással foglalkoztak G. Caro bizonyítása szerint. Kereskedelemmel ekkor csak szórványosan foglalkoztak, de a kánonjognak a keresztényekre vonatkozó tilalma, a dinasztiák és hűbéresek megbízatása, a föld zsinati és állami törvényhozás útján történt elvétele és a gettóba kényszeredettség következtében a pénzváltásra a bankárkodásra és ékszerészetre lettek utalva (l. Uzsora). Nagy érdeme főképpen a francia zsidóságnak, hogy a Nyugat és Kelet közti kapcsolatot a kereskedelem terén is eredményesen kiépítették már a Karolingok idején (IX—X. sz.), tehát jóval a keresztes hadjáratok kora előtt. Mint kereskedők, főképpen a borkereskedelemben tűntek ki. Rendkívül jellemző és fontos, hogy a Nagy Károly korában élt Agobard lyoni püspök, ez az egyébként modern gondolkodású egyházit, aki a zsidóság tudatos ellensége volt és a Contra Judaeos c. pamfletet írta ellene, vádjai közt még egyáltalán nem említi az uzsorát, jóllehet éppen a zsidók nagy gazdasági szerepe az, amit inkriminál. A borkereskedés mellett főleg sóval, bőrrel és keleti árukkal kereskedtek a zsidók a középkor első felében, de állandó foglalkozásuk — mint legalább az Árpádok korában Magyarországon is — a mezőgazdálkodás volt. Meg kell említenünk, hogy az adóhivatalnokság, mely a középkorban előkelő államhivatalnak felelt meg, nem csupán Magyarországon volt zsidó foglalkozási ág, hanem a diaspora kezdetétől fogva a Római Birodalom megszűntéig annak egész területén, sőt a Merovingok és Karolingok korában, a Frank Birodalomban is. Igen nagy részük volt az itáliai és franciaországi zsidóknak a tengerészetben. Pisa és Marseille zsidó kereskedők hajóival és matrózaival bonyolították le forgalmukat az V.—VI. sz.-ban, Nápolyban pedig a zsidó negyed eredetileg közvetlen a tengerparton volt. A dél itáliai zsidók a Hohenstaufenek korában híres selyemszövők és e tekintetben úttörők voltak, éppúgy, mint a bíborfestésben. A keresztes hadjáratok idejétől kezdve az elnyomatás és szörnyű jogfosztások következtében vált a zsidóság egyoldalú kereskedő foglalkozású néppé s német területen valóban azonos lett a «Jude» és «Kaufmann» kifejezés. A zsidó bankárok nagy súlyát számos okmány őrizte meg. A XII. sz.-ban R. Áron Lincoln valóságos pénzügyminisztere volt Angliának, de legalább is irányító pénzügyi szakembere. A legnagyobb szerepet a zsidó bankárok kétségtelenül Castiliában és Aragóniában töltötték be a középkorban. Működésük zenitjére a felfedezések korában jutottak. Bebizonyított tény, hogy nem Izabella királynő felbuzdulása eredményezte Amerika felfedezését, hanem a zsidó Sanchez aragoniai kincstárnok, a «Rab Mayor» (országos nagyrabbi) címet viselő Ábrahám Senior castiliai kincstárnok (később kitérése után Coronel gróf), Luiz de Santangel, valenciai bankár és kincstárnok s Abrabanel, a valóságos pénzügyminiszternek megfelelő kincstárnokságot betöltő tudós (bibliakommentátor) mozdították elő a felfedezést oly módon, hogy az előbbi három építtette a három hajót, amelynek parancsnokai a f él vérzsidó Christophor de Colont kivéve zsidók voltak. Így a cadixi export-kereskedő Yanez Pinzon és testvére, mindketten marannusok voltak, éppen úgy, mint Columbus orvosa Bernal s a «Tierrá»-t az árbocról először a meg sem keresztelt zsidó, Luiz de Torres kiáltotta, akit héber és arameus nyelvtudása miatt Columbus riporterként és tolmácsként vett fel a hajóra. Torres levele Sanchez-hez az Azori szigetekről máig megvan. Az újabb bizonyítékok szerint nagyon valószínű, hogy Columbus a XIV. sz.-i zsidó kartográfusnak Cresqueznek vagy pedig kortársának, Ábrahám Zacutonak, a salamancai egyetem kiváló astronomusának gömb alakú térképe után ment (l. Földrajz). Ahogyan a felfedezésekben, úgy Amerika kolonizálásában is döntő szerepük van az üldözött marannusoknak, így: az Antillákon, Dél- és Közép-Amerikában a cukornád-ültetvények, a tropikus faexport, a kávé és dohány meghonosítás és exportálás terén, továbbá a mai Egyesült Államok kolonizálásában is oly jelentékeny részük volt, hogy a New yorki zsidó községek háromszáz éves fordulóján az American Jevish Historical Society ünnepségein ezt maga Roosewelt elnök nyilvánosan elismerte. Az egész «wildwest» kultúra alá vonásában zsidók voltak az úttörők s ez főleg Californiára mondható el, úgy, hogy Werner Sombart keresztény tudós véleménye teljesen igazolt, midőn kijelenti, hogy « Amerika ein durch und durch Judenland». Az európai államok gazdaságtörténete is sokat tud a zsidók eminens gazdasági szerepéről.Wertheimer és Oppenheimer bankárok szerepe I. Lipót császár korában az államéletre kihatóan nagyjelentőségű volt, csakúgy, mint a XVI —XIX. sz.-i hadsereg- és udvari szállító zsidóké. Ilyenek voltak eredetileg a Rothschildok is a XVIII. sz. második felében. A világgazdaságban a XIX. sz.-ban és részben még ma is a következő bankházak játszanak nagyfontosságú szerepet: Bischofsheim (Brüssel). Bleichröder (Berlin). Brodsky (Varsó). Cassel Ernest, Sir (London—New-York). Ephrussi (Brüsszel). Guggenheim (New-York). Glinzburg báró (Oroszország). Hirsch báró (Franciaország, Törökország). Kuhn, Loeb et Co. (New-York). Lazard (New-York). Lewisohn Broth. (New-York). Marmarosch et Blank (Románia). Montague (London). Mendelssohn-Bartholdy (Berlin). Poliakoff (Oroszország). Samuels (London). Seligmann (New-York). Speyer, Sir (London—New-York). Stern báró (London). Strauss (New-York). Strousberg (Románia, Németország). Swaythling lord, Sassoon (London és India). Warburg (New-York). Zsidó tőkéből létesült bankok: Dresdener Bank; Handelsgesellschaft (Berlin); Nationale Bank-verein (Berlin); Credit Mobilier (Paris). Magyarországon való szerepét a zsidóságnak a gazdasági életben 1. Ipar és Kereskedelem. Alábbiakban a K., mint teoretikus tudomány elsőrendűbb zsidó művelőinek névsorát adjuk. Az ókori zsidó K.-ról, melynek főforrása magának a Talmudnak számos helye, Herzfeld és W. Sombart alább idézett művei tájékoztatnak. Alábbi névsorhoz csupán azt jegyezzük meg, hogy Ricardo, a K. tudomány elvitathatatlanul legnagyobb klasszikusa, akin máig nem tudott túljutni e tudomány s akinek — bár autodidakta volt — példátlanul éles és tiszta logikája az emberi gondolkodás történetének is klasszikus értéke, olasz-zsidó eredetű, Hollandiába, majd Londonba telepedett zsidó atyától származott. Ricardo elméleti és parlamenti működése a K. minden ágát magában foglalja: szabadkereskedelem, teljes politikai emancipáció, szociálpolitikai reformok, földjáradék megadóztatás progresszív alapon és más tanítások, amelyek valamennyien az emberiség javát szolgálják. Alábbi névsor mutatja, mily rendkívül előkelő szerepet töltöttek be zsidó tudósok a közgazdaságtan, a szociológia és szociálpolitika tudományának fejlődésében. Adler Georg, kieli v. egyet, tanár. Ballin Albert, a H. A. P. A.-G. alapítója, és elnöke. Bamberger Ludwig, v. német képviselő és valutapolitikus. Bauer Ottó*, osztrák politikus. Beaconsfield lord (Disraeli)*, angol miniszterelnök és pénzügyminiszter. Bernstein Eduárd, német képviselő és szociológus. Block Maurice, a «Dictionn. de la Ecom. Pol.» szerkesztője. Bokanovsky M., volt francia keresk. miniszter. Bonn J. M., berlini egyetemi tanár. Brandes Eduárd, v. dán pénzügyminiszter. Braun Heinrich, v. német birodalmi miniszter. Lord Burnham (Levy Eduárd), újságkiadó. Cohn Gusztáv, v. göttingeni egyet, tanár. Dernburg Fr.*, v. német gyarmatügyi miniszter, bankigazg., közg. iró. Durckheim Emile, a Sorbonne v. világhírű tanára. Dzsavid bey, v. török pénzügyminiszter. Ehrenberg Richárd*, rostocki egyet, tanár. Eisler Rudolf, volt bécsi egyet, tanár, Eulenburg Franz*, a berlini egyetem és Handelshochschule tanára, Fould Achille, volt francia pénzügyminiszter, Hilferding Rudolf, német birod. pénzügyminiszter, a «Finanzkapital» világhírű szerzője, Jaffé Edgár, müncheni egyet, tanár, Jastrow Ignác, berlini egyet. tanár, Kaufmann Hargon, orosz egyet, tanár, Lassale Ferdinánd. Léderer Emil, heidelbergi egyet, tanár. Levi Leone, angol közgazd. író, Lévy Joseph Mózes, angol közgazd. író, Loria A., padovai egyet. tanár, Luzatti Luigi, v. olasz miniszterelnök, pénzügyminiszter és egyet. tanár. Marx Karl*. Melchett lord (Alf. Mond.), v. angol miniszter, az angol-amerikai banktröszt elnöke, Neurath-Schapira Anna, bécsi nemzetgazd. író, Neurath O.*, bécsi főreáliskolai tanár, Nossig A., német agrárpolitikus, Oppenheimer Franz, frankfurti egyet. tanár. Palgrave* (Cohen), a «Dict.. of Pol Econ.» szerkesztője, Rappaport Charles, francia szocialista teoretikus. Rathenau Emil, az A. D. E. alapítója, Rathenau Walter, v. német külügyminiszter. Ricardo Dávid. Riesser Jákob, a német birod. parlament alelnöke, berlini egyet. tanár, Seligmann E. R., newyorki világhírű egyet. tanár.. Sieghardt Rudolf*, a Bodenkreditanstalt kormányzója, Simmel Georg, v. strassburgi egyet, tanár, szociológus. Singer Izidor, v. bécsi egyetemi tanár, szerkesztő. Schanzer Carlo, v. olasz pénz- és külügyminiszter, Wolff Július*, berlini egyet. tanár, Wollemborg Leone, v. olasz pénzügyminiszter, Worms Émile, v. párisi egyet. tanár, Worms René, a Sorbonne világhírű tanára, Zuckerkandl Róbert, prágai egyet. tanár. Hazaiak (részletesen i. az ill. neveknél): Acsádi Ignác, Bakonyi Kálmán, Beck Lajos*, Braun Róbert, Dániel Arnold, Dános Árpád*, Déri A., Deutsch Antal, Fellner Frigyes*, Fenyő Miksa*, Ferenczi Imre*, Földes Béla*, Frey Kálmán, Groszmann Miksa, Halasi Fischer Ödön, Hatvány-Deutsch Sándor, Havas Miksa, Heltai Ferenc, Horn Ede, Jónás János*, Katona Béla*, Kiss Adolf, báró Kornfeld Zsigmond, Kőrösy József, Kunfi Zsigmond*, Kreutzer Lipót*, Lánczy Leó*, Madarassy-Beck Gyula*, Mandelló Gyula*, Mannheim Károly, Neumann Ármin, Pályi Ede*, Pályi Menyhért*, Papp Dávid, Pikler Gyula*, Pikler J Gyula*, Pólya Jakab, Sichermann Bernát, Somló Bódog*, Somogyi Manó*, Székely Arthúr, Szende Pál*, Szterényi József*, Tonelli Sáudor*, Trautmann Henrik*, Ullmann Adolf, Ullmann Móric, Vágó Jenő, Varga Jenő*, Walder Gyula*, Wahrmann Mór. Irodalom: L. Herzfeld, Handelgeschichte der Juden im Altertum (Braunschweig- 1894); Werner Sombart, Die Juden und das Wirtschaftsleben (2. kiad. 1920) ; Georg Caro, Social- und Wirtschaftsgeschichte der Juden im Mittelalter I. (1908); Publications of the Jewish Historical Society in America I—XXXI. (rendkívüli értékű forrásanyaggal a tárgyra vonatkozólag); v. Lippmann, Geschichte des Zuckers (1894) ; M. Kayserling, Chr. Columbus (1894) ; Garria della Riego, Christophor de Colon (1912). (A bővebb irodalmat W. Sombart és Caro művei adják részletesen). Ez a cimszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk Újvári Péter) található . A lexikon digitális változata (tehát e szócikk facsimiléje is) elérhető a www.nagypetertibor.uni.hu, www.zsidlex.extra.hu, www.wesley.hu, http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/ webhelyeken. Ez a(z) 2781 .cimszó a lexikon 510 . s köv. oldalán.